A szibériai tigriseket már nem fenyegeti a kihalás veszélye. Ha meg nem fagynak akkora hóban, ami nem valószínű akkora bundában, és ha meg nem feledkeznek a szerelmeskedésről, ami csak nehezen képzelhető el, akkor az ökológiai egyensúly helyre-, esetleg túl is billen.Állítólag ott a sztyepp...
 |
A szibériai tigriseket már nem fenyegeti a kihalás veszélye. Ha meg nem fagynak akkora hóban, ami nem valószínű akkora bundában, és ha meg nem feledkeznek a szerelmeskedésről, ami csak nehezen képzelhető el, akkor az ökológiai egyensúly helyre-, esetleg túl is billen.
Állítólag ott a sztyeppén úgy elsokasodtak, és már olyan fene szelídek, hogy esténként besétálnak a faluba szabadidőzni.
Ezek már nem királytigrisek, mint bengáli társaik, hanem öntudatos egészségügyi dolgozók. Beteg és satnya állatokat konzumálnak, ezzel is szolgálva a tajgizmust. A jövő tehát a jó fogakban van.
Ami a falusiakat illeti, már hozzászoktak a látogatókhoz - inkább a tigris, mint egy rokon! Csupán néhány kutyát idegesít a látvány, de ők ilyenkor óvatosságból magukban ugatnak, mint Jani régen, a pártgyűlésen.
Igor, aki Nyikálájjal összeölelkezve jő az ÚSZÓ JÉGTÁBLÁHOZ címzett vendéglátói obzsektumből, spiritiszta, vagy ha úgy tetszik, tiszta spirit - szeánszról, és akkor lát először afféle bundást, ezt kérdezi:
- Mondd, Nyikáláj, mivel eteted te a macskádat, hogy így megnőtt?
Mire Nyikáláj visszakérdez:
- Hülye vagy, ez nem macska, hanem tigris?!
Ekkor Igor kategorikusan lezárja a vitát:
- Részeg vagy, Nyikálájusza... Emlékszel, a múltkor is megsimogattad a medvét, mert azt hitted, hogy a feleséged... Még most is ott a kötés a fejeden.
- Ugyan már, Igor - így Nyikáláj -, az nem a medvétől van. A feleségem, Olga Lapátovna talált egy vörösbarna szőrszálat a galléromon&
