- Fényképezte: Szabó Attila

Nemrégen a Petőfi-szobor-avató ünnepségen futottam össze egykori felfedezettjével, Varga Izabella színművésznővel. Milyen érzés volt viszontlátni egy volt tanítványt ismert tévéfilmsztárként? - faggatózom a rekkenő hőségben, ,,forró nyomok'' után kutatva.
- Harminchárom évig tartó pedagógusi pályámnak ez az eredménye: kineveltem olyan embereket, akikre büszke lehetek, mert ott, ahol élnek és dolgoznak, megállják a helyüket. Mindig jó érzés találkoznom Izabellával, mert becsülöm benne azt, hogy ragaszkodik a szülőföldjéhez, és megmaradt annak, aki volt. De Szegeden is él egy volt diákom, Glesszer Norbert, aki most tanársegéd, s aki a közelmúltban azzal az ötlettel keresett fel, hogy írjunk egy könyvet Óbecséről. Lassan el is készül a kötet, Óbecse polgárosodási útját mutatják majd be a több szerzőtől begyűjtött cikkek, tanulmányok. És itt van Cseri Angéla is, aki ténylegesen is a nyomdokaimba lépett a gimnáziumban.
* Amikor az Aracs-érem átvétele után interjút készítettem veled, lélekben már készülődtél a nyugdíjasévekre. Nagyon boldog voltál, hogy unokák vesznek körül...
- 2006 elején vonultam nyugállományba, s ha most eltekintek az önkormányzatbeli munkámtól, akkor az életemet valóban a család tölti ki. A négy unokám: a hatodikos Adél, aki most volt a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyen Kormányos Katona Gyöngyivel, Budapesten, a negyedikes Róbert, aki nagyon jól hegedül, ők a fiam gyermekei. A lányom felőli unokáim: az elsős Viola, aki szeret úszni, és a leendő nagycsoportos óvodás, Máté... Ami nagyon fontos a számomra, itthon vannak valamennyien, méghozzá a közelünkben, Óbecsén. A fiam, a lányom és a menyem is tanügyes, amit sosem gondoltam volna. S ahogy visszahallottam, jól állják a sarat.
* Jelen voltál a VMDK, majd később a VMDP alapításánál. Huszák Endre polgármester idejében képviselő is voltál, majd egy rövid szünet után ismét visszatértél a politikai életbe. Jelenleg az óbecsei önkormányzat oktatási és művelődési tanácsosa vagy. A pedagógusi hivatás és ez utóbbi pálya is teljes embert követel. Hogyan tudtad összehangolni a kettőt?
- Véleményem szerint minden pedagógusnak egy kicsit politikusnak is kell lennie. Persze én sohasem voltam vezető politikus, olyan, aki kiáll, szónokol, toboroz, irányít. VMDK-s és VMDP-s párttagként is mindig az időszerű oktatási és művelődési feladatok végrehajtásán fáradoztam. A pártom által próbálom megvalósítani a mindenkori pedagógus és művelődésügyi munkás eszményeimet. Én ugyanis mindig tanárnő és mindig nyelvőrző, anyanyelvápoló kultúrmunkás maradok. Ilyen mivoltomban próbálok hatni a pártom munkájára. Tanárként, osztályfőnökként - az első osztályom nemsokára ünnepli a 35. érettségi találkozót! - az iskolában mindig arra törekedtem, hogy a tanulóimból kiirtsam a magyarságukból fakadó kisebbségi érzést. A szülőkre úgy hatottam, hogy rábeszéltem őket: engedjék a gyereküket továbbtanulni... Akár külföldre is, mert megfékezni a gyerek előrehaladását, a világ felé való kitárulkozását nem szabad. Természetesen azt is tudatosítani kell bennük, hogy a tanultak akkor válnak igazi értékké, ha azt itthon tovább adva kamatoztatják.
- Te hogyan ,,vitted táncba'' őket? A határon túliak közül te voltál az első, aki diákjait felsorakoztatta a sátoraljaújhelyi Édes anyanyelvünk, majd pedig a győri Szép magyar beszéd helyesírási és anyanyelvápoló vetélkedőkön. De 18 éven át rendületlenül szervezted a Kartag Nándor által megálmodott KMV-t is, majd a nyugdíjaztatásod előtt 7-8 évig az önképzőkörök találkozóját is megszervezted a tanulóiddal...
- Nekem örömet jelentett, ha a gyerekeket boldognak láttam, ha sikerélményük volt, ha utazásaink során barátságok születtek, ha tapasztalatokat gyűjtöttek, és azt hasznosították. Mindig úgy véltem, ha eljutnak ide vagy oda, tájékozódnak, és talán másképp gondolkoznak majd, mint azok, akik itthon rekedtek. Persze a felkészítésük mindig pluszmunkát adott nekem, de ezt sohasem számolgattam, nem jegyeztem fel, hogy majd aztán többletfizetést is kérjek érte.
* Egyáltalán hogyan lettél tanár?
- Nem tudom. Anyukám azt meséli, hogy már gyerekkoromban is okítottam a babáimat, és gombokkal jutalmaztam őket. Szerencsés voltam, hogy földművescsaládból való származásom ellenére beiratkozhattam a gimnáziumba, melynek az első magyar osztálya 1963-ban nyílt Óbecsén, épp akkor, amikor elballagtam a nyolcadikból. 45-en iratkoztunk be, de csak 12-en érettségiztünk le. A többiek lemorzsolódtak.
* A Kazinczy-díjat sok más kitüntetés előzte meg: a Vajdasági Közművelődési Közösség Kultúra Szikrái elismerés 1991-ben, a Kazinczy-érem 1999-ben, a Z. Szabó László-emlékérem 2000-ben, az Aracs-érem 2001-ben. Melyik elismerés a legkedvesebb a számodra?
- Mindegyik egyformán kedves. A Kazinczy-díj talán azért különleges, mert általában bemondók, színészek kapják. Az Anyanyelvápolók Szövetsége terjesztett fel rá, főképp a Péchy Blanka nevével fémjelzett Beszélni nehéz nyelvművelő körök megszervezéséért, vezetéséért. Hát csak tettem a dolgom. Ennyi az egész.