Azokat az élő szervezeteket, amelyekre a növényvédelmi kezelés irányul, célszervezeteknek nevezzük, és a növényvédelmi kezelések során alkalmazandó peszticideket a célszervezet élettani tulajdonságai szerint kell megválasztani. Gyomnövények esetében herbicideket, rovaroknál inszekticideket, gombáknál fungicideket, rágcsálóknál rodenticideket, algáknál algicideket, baktériumok és más mikroszervezetek kezeléséhez pedig fertőtlenítőszereket használnak.

Képek forrása: unsplash.com

A peszticideket leginkább a mezőgazdaságban alkalmazzák, de más jellegű felhasználásuk is előfordul. Műanyag zuhanyfüggönyöknél például akadályozzák a penész megjelenését, festékek adalékaként pedig rovarriasztóként fejtik ki hatásukat. A népesség szaporodásával összhangban növekvő globális táplálékszükségletek fedezése érdekében a növényvédő szerek használata szerves részévé vált a mai mezőgazdaságnak. E vegyületek alkalmazásával csökken a rovarok által terjesztett betegségek száma (malária, tífusz), növekszik a terméshozam és javul a mezőgazdasági termékek minősége. Ennek ellenére a növényvédő szerek használata nagy kockázattal jár, mivel alkalmazásuk nem mindig pusztán a célszervezeteket érinti.

Káros egészségügyi és környezeti hatásaikra a kutatásukkal foglalkozó szakemberek csak a XX. század második felében kezdtek el felfigyelni. A II. világháború során már rendelkezésre álló, mesterségesen előállított DDT-t a háború után tömegesen alkalmazták a maláriát terjesztő szúnyogok, a tífuszt terjesztő tetvek és egyéb rovarok elpusztítására. A DDT-t Othmar Zeidler osztrák kémikus találta fel 1874-ben, majd 1948-ban a szer rendkívül hatékony rovarirtó képességének felismeréséért és a rovarok által terjesztett, akár halálos kimenetelű megbetegedések csökkentéséért Paul Müller osztrák professzor orvostudományi Nobel-díjat kapott. A DDT használata viszont, ahogyan az a későbbiekben kiderült, nem járt környezeti és egészségügyi következmények nélkül.

A DDT a tápláléklánc által bekerül az állatok és az emberek szervezetébe, és zsíroldékony tulajdonsága révén felhalmozódik a zsírszövetekben. A DDT felhalmozódásának számos következménye ismert. A ragadozó madarakban a sok DDT gátolja a kalciumfelvételt, ennek eredményeként pedig megvékonyodik a tojáshéj, és csökken a sikeres kikelések száma. Az Egyesült Államokban található fehérfejű rétisas populációinak erőteljes visszaszorulásáért egyesek szerint éppen a DDT felelős. A DDT vízbe kerülve nehezen oldódik, így toxikus hatással van az ott élő halakra és egyéb élőlényekre. A DDT-vel és a más peszticidek múltbeli használatával kapcsolatos negatív tapasztalatok ráirányították társadalmunk figyelmét a növényvédelmi szerek környezetvédelmi és egészségügyi kockázataira, hozzájárulva ezen vegyületek hatásainak részletesebb kutatásához, az alkalmazott termékek mennyiségének csökkentéséhez, valamint az alternatívák kereséséhez.

A peszticidek káros egészségügyi hatásainak kutatása során egyértelmű összefüggést állapítottak meg a növényvédő szereknek való kitettség és a különféle betegségek megnövekedett gyakorisága között. A peszticidek káros egészségügyi hatásainak ezért a mezőgazdasággal foglalkozó, a kártevőirtási szolgáltatást végző és a növényvédő szerek kutatásával foglalkozó személyek vannak leginkább kitéve. Hosszabb idejű érintettség következtében megnövekszik a daganatos (tüdő-, prosztata- és más rákfajták), valamint az idegrendszeri megbetegedések (Alzheimer- vagy Parkinson-kór) megjelenési gyakorisága. A növényvédő szerek szervezetünkbe kerülve hormon- és immunrendszeri zavarokat idézhetnek elő, terhes anyák méhébe jutva a születendő kisbabák szellemi fejlődésének lassulásához, illetve magatartási zavarokhoz vezethetnek, továbbá a születési rendellenességek nagyobb arányú előfordulását okozhatják.

A peszticidek káros környezeti és egészségügyi hatásainak felismerése eredményeként a növényvédő szerekkel szemben támasztott alapkövetelmények (hatékonyság, gazdaságosság) közé az is bekerült, hogy e vegyületek a lehető legkisebb mértékben terheljék a környezetet. Ám a peszticidek környezetszennyezése, illetve a szervezetbe való bekerülése sajnos a legszakszerűbb és leggondosabb alkalmazásuk során sem zárható ki teljesen, ezért használatukat világszerte csökkenteni és kerülni kell. Ha feltétlenül szükséges növényvédő szert alkalmaznunk, nagy körültekintéssel és óvatossággal tegyük. Figyeljünk oda a címkén feltüntetett adagolásra és az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására. Növényvédelmi kezelések során viseljünk védőöltözéket, és ügyeljünk maguk a peszticidek, illetve az azok alkalmazásával keletkező hulladék biztonságos tárolására. Gyümölcseinket és zöldségeinket elfogyasztásuk előtt okvetlenül mossuk meg, mivel így a termésen maradt növényvédő szerek nagy hatékonysággal eltávolíthatóak.

A természetben található kártevők folyamatosan alkalmazkodnak a használatban levő peszticidekhez, melyek hatékonysága ezért idővel csökken, így újakra van szükség. A megnövekedett táplálékszükséglet miatt a mai világ elképzelhetetlen a növényvédő szerek használata nélkül, de felelősségteljes és tudatos magatartásunkkal enyhíthető ezen anyagok egészségünkre és környezetünkre tett káros hatása.