home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A nő, aki sohasem unatkozik, és imádja a munkáját
Fehér Márta
2021.02.22.
LXXVI. évf. 7. szám
A nő, aki sohasem unatkozik, és imádja a munkáját

Régebben, amikor megkérdezték tőlem, te mit csinálsz abban az Agapéban, az volt a válaszom, hogy én még csak a nagy Heidelberg nyomdagépen nem dolgoztam, meg még nem küldtek le misézni! Írok, tördelek, szerkesztek, sőt a Hitélet postázásából is kiveszem a részem.

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett díjban részesítette Szabó Juditot, az újvidéki Agapé Könyvkiadó oszlopos tagját, a Hitélet katolikus folyóirat szerkesztőjét. Riportalanyom emellett a Háló Közösségfejlesztő Keresztény Egyesület alapító tagja, tíz évig aktívan részt vett a működésében, aztán visszavonult előbb saját, majd az édesanyja betegsége miatt, ám továbbra is kíséri a szervezet munkáját, örül annak, hogy soraiban számos fiatal van, viszont nem szeretné, ha más emberek érdemeit az ő számlájára írnák, illetve2004 óta a szabadkai Teológiai-Katekétikai Intézet tanára, ahol a magyar katolikus egyház történelmét, illetve egyházművészetet tanít.


Szabó Judit (A szerző felvétele)

— Huszonnégy évvel ezelőtt kerültem az Agapéba, előtte gyakorló pedagógusként dolgoztam, történelemtanár voltam több újvidéki, pirosi, budiszavai iskolában. Közben kacérkodtam az újságírással, a Magyar Szóban voltam külsős, a művelődési rovaton dolgoztam, majd a Tarka Világban. A véletlen úgy hozta, hogy 1996 nyarán a Pax Romana közvetítésével elmentünk a magyarországi Érdligetre egy lelkigyakorlatra a ciszterci nővérekhez. Ott mondták, hogy a Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata (röviden Háló) Vajdaságba keres bogozókat, feltérképezni az itt élő, működő közösségeket. Az év októberében Csíksomlyón volt egy nagy Háló-találkozó, éppen akkor nyitották meg a Jakab Antal Tanulmányi Házat, szinte mi voltunk az első vendégek. A vajdasági társaim azt kérdezték tőlem, miért nem írok erről a találkozóról a Hitélet katolikus folyóiratba. Ide jártam a ferencesekhez szentmisére, és egy mise után Harmath Károly atyától megkérdeztem, lehetne-e róla szó. Mondta, nagyon szívesen helyet adnak az írásomnak, és átirányított az akkori szerkesztőhöz, Komáromi Borbálához. Így született meg az első cikkem a Hitéletben, akkoriban még egy kis írógépen pötyögtettem az írásaimat. Ez 1996 novemberében volt, december elején meghívtak egy szerkesztőségi ülésre, jó tanárként negyed órával korábban érkeztem, kávézgattunk az atyával, aki végül megkérdezte:te örök életedben tanár akarsz maradni? Nagyon meglepődtem a kérdésen, váratlanul ért, azt válaszoltam, szeretem a munkám, szeretek a gyerekekkel foglalkozni, igaz, egy szépséghiba volt, nagyon kevés óraszámmal dolgoztam. Kellene egy ilyen munkatárs nekünk! Abban maradtunk, hogy majd gondolkodom rajta, hiszen közeledett a félév, tudásfelmérőkkel, feleltetésekkel, osztályfőnök is voltam, igaz, csak hat gyerekem volt a budiszavai iskolában. A beszélgetés után nem sokkal Adára mentünk, Szauer Miklós atya hívására ott szerveződött a Vajdasági Háló, közben leesett a hó, jeges volt az út, az atya vezetett szép lassan, óvatosan, és útközben is próbált rábeszélni. Egy kicsit gondban voltam, mert más, amikor az ember kedvtelésből ír, meg más az, amikor naponta kell írnia, és azzal keresi meg a mindennapi kenyerét. Anyut is megkérdeztem, hogy mit gondol, és azt tanácsolta, próbáljam meg. Január közepe lehetett, bejöttem az atyához, hoztam a következő kéziratot, és rákérdeztem, mikor jöhetnék át. A hátam mögött lógott egy naptár, az atya ránézett, és azt mondta, ma már nem, de holnap jöhetsz. Mondtam, legyen február 1-jétől, hogy az iskolában is szóljak, meg elbúcsúzzak a diákoktól.


Olvasmány minden korosztálynak (A riportalany felvétele)

*Milyen volt a váltás?

— Nagyon furcsa volt a kezdet, mert egy teljesen más légkör fogadott itt, mint az iskolában, ahol dinamikus volt az óra, mozgásban kellett tartanom a gyerekeket, feleltettem. Itt viszont egy „kolostori” hangulat uralkodott, megkaptam a kis irodámat — akkor többen dolgoztunk, tizenvalahányan voltunk az Agapéban, mert még a nyomda is működött. Kellett egy év, mire sikerült átállnom. Ami nagyon tetszett, hogy senki sem ült a nyakamon, tehát megmondták, hogy mit várnak el tőlem, mikor van a lapzárta, de a többit rám bízták. Később, amikor könyveken kezdtem el dolgozni, akkor is szabad kezet kaptam, ez nagyon tetszett. Fokozatosan haladtam a szamárlétrán, ahogy mondani szokták. Újságíróként kezdtem, aztán könyveket fordíttattak velem, azt nem igazán szerettem, sok időbe tellett, mire ráhangolódtam.Tökéletesen beszélek szerbül, dehorvátbólkellett fordítani, és nagy gondban voltam, mert nem ismertem a szakterminológiát. Közben az atya a könyvírásra is rábeszélt. Két könyvet írtam gyerekeknek a Példaképed — védőszented sorozatban, Szent Istvánról, illetve Páduai Szent Antalról. Aztán mondtam az atyának, hogy a fordításnál jobban érdekel a grafikai előkészítés, a tördelés,énugyanis iparművészeti szakközépiskolát végeztem Újvidéken, lakberendező szakon. Kitűnő, mondta az atya. Itt van egy könyv, melyet te fordítottál, A nürnbergi bábok, egy szép meséskötet a gyerekeknek. Azon tanultam meg a tördelést. Ez a legkedvesebb könyvem!


Könyvespolcon az Agapé-kiadványok (A riportalany felvétele)

Judit az elmúlt huszonnégy évben mintegy 140 könyvet készített, ebből 10-12-t a Pax Romanának, illetve a nunciatúrának, a többi mind az Agapé kiadványa. Tördelőként és szerkesztőként dolgozik, a könyvkiadás mellett a Hitélet újságírója a kezdetek óta. Szerkeszti is, ha úgy adódik a helyzet, most éppen teljes erőbevetéssel, hiszen Dezső Péter atya éppen missziós próbaidejét tölti Dél-Szudánban. Szerkesztőt keresünk a katolikus folyóiratunk számára, bízunk abban, hogy sikerül találnunk valakit, aki szívügyének tekintené ezt a munkát. Hívő legyen, a többibe majd beletanul, ahogyan én is!

— Most három rovatot vezetek, de voltak olyan évek, amikor hatot. A Zarándokcipő rovat miatt sokan irigykednek, milyen jó ennek a Jutkának, hogy ilyen sok helyre eljut! Pedig nem mind fakad saját élményből, nem sikerült még minden helyszínt bejárnom, és ilyenkor a képzelet szárnyán utazik az ember, hála az internetnek, az útikönyveknek. Nagyon sok helyre évekkel az után jutottam el, hogy írtam róla. Ilyen volt a barcelonai taizéi ifjúsági találkozó, ahová csak 2000-ben sikerült kijutnom, vagy például Köln, melyről a katedrális építésének 750. évfordulója kapcsán írtam. Tavaly volt egy nagy terv, egy dél-franciaországi út, de a járvány miatt sajnos lemondták. Nagy vágyam Párizs, szeretnék még eljutni Marokkóba és a Szentföldre is, vonz Dél-Amerika, Afrikában többször isjártam, végighajóztam a Nílust, egyik kedvenc helyem Tunézia, ahol hétszer voltam, és visszakívánkozom oda, még Dzserba szigetére szeretnék eljutni. Csehországban megnézném a kastélyokat, a legszebb város, ahol eddig jártam, Prága. Lengyelországba is mennék újra, voltam Krakkóban, bejártam a környékét, Auschwitzet, Birkenaut, illetve Wadowicét, II. János Pál pápa szülővárosát. Egyetemistakoromban elutaztam az akkori Szovjetunióba, Svédországba is eljutottam, tetszett San Marino is. Legutóbb Belgiumban voltam, ott egy hetet töltöttem az egyik volt diákom meghívására. Számomra élmény volt Antwerpenben Rubens háza, megnéztem azokat a festményeket, amelyeket, azt gondoltam, soha az életben nem látok. Szeretnék Albániába is eljutni, gyönyörű ókori emlékek vannak arra, az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek.

Arról is beszélgettünk, hogy fiatal korában a régészetbe is belekóstolt, Szekeres László és lánya, Ágnes, valamint Ricz Péter mellett. És rengeteg mindent gyűjt, képeslapokat, szalvétákat, tea- és cukortasakokat — ám erről a szenvedélyéről lapunk egy későbbi számában számolunk majd be.


Válogatás a könyvtermésből (A riportalany felvétele)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..