home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A nemzeti identitás pszichológiai aspektusai
Pap Ágota pszichológus
2022.11.09.
LXXVII. évf. 44. szám
A nemzeti identitás pszichológiai aspektusai

Folyton az érdekli a másikat, hogy mik vagyunk, mi a nemünk, milyenek a vallási és politikai nézeteink, milyen anyagi javakkal bírunk, milyen a családi állapotunk, mi a legmagasabb iskolai végzettségünk, és még sorolhatnám. A népszámlálás kapcsán a sajtó leginkább a magyarságtudatunkkal foglalkozott. Mondanom sem kell, miért olyan lényeges, hogy érett válasz szülessen a feltett kérdésre. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy egy kicsit a dolgok mögé nézhessünk — ezúttal a pszichológus perspektívájából.

A nemzeti identitástudat alakításában az iskolai oktatás során elsősorban a történelemtanításnak van fontos szerepe, viszont a nemzeti szocializáció megalapozása sokkal korábbi időszakra tehető. Ebben a család a meghatározó, de nem elhanyagolandó az óvodai megalapozás lehetősége sem.

No de mit is értünk nemzeti öntudaton vagy identitáson? „A nemzeti identitás egyéni vagy kollektív szintű azonosságérzet, amely egy államhoz vagy nemzethez tartozik, és amely magában foglalhatja a különböző aspektusokat, mint például a kultúra és a nyelv.” A személyes és szociális identitás elválaszthatatlanul összefonódik, ezért a szociális identitástudat egyidejű alakítására is szükség van. A nemzettudaton a személyes kapcsolatok körénél tágabb, nagyobb közösséghez való tartozás tudatosulását értjük. A nemzeti öntudat kognitív, megismerési elemei közé tartozik a nyelv, a saját nemzeti kultúra irodalma, narratívái, tudományos és művészeti közkincsének ismerete, birtoklása, az affektív vagy érzelmi elemekhez pedig olyan attitűdök, érzelmek és szükségletek, amelyek a nemzeti identitás energetikai oldalát adják. A „valahová tartozás élménye” önbizalmat, biztonságot, pozitív érzéseket ébreszt bennünk, ennek hiánya pedig ürességet, bizonytalanságot szül. A nemzeti identitás alakulása pedagógiai, pszichológiai és szociológiai kérdéskör is.


Fotó: Noklapja.hu

A nemzeti identitás kialakulása egy hosszabb folyamat, melynek négy szakaszát különböztetjük meg: az óvodáskor kezdetén (3—5 év) a gyereket kulturális és érzelmi hovatartozása elsősorban családjához köti, ezért a családi hatásoknak van a legjelentősebb szerepük (családi hagyományok, szokásrendszer, kulturális hovatartozás stb.). A 6—7 éves kor fordulópontnak tekinthető, a gyerekek kulturális identitástudatának alakulásában egyfajta nyitás figyelhető meg (pl. felismerik, hogy az emberek különböző nyelveket beszélnek, tehát különbözőek ebből a szempontból is). 8—9 éves kortól a nemzettudat tágulása a jellemző, vagyis nyitás a szélesebb közösség irányába. Mindez 10—11 éves korban teljesedik ki, amikor a tanulókban teljessé válik a hazához és a saját nemzethez való tartozás tudata, felismerik, hogy a múlt, a jelen és a jövő között összefüggés van, hogy a jelen eseményeit a múlt eseményei határozzák meg, s a nemzeti öntudat alakításában már a történelemtanításnak van a legnagyobb szerepe, felelőssége.

Az anyanyelv elsajátítása után a nemzet észrevétlenül, szinte folyamatosan hat ránk a jelképek, szimbólumok mindennapos használata által, mint amilyen a zászló és a himnusz a sporteseményeken, a történelmi alakok arcképe a papírpénzen, a magyar írók és költők képe a tanteremben…

„A nemzeti identitás az embert elhelyezi a világban, érzelmi töltete van, és a másokhoz fordulásra is alapot ad. Fontos azonban tudni, hogy a nemzeti identitás nem egyenlő a nacionalizmussal — ez utóbbi ugyanis egy politikai célt is magában foglal. Szakértői vélemény, hogy nem feltétlenül a gyenge nemzettudat a jó, de nem is az erős, mindent elsöprő.”

Persze, egy nemzet vizsgálatakor nem eshetünk abba a hibába, hogy az egyén és a csoport jellemzői közé egyenlőségjelet teszünk. Nem minden magyar szereti a gulyáslevest vagy a pirospaprikát. Mindemellett az is biztos, hogy azok a csoporttagok, akik elfogadást és megbecsülést tapasztalnak a közösség által, erősebben kötődnek, tehát fontosabb lesz számukra a nemzeti identitás, és fordítva.

A nemzeti identitást David és Bar-Tal elmélete szerint alapjában három lényeges tartalomra bonthatjuk — ezek a közös kultúra és nyelv, a kollektív emlékezet és a földrajzi terület. A magyarság számára a Kárpát-medence különös érzelmi jelentőséggel bíró térség.

Jólesne csak a magyar virtussal azonosulni, de például a Kopp Mária és munkatársai által vezetett Hungarostudy utánkövetéses kutatásból kiderült, hogy a magyarok családszeretőek ugyan, de a családon kívüli világban nem igazán bíznak senkiben. „A biztonságot mindenek fölé helyezik, ami nem meglepő, mivel leküzdhetetlenül szoronganak” (Kopp). És valóban, a magyar negativizmus lépten-nyomon szembejön velünk, gondoljunk csak a Himnuszban fellelhető destruktív, negatív töltetű szavakra és képekre, mint amilyen a balsors, a bűnhődés, a hamvveder, a hontalanság vagy a rabság. Más kutatók azonban rávilágítanak arra, hogy a magyar áldozatiság valójában nem hungarikum, hanem a kelet-közép-európai régió sajátja. A környező országokkal osztozunk történelmi traumáink nagy részében és keresztény kulturális örökségünkben is. Ebben az esetben viszont a túlélési stratégiánk részei a korábbi traumák túlélését bizonyító szövegek, élmények, beszámolók a bennük megfogalmazott önzetlenség, elfogadás, bizalom és hit által. Valamint az a tény, hogy a trauma is túlélhető.

A nemzeti identitás az embert elhelyezi a világban, érzelmi töltete van, és a másokhoz fordulásra is alapot ad. Fontos azonban tudni, hogy a nemzeti identitás nem egyenlő a nacionalizmussal — ez utóbbi ugyanis egy politikai célt is magában foglal. Szakértői vélemény, hogy nem feltétlenül a gyenge nemzettudat a jó, de nem is az erős, mindent elsöprő.

A nemzeti identitás egyik dimenziója a glorifikáció, melynek lényege a saját csoport felsőbbrendűségébe vetett hit, a nemzet központi szimbólumainak, értékeinek és vezetőinek mély tisztelete, továbbá a csoporttal szembeni kritikusság hiánya. Ez magyarként megnyilvánulhat abban, hogy a nemzetünket okosabbnak tartjuk minden más népnél. A nemzeti identitásunk befolyásolja a csoportközi viszonyulásokat is (Brewer, 1999). Kialakíthat egy polarizált nézetrendszert, és ez az elfogult, kritikusságot nélkülöző viszonyulás egyrészt téves ítéletekhez, másrészt elutasító viselkedéshez vezethet.

Hogy nekünk itt, a mi Vajdaságunkban milyen szocializációs és családi értékek jutottak, az nagyon eltérő, de annyi bizonyos, hogy vajdasági magyarként is lehet magyar identitásunk, anélkül, hogy más, földrajzilag közelebb vagy távolabb levő magyarok nemzeti identitásával vetnénk össze.

Fotó: Itthon.ma

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..