Palicsi beszélgetés Szabó István Oscar-díjas filmrendezővel, a Lifka Sándor-díj idei kitüntetettjével
,,Ismerd saját helyedet, és cselekedj saját lelkiismereted szerint!' - mintha valamennyi mozifilmjével ezt üzenné Oscar-díjas rendezőnk, vagy ha nem üzeni is, de közvetíti hőseinek, teszi ezt különösképpen A napfény ízével. Szabó István érdeklődésének középpontjában gyakran a művészet és a politika közötti kapcsolat áll. A híres trilógiában is megjelent, leglátványosabban a Mephistóban. Leggyakrabban a történelem elé állít tükröt, a magyar, illetve a Kárpát-medence történelme elé.
- Az én életem folyamán a politika és a történelem tette tönkre világunkat, a politika és a történelem lépten-nyomon beleszólt az életünkbe. A mi történeteink elmondhatatlanok a politikai vetületükben...
- A napfény íze ,,magyar téma'. Az ön szemében a nacionalizmus, a más nemzetiségűekkel szembeni gyűlölet nagy-nagy veszélyt jelentett mindig. Ilyen veszélyforrás manapság is?
- Igen.
- S ezt A napfény ízében maradéktalanul megjelentette?
- Nem tudom. Nem mondhatok véleményt a saját filmjeimről. Végül is A napfény ízében a nacionalizmus csak a háttér volt. Inkább a megfelelési kényszerről szólt a film, megjelenési formájában rejtőzik a nacionalizmus, de jelen van a nyomás, mely azokat a népeket érte, akik a nagyhatalmak között vergődtek mindig, s ezért szinte genetikusan hordozták magukban görcsösen a túlélés technikáit. Megjelennek azonban bennük az önvédelem nem egészséges formái is... Gyűlölet? Nem nevezném annak, hanem inkább türelmetlenségnek. Ha minden embercsoport csak a saját érdekeivel és csak a saját pillanatnyi érdekével törődik, s nem veszi tudomásul más emberek tradícióit, gyökereit, vágyait, álmait, elképzeléseit a jövőről - mert úgy érzi, hogy ez őt sérti -, akkor ezekre a gesztusokra nincs mindig szüksége a világnak, vagyis nem biztos, hogy szüksége van rájuk.
- A napfény ízében a Sonnenschein család útja a kis kelet-európai faluból a fővárosba vezet. Szabó István családjáról volna szó a történetben?
- Nem, nem. De azok, akiknek az enyémhez hasonló családi és társadalmi hátterük van, magukénak érezték a történetet. Én ismerem azokat a körülményeket, amelyekről a film szól, ismerem az embereket...
- De megtörténhetett volna Szabó Istvánnal is?
- Mindenkivel megtörténhetett volna, attól függően, hogy a hatalom éppen kit vagy kiket vet oda koncnak egy beteg társadalom elé, hogy azt aztán a maga oldalára állítsa.
- Több filmjében, például a Szembesítésben, érdeklődésének a középpontjában a művészet és a politika közötti kapcsolat áll. A Mephistóban is ez a téma ragadható meg... Milyen mértékben őrizheti meg függetlenségét a művész, és tevékenysége mennyiben hitelesíti, igazolja a hatalom politikáját?
- Azt nem tudom, hogy a művész meg akarja-e őrizni a függetlenségét, a művész általában a látszatot akarja megőrizni, tehát a kirakatban akar maradni, de valójában kokettál a hatalommal, mert attól kap támogatást. A hatalom nem is a művész által igazolja magát, a hatalom meg tudja találni a maga igazolását... Én Budapesten élek... és vannak a városban olyan utcák, amelyeknek a neve az életem során már nyolcszor változott meg. Mindig olyankor változott meg, amikor a gyökereit, a jogosultságát akarta igazolni egy névvel, az ahhoz tartozóéval, akit lám, már száz vagy akár háromszáz évvel ezelőtt, netán a múlt héten hasonló gondolatok foglalkoztatták, mint amelyeket a hatalom éppen szuggerálni akart - és akkor elnevez róla egy utcát, hogy reprezentálja saját magát. Szóval a hatalom nem igazoltatja magát a művésszel, elég, ha az éppen célpontba állított kisebbségnek nem szükséges tennie semmit ahhoz, hogy rábizonyítsanak mindenféle bűnöket. Elég, ha a hatalomnak szüksége van egy ellenségre, akivel felizgathatják az embereket. Ennek ellenére egy művésznek nagyon kell vigyáznia arra, hogy mit nyújt a hatalomnak... Mert a hatalom azt, amit esetleg nyújt, biztosan felhasználja... Sőt, a hatalom, ha szüksége van rá, akár őbelőle is csinálhat egyik napról a másikra ellenséget, mégpedig ugyanazért, amiért előzőleg támogatta. Csak attól függ, hogy éppen mire van szüksége a hatalomnak. A hatalom cinikus...
- Több filmjének színhelye egy nácik által vezetett ország...
- A XX. századnak ez volt a legtipikusabb helyszíne, helyzete a cselekményhez. Erre talán az a bizonyíték, hogy készítettem egy másik filmet, Csodálatos Júlia címmel, amely ugyanebben a korban játszódik, ugyanebben a környezetben, vagyis a 30-as években, annak a második felében, a színházi világban, ugyanolyan karakterű emberekről szól a történet, akik mindenáron önmaguknak akarják megkaparintani a színpad közepét, tehát a főszerepet, akik mindig mindenáron el akarják játszani a legfontosabb szerepet, és ezért, hogy megőrizzék a pozíciójukat, átgázolnak bárkin. Ha most ez a történet a náci Németországban játszódik, akkor egy olyan emberrel kerülünk szembe, akit a politika használ, és ő hagyja magát, mert csak így tudja elérni a színpadot és a szerepeket, olyan emberről van szó, akit később politikai bűnnel lehet vádolni. Angliában nincs ilyen jellegű politikai hatalom, itt nem történik semmi...
- A Szembesítésben Wilheim Furtwänglert ,,náci-átvilágító' bizottság elé állítják a III. Birodalommal való együttműködés gyanújával. Ön az ítéletet a nézőre bízta... Fel lehetett-e menteni a művészt?
- Én megpróbáltam elemezni a helyzetét. A vizsgálóbíró úgy teszi fel a kérdéseket, hogy fogalma sincs arról a világról, amelyben a karmester élt. åt el lehet ítélni azért, mert muzsikált Hitler születésnapján, Beethovent vezényelt, és vádolható sok mindennel, de ismerni kell a világot és a környezetet is, mielőtt az ember megfogalmazná az ítéletet. Nem akartam a filmmel felmenteni a karmestert, csak be akartam bizonyítani, hogy a környezetet is meg kell ismerni.
- Hadd kérdezzem még meg: érzi-e, hogy a filmvilág a tenyerén hordozza?
- 1963-ban mutattam be vizsgafilmemet, a Koncert címűt. Azóta sok minden történt. Kérdéseket mindig feltettem, de sohasem válaszoltam rájuk. Én egy történetet mesélek el, vigyázok arra, hogy szórakoztató legyen, abban a reményben, hogy a néző levon valami tanulságot, de az én dolgom nem válaszolni, hanem kérdéseket feltenni, melyekre majd a néző otthon találja meg a választ. Ezt tettem eddig. Hogy a filmvilág a tenyerén hordoz-e, ezt kérdi? Nem tudom. Egy nagyon kemény üzleti világban élünk, ez az én világom...
- Szabó úr, Ön most is - mint mindig - halkan szólalt meg, kesernyés iróniával. Néha befejezetlenül hagyja a mondatot... A hallgatóra, az olvasóra bízza a folytatását?
- Valószínűleg igaza van...
- A Hét Nap szerkesztősége és a valamennyi olvasója nevében köszönöm az interjút. Szeretnénk minél gyakrabban a városunkban látni, talán már legújabb mozifilmjének a bemutatója alkalmából.
blakba
Szabó István filmek
2005 - Rokonok
forgatókönyvíró, rendező
2004 - Csodálatos Júlia (Being Julia)
rendező
2002 - Tíz perc: cselló (Ten Minutes Older: Teh Cello)
forgatókönyvíró, rendező
2001 - Szembesítés (Taking Sides)
rendező
1999 - A napfény íze (Sunshine)
forgatókönyvíró, rendező
1992 - Édes Emma, drága Böbe - Vázlatok, aktok
rendező
1991 - Találkozás Vénusszal (Meeting Venus)
forgatókönyvíró, rendező
1988 - Hanussen
rendező
1985 - Redl ezredes (Oberst Redl)
forgatókönyvíró, rendező
1981 - Mephisto
forgatókönyvíró, rendező
1980 - Bizalom
forgatókönyvíró, rendező
1976 - Budapesti mesék
forgatókönyvíró, rendező
1976 - Várostérkép
rendező
1973 - Tűzoltó utca 25.
forgatókönyvíró, rendező
1973 - åsbemutató
rendező
1970 - Szerelmesfilm
forgatókönyvíró, rendező
1966 - Apa - Egy hit naplója
forgatókönyvíró, rendező
1964 - Álmodozások kora
rendező