Könyvkiadásunk a 2011-es esztendőben számos múltat idéző kötettel örvendeztetett meg bennünket. Úgy véljük, ennek örülni kell, mert a múlt ismerete nélkül nem lehet teljes mértékben megérteni a jelenben zajló, egyben a jövőt is alakító esetleg hátráltató folyamatokat, márpedig a tudatos, pozitív irányú jövőalakítás előfeltétele annak, hogy a holtpontokról elmozdulva végre valóban változtatni tudjunk - ha csakugyan az a szándékunk - az életünket, létezésünket meghatározó visszahúzó körülményeken.
Ha figyelmesen olvassuk ezeknek a könyveknek egyikét-másikát, nem mindig találkozik a tetszésükkel egy-egy múltbéli leírt esemény, mert időnként kénytelenek vagyunk szembesülni azzal a csöppet sem kedvező fölismeréssel, miszerint a múló idő vajmi keveset lendített az ember életkörülményein. A formaváltás nagyon sokszor, sajnos, nem esett egybe a lényegi változásokkal. Ilyen szempontból nagyon tanulságos olvasmánynak tartom a Fórum kiadásában megjelent Napló I.-et, amely az egykori ügyvédnek, Várady Imrének a tollából jelent meg. Várady Imre az 1901 és 1910 közötti években fő- majd felelős újságszerkesztőként a sajtótörténetbe is beírta a nevét, két ízben volt országgyűlési képviselő - a Monarchiában és az SZHSZ Királyságban is -, s akinek legfőbb erényei közé tartozott a jogfosztottakért való rendíthetetlen és bátor kiállás. Ilyen cselekedeteinek köszönhetően emlékét mind a mai napig őrzik a becskerekiek, bizonyítván, hogy a fedezet nélkül kimondott szavakat igen hamar beszippantja az idő, s csak az önzetlen tettek hagynak maradandó, kitörölhetetlen nyomot olyankor is, ha már nem köthetők fizikai létezéshez. Az ilyen esetek egyben tanúságot tesznek a szellem erejéről, megsemmisíthetetlenségéről.
A Napló I. az 1867 és 1910 közötti történéseket rögzíti igen olvasmányos stílusban. A gyermekkor, a diákévek, a jogászévek, az ügyvédi gyakorlat, valamint a családalapítás kezdeti éveit ölelik fel az elmondott események, melyek egyben az Osztrák-Magyar Monarchia mindennapjaiba is betekintést engednek. Igen szemléletes, érzékletes és élvezetes módon, dokumentumokra is támaszkodva írja meg a korszakra vonatkozó emlékeit Várady Imre, így nemcsak azok számára kitűnő forrásanyag a kiadvány, akik a tudományos megközelítést választják, hanem azok számára is, akik személyes élményeken alapuló múltmegismerésre vágynak, lévén hogy ezek segítségével formálódik a múlt életszerű valósággá.
A választások ideje következvén térségünkben, külön érdekes lehet - sőt igen időszerű - Várady Imre visszaemlékezése az 1905-ös magyarországi választásokra, melyek egyfelől a Monarchián belüli, pontosabban a királyi Magyarország és az Osztrák császárság között feszülő, ellentmondásos viszonyok mibenlétét világítják meg, másfelől pedig fényt derítenek a magyarországi uralkodó párt szavazás ideje alatti, cseppet sem tisztességes magatartására. Miután egyértelművé tette a Nagybecskerek és környéke közvéleménye, hogy ezúttal az Apponyi Albert vezette 48-as Függetlenségi Pártnak mint ellenzéknek nagy esélye van a győzelemre, az aktuális, Bécsben is támogatott Tisza István-párti, főispáni hatalom a legtisztességtelenebb módon, azaz a megfélemlítés eszközeként kivonultatott csendőrségi karhatalommal igyekezett ellehetetleníteni az ellenzék győzelmét.
A 48-asok megnyerték ugyan a választásokat, de ez, mint kiderült, nem jelentette a teljes győzelmet. Bécs és magyarországi támogatói mindent megtettek annak érdekében, hogy ne történjenek mélyreható változások.
Izgalmas olvasmány a Napló I. És ami még lényeges: megtanulhatjuk belőle, miképpen fonódnak össze a múlt és a jelen történései, meg azt is, hogy a megnyilvánuló időben a változások nem máról holnapra történnek.