A darabról a társulat színésze, Pál Péter számolt be lapunknak.

— Ennek az előadásnak van egy magyarországi mondadója és egy nagyon markáns aktualitása. Azt gondolom, hogy külön varázst kölcsönöz neki, amikor az anyaországon kívül, a határon túl adjuk elő. Valamilyen szempontból mindannyiunk történelméről szól, mindnyájunk része mindaz, ami a színpadon történik. Muravidéki magyarként megerősíthetem, hogy az identitás kérdése is intenzíven megjelenik a darabban. Ez egy olyan színdarab, amely nagyon mélyen el tudja gondolkoztatni az embereket, hiszen hol humorral, hol nagyon komoly üzenetekkel ad át olyan gondolatokat, amelyek nem egyértelműek a hétköznapi világban. Fontos gondolnunk arra, hogy vannak közös gyökereink, közös valóságunk és múltunk. A közös kapcsok alapján valahogy egy élhető közös jelent és egy harmonikus közös jövőt alakítsunk ki. Nemzetiségtől függetlenül tudnunk kell azt, hogy mind emberek vagyunk, s ennek minden fellett kell állnia, nem pedig kicsinyesen civakodni. A darabot az Udvari Kamaraszínház színháztermében szoktuk játszani, de voltunk vele Felvidéken, emellett több erdélyi állomása is volt az előadásnak, most pedig itt vagyunk Vajdaságban.

A közönség nem maradt érzelemmentes, hangos kacajok és felszisszenések hallatszottak az előadás végéig, amikor vastapssal jutalmazták a színészeket.

Göblös Gizella Zentagunarasról utazott, hogy megtekinthesse a darabot.

— Nagyon tetszett az előadás, főleg, mert tanulságos volt! Ajánlani tudom mindenkinek, korosztálytól függetlenül, de főként azoknak, akik nemcsak a művészeteket kedvelik, hanem az igazságot is keresik a történelmünkben. A fő mondanivaló mindenekelőtt a magyarság, illetve nemzetünk igazságérzete volt.

A temerini Majoros Róbert is hasonlóan vélekedett.

— Az előadás mondanivalója több szinten fut, a szerző több dolgot szeretett volna átadni, melyet sikeresen teljesített a színészi csapat. A legfontosabb közlendője, hogy minden körülmények között embernek kell maradnunk. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, valamihez ragaszkodnunk kell. A történet elröpít bennünket bizonyos helyekre, hegyeinkhez, pusztaságainkhoz. Egy fiatal pár társaságában érkeztem, akiket szintén megérintett a téma, de úgy érzem, az idősebbekre még nagyobb hatással van.

A művelődési ház színházterme nem marad sokáig üres, április 6-án ugyanis a topolyai Mara színjátszóinak repríz előadását láthatják a nézők, a hónap végén, április 27-én pedig a kupuszini Petőfi Sándor ME Sturcz József Színjátszó Csoportja hozza el Ray Cooney A miniszter félrelép című vígjátékát.