Az emberi kapzsiság, telhetetlenség határtalan. Különösen akkor nem tudnak egyesek mértéket tartani, ha a társadalmi vagyon a célja mohóságuknak. Azt a kevéske vagyont, ami az önkormányzatoknak, a városnak megmaradt az elmúlt tíz-tizenöt évnyi, legálisnak nemigen mondható, országos méretű központosítás után.
Ezek a gondolatok motoszkáltak a fejemben a múlt heti községi képviselő-testület ülésén. Akkor, amikor az ellenzék tényfeltáró bizottságot szeretett volna létrehozni, hogy elismertesse egy magáncég vélt résztulajdonát egy községi érdekeltségű vállalatban. És ismét elemükben voltak azok a hamis próféták is, akik saját maguk reklámozása céljából hajlandók bármikor bármit támogatni. Szó szerint értendő a bármit, hisz a kezdeményezést aláírók zöme -- egyértelmű volt a felszólalásukból -- nem is tudta, mit írt alá. Bárcsak ilyen kitartóak lennének azoknak az ügyeknek a megoldásában is, amelyek fel tudják lendíteni fejlődésünket! De ők ezt még tévedésből sem teszik. Szerintük támadni kell mindent, amit a parlamenti többség tesz, mert hátha kiderül valami. Nem furcsa politizálás ez? Hol van a polgároknak tett eskü? Hol az emberi méltóság? A választásokon erre, ilyenekre szavaztunk?
Küszöbön a húsvét, legjelentősebb vallási ünnepünk. Jézus Krisztus vállalta a kínhalált a keresztfán, hogy bennünket, bűnösöket megváltson. Az Úr akaratából feltámadva üzent nekünk. Üzent, hogy higgyünk, hogy bízzunk az emberekben, és bocsássuk meg a tudatlanoknak bűneiket, hisz nem tudják, mit tesznek. Üzent, hogy van remény az emberiségnek a bűntől való megmentésére.
Szeretném remélni, hogy az eltévedt bárányok megtalálják az igaz nyájhoz vezető utat, és a Mindenható megbocsát nekik is mindazért, amit tettek és tesznek.
Tiszta szívből kívánom, hogy nekik is, nekünk is legyen áldott az ünnep!
KUCSERA Géza