* Attól függetlenül, hogy ki hol él a Kárpát-medencében, és hogy mennyi rossz hír érkezett/érkezik a Balatonról, mégis szinte mindenki szereti ezt a tavat. Ön szerint miért van ez így, miben rejlik a varázsa?

— Mivel szinte minden jelentős civilizáció vízközelben jött létre, bizonyára nem véletlen, hogy az emberek ilyen környezetben érzik magukat biztonságban. Különösen fontos az édesvizek közelsége, mint amilyen a Balaton is. Ez mindenképp hozzájárul az emberek egyfajta jólétéhez. A Balaton emellett a jelentős területének, illetve elhelyezkedésének is köszönheti különleges vonzerejét.

* Az elmúlt évtizedekben, ahogyan más kisebb-nagyobb vizeket is, a kiszáradás fenyegette a Balatont. A Velencei-tóval és a Fertő-tóval szemben azonban ellenállóbbnak bizonyult. Ez mivel magyarázható?

— Minden tudománynak, így a limnológiának is megvannak a saját axiómái, avagy alapfeltételezései. Talán az egyik legfontosabb, hogy vannak bizonyos tavak, melyek időnként kiszáradnak. Mindez egy természetes folyamat. A Fertő-tó és a Velencei-tó is már többször kiszáradt. Ennek következtében ezeknek a tavaknak az ökoszisztémája adaptálódott az ilyen ritka, de nem rendkívüli helyzetekhez. A Balatonnal azonban még nem esett meg, hogy kiszáradjon. Számos problematikus időszak volt, előfordultak rendkívül alacsony vízszintek is, de sohasem száradt ki. Ez alapjában annak köszönhető, hogy egy nagyon nagy víztömegről, körülbelül 1,9 köbkilométeres vízmennyiségről van szó. Ezen víztömeg nem tud csak úgy egyszerűen elpárologni. Ha egyszer ez mégis megtörténne, akkor nem is a tó eltűnése okozná a legnagyobb katasztrófát, hanem a tavat környező terület, régió teljes elpusztulása. Természetesen nemcsak a kiszáradás, de már a jelentős mértékű vízszintcsökkenés is nagyon súlyos károkat idézne elő. Ezek a rendkívüli állapotok egyébként nem átmenetiek, szóval ha valamilyen ökoszisztéma megváltozik, az sohasem fog ugyanabba az állapotba visszatérni.

* Ön legfőképpen a vízinövények ökofiziológiai tanulmányozásával foglalkozik. Az üledék és a víz tápanyagtartalmának, illetve a víz optikai tulajdonságainak hatását vizsgálja a növények növekedésére, produkciójára és elterjedésére. Ez alapján, kutatói szemmel, milyen állapotban van jelenleg a magyar tenger?

— Ha sorrendbe kellene állítani a nagy magyar tavak állapotát, akkor a Balaton nem kerülne be a három legveszélyeztetettebb élővíz közé. Ha a vízszintváltozás felől közelítjük meg ezt a kérdést, akkor elmondhatjuk, hogy ezt a bizonyos változást talán furcsa módon a magasabb rendű növények élnék meg könnyedebben. Ha jelentősen csökkenne a tó vízszintje, akkor ezek a növények, azaz a nádasok, gyékényesek elkezdenének terjedni. De ugyanezt lehet elmondani a hínárokról is. A sekély területeken ezek a növények sokkal inkább elszaporodhatnának, ami azt eredményezné, hogy kevesebb olyan terület lenne a Balatonon belül, amely az úgynevezett mély vízi zónához tartozna.

* A tó jövőjét illetően vannak optimistább és pesszimistább forgatókönyvek. Az első szerint egy-két évtized múlva annyira leromlik a víz minősége, hogy már fürödni sem lehet benne, a második forgatókönyv szerint azonban nincs ok a félelemre. Ön melyik nézetet osztja?

— A legfőbb gond az, hogy nemcsak a klímaváltozás okoz fejtörést, hanem az urbanizáció is. A Balaton urbanizációja jelentős mértékű. A tó környékén nagyjából 300 000 állandó lakos van, és ehhez minden esztendőben 1,8 millió turista csatlakozik. Budapesten a körülbelül 2 millió lakosra jut 3 millió turista, miközben a Balatonon az ott élők hatszorosát teszik ki az odalátogatók. Az urbanizációt természetesen nem lehet adekvát módon mérni, nem lehet mindenki nyakába GPS-t akasztani, de vannak olyan mérőszámok, amelyek azt mutatják, hogy pillanatnyilag a Balaton környékének nincs olyan területe, amely ne lenne emberi hatásnak kitéve. A Balatonnak nagyjából 240 kilométeres partszakasza van, melyből jóindulattal 110 kilométer zöld, „kvázi” természetes partszakasz. Az 5—15 méteres nádasokat kihagyva már csak 80 kilométeren találunk természetes állapotokat. A Balatonnak több mint a kétharmada olyan szintű emberi behatásnak van kitéve évtizedek óta, hogy csodaként könyvelhető el a tó létezése. Az eddigi megmenekülés vélhetően a nagy víztömegnek köszönhető. Visszatérve a fő kérdésre, azazhogy én melyik nézetet osztom: abban az esetben, ha ez a bizonyos urbanizációs ütem továbbra is jelentős mértékben nő, azaz ha a szó szoros értelmében körbeépítjük a Balatont, és sorra ássuk ki a nádasokat, akkor akár már tizenöt év múlva is olyan szintű változások fognak végbemenni, amelyek a tó végéhez vezethetnek.