A két kiadó új sorozatot tervez, kortárs magyar szépirodalmat szeretnének bemutatni szerb nyelven, drMáriás könyve a második a sorban, Bencsik Orsolya Több élet című könyvének szerb fordítása után. A beszélgetésre a szerző több könyvét is elhozta, így a drMáriás rendelője vagy a Tanmesék a világ legfejlettebb demokráciájáról című köteteit is be lehetett szerezni.

Vígi László és Rajsli Emese moderálták az estet. Emese indította be drMáriás beszélőkéjét, egy hívószóval, mely az Újvidék volt. A szerző természetesen előbb egy kanyart vett, a könyvről szólt. A Lomtalanítás című prózakötetét egy lerobbant pesti bérház inspirálta, melyben a ’90-es években lakott.

— Ez a bérház olyan inspirációt adott, hogy összegyűjtsek olyan életeket, amelyek jellemzőek a korra, melyben éltünk. Hogy bemutassam a ház lakóit, lakásról lakásra. Sok emberrel megismerkedtem, volt élményanyagom. A rendszerváltás utáni korról, annak veszteseiről, a légüres térben helyüket kereső emberek életéről szól a könyv. Mindenféle fura személyről, kibontva, eltúlozva, leegyszerűsítve, metaforákkal felvértezve, de létező személyekről íródtak a történetek. Akár egy lakógyűlésen, megismerünk egy átfogó szeletet egy társadalmi pillanatból, mely nem túl rózsás. Annak idején nagy port kavart az underground körökben, a Tilos Rádióban felolvasták, rádiójáték is készült belőle, Ladik Katalin performance-ot rendezett a könyvbemutatóra. 4000 példányban jelent meg, az mind el is fogyott — meséli, kezében tartva saját, egyetlen példányát a könyvből. Kínaiul is megjelent, és most szerbül is olvasható, ami drMáriás szerint azért is jó, mert így azok a vajdasági magyarok is elolvashatják, akiknek nincs meg a magyar változat, és nem is beszerezhető. — Szeretem Újvidéket. Újvidék más, Újvidék megváltozott, de még így is visszavágyik az ember, nem tudja magából kiműteni, idealizált formájában él. Ha én leszek egyszer a király Újvidéken, akkor a Horgász-szigeten fogok lakni és mindennap pecázni fogok — mondta.

Vígi László vette át a szót, és kanyarította át a zenei vonalra a következő kérdéssel: vajon drMáriás vezeti az autót, vagy hajtja? 

— Örökre hajtani fogom, mert Bada Dada legendás versének címe Apa kocsit hajt volt, az 1993-ban kiadott Ne aggyad az agyad című kazettán. Tíz félnapot kaptunk Wahorn András házi stúdiójában, hogy felvegyük, kikeverjük. Mondom, remek, ennél jobb lehetőségünk még nem volt. Kijárogattam, feljátszottam, a végén jött Bada, ráénekelt, kész a lemez. A nyomdász félrenyomta a borítót, mégis áttörte a közöny falát a kazetta, sok érdekes figurához eljutott. Később egy Lengyel Zsolt nevű filmrendező felhívott, hogy szeretne klipet készíteni az egyik számból, mindezt a tévé egyik stúdiójában. Ez volt az Apa kocsit hajt. Kérdezték, mire van szükségünk, mondtam, élő csirkékre, táncosnőkre és rajzeszközökre. Megérkeztünk, kérdezték, mi legyen a csirkékkel. Mondom, drótra kellene őket kötni, ők fogják húzni a kocsit, a csajok táncolnak, mi pedig rajzolgatunk. Komolyan vették, fel is vették, a Megáll az év című újévi adásban le is vetítették, jó reklám volt ez nekünk, csak éppen nem mondták be, hogy ez a Tudósok zenekar klipje. De a dalt a mai napig sokan ismerik, elévülhetetlen — hallgattuk meg egy dal születésének és híressé válásának történetét.

S hogy miért éppen Tudósok? Ráadásul ennek egy jugó Tudósok verziója is létezett. DrMáriás elmesélte, amikor 1986-ban leszerelt, félretette romantikus elképzeléseit a zenéről, művészetről, s olyan embereket hívott össze zenélni, akik nem zenészek voltak. Az volt a szabály, hogy nincs szabály. 

— És zenéltünk. Nem az üzlet határozza meg a tudatot, vagy a filozófia, hanem az ösztönös őstudatalatti. Annyira tudományosnak tűnt mindez, hogy azt mondtam, nevezzük magunkat Tudósoknak. A jugó jelzőt Zámbó Öcsike ragasztotta ránk néha. 1987-ben beszélgettünk Badával, aki azt mondta, talált egy nagyon jó magyarországi lemezt, ami már alapjáraton gyanús volt, akkoriban nem sok jót hallottam, főleg koppintásokat. Feltette a lemezt, s elájultunk. Ilyen felszabadult, kreatív költői zenét elképzelni sem tudtunk. Az A. E. Bizottság lemezén a Putty putty című dal volt az, első sora: Mit látsz, Lacaaa? Megszólalt, végighallgattuk az egészet, s azt mondtuk, keressük fel őket. Megjelentünk két üveg Napoleon vinjakkal és egy zacskó Vegetával, s azt mondtuk, mi vagyunk a Tudósok. FeLugossy László csak pislogott ránk, de betessékelt, innentől datálható a barátságunk. Engem a Bizottság alakított, azóta sincs ilyen zenekar szerintem. De mi más együtteseket hallgattunk akkoriban otthon. Laibach, Disciplin A Kitschme, mi ezekből a sokkal provokatívabb, kísérletibb és ösztönösebb dolgokból táplálkoztunk. Magyarországon soha nem tudott volna befutni a Laibach, akkoriban valószínűleg börtönbe is zárták volna a tagjait. Sok volt az elnyomás, öncenzúra, cenzúra, s a zenekarok ez ellen léptek fel — Kontroll Csoport, Európa Kiadó stb. De ezekben sem érezni azt az elvetemültséget, amely a jugoszláv zenekarokban ott volt, a balkáni rettenetből származtatva.

Egy bizonyos Nagy Fül Fesztivál is szóba került, mely drMáriás nevéhez kötődik, s a céllal szerveződött, hogy a kísérleti alstílusok meg tudjanak mutatkozni. Azaz minden, ami nem kommersz, a free jazztől a kísérleti zenéig. A világ minden tájáról hívott zenekarokat, egyik fő fellépője például Király Ernő volt. Támogatást is kapott rá, háromnaposra volt tervezve, s történt egy kis incidens:

— A megnyitón a Pop Ivan zenekar tagjai fehér katonai ruhába öltözve iszonyatos zajzenébe csaptak. Kértem őket, moderálják magukat, mert Demszky Gábor és Gegesy Ferenc, a fesztivál egyetlen támogatói még meg kell hogy nyissanak egy fotókiállítást a színpad előtt. De ők annyira beleélték magukat a megmutatkozási lehetőségbe, hogy nem hagyták abba, így letiltották a fesztivált, melyet végül átvittünk a MU Színházba, ahol egyszer csak megjelentek kutyás rendőrök, kihúzták az erősítőket, és elmentek. Valaki feljelentette a fesztivált, egy lakó, politikus, nem tudni, ki. Ezek liberális politikusok voltak, szóval ők is tiltottak be sok mindent, ahogy később a jobboldaliak — a hatalom szeret betiltani dolgokat. De a fesztivál több évig fennmaradt, nagy sikernek örvendett.

Vajon mikor ír, fest, muzsikál drMáriás? Írni hajnalban vagy reggel szeret, hiszen akkor a legfrissebb az agy, mint mondja, „álmokkal átszőtt a fej ilyenkor”, melyből elő lehet húzni valami nagyon kreatívat. A nappal arra alkalmasabb, hogy fessen, hiszen az tovább tart, egy kép készülhet akár egy hétig is, de a festmények is a hajnali órákban születnek. S este jöhet a zene, koncert, próba, kísérletezés, barátokkal való találkozás.

A harmadik művészeti ág, a festészet ugyanolyan fontos szerepet tölt be az életében, mint a zene vagy az irodalom. DrMáriás képei bizony eléggé társadalomkritikusak, az amerikai pop-art és az orosz szoc-art stílusjegyeit is magukon hordozzák, s híres emberek, politikusok szerepelnek rajtuk, természetesen egy kicsit kifordítva. De láthatjuk Marxot vagy Engelst, Rákosit, Elon Muskot, Zámbó Jimmyt, Mészáros Lőrincet vagy Áder Jánost, és sorolhatnánk.

— Ezek a képek kedves fricskaként is megélhetők, ahogy nagyon durva kritikaként is, és különböző helyeken különbözőképp reagálnak rájuk az emberek. Az, hogy a művészet kilép a hermetikus voltából, és elkezd pofozkodni az utcán, az is egyik fontos tulajdonsága. Értelmiségiként az ember megfogalmaz egy olyan kritikus, karikaturisztikus, dadaista punk állítást, amely szembemegy a politikusokkal, és balkáni módon gyomron rúgja őket. Ennek sajnos vannak következményei, hogy például elkezdik az értelmiségit gyűlölni és kirekeszteni. Én olyan művészetet gyakorlok, amelyhez hasonló nem nagyon van Magyarországon, mert alapjában a művészek nem teszik ki magukat minden támadásnak. Nem valószínű, hogy sokat hívnak majd kiállítani a Magyar Nemzeti Múzeumba vagy a szerbbe, de a közlekedési minisztériumban például van kint képem a falon.

Korai festményeiről is beszélt, a csipkeemberes sorozatról, melynek részei még Újvidéken készültek 1991 előtt. Szociologikus képekről van szó, visszatérő motívumvilággal, ez egy hermetikusabb, zártabb és líraibb oldala a festészetének.

S mit csinál most drMáriás? Párhuzamosan sok mindent.

— Az ember idővel kiürül, azt érzi, elmondta, amit gondolt, ezért kell az újdonság. Kell kiállításokat látni, könyveket olvasni, utazni, beszélgetni, s onnan jönnek újabb hatások, gondolatok, témák.

Az est végén külön köszönetet mondott Virág Gábornak, a Forum Könyvkiadó igazgatójának.

— Ő egy olyan ember, akit nem lehet kiprovokálni. Egy olyan különleges adottságú személyiség, aki megpróbál mindent teljességében látni és prezentálni. Ritka adottság és küldetés megpróbálni a különböző oldalakhoz szólni, s mindenből valami jót kihozni, mindenkinek lehetőséget adni. Ha több ilyen ember volna, akkor most nem itt tartanánk.

A taps után a szerző dedikálta könyveit, és folytatódott a beszélgetés, immár kötetlenebb formában.