Az energiahiányra, az éghajlatváltozásra, a szegénység és az éhínség felszámolására tudományos megoldásokat kell találni. Léteznek azonban olyan vetületei az emberi létnek, vannak fajunknak olyan hajlamai is, hogy bizonyos célok elérésének érdekében nem igazán racionális tettek végrehajtására is képesek vagyunk. Azt is meg kell jegyezni, hogy esetenként ez csak úgy tűnhet. Ha például egy sakkjátszmát veszünk alapul, abban is lehetnek olyan, az első pillanatra nem racionális lépések, amelyekről néhány további lépés után kiderül, hogy nagyon is racionális volt a döntés, de csak a kombináció tükrében. Ezért van az a mindennapi életünkben is, hogy egy-egy döntés vagy az azt követő tett nehezen ítélhető meg anélkül, hogy ismernénk az odavezető körülményeket, a hosszú és rövid távú hatásokat.

A tudomány szerepe, de felelőssége is egyértelmű a társadalom boldogulásában és a gazdaság sikerességében. Fejlesztések, kutatások, jó szakemberek és tudás nélkül semmi jóra nem számíthat egy közösség. Sajnos tényként kezelhetjük, hogy a negatív népszaporulati mutatók kedvezőtlen hatásait jelentősen tetézi a folyamat, amelyet agyelszívásnak hívnak. Lényegében egy nehezen számszerűsíthető dologról van. Ezért nem tudhatjuk pontosan, hogy mennyibe kerül az országnak az agyelszívás. Annak tekintetében azonban országunk, de a tágabb régió is ott van a világ élvonalában. Ez pedig azt mutatja, hogy vannak nálunk tehetséges emberek, és lehet, hogy az oktatási rendszer sem annyira katasztrofális, még ha ki is ütköznek néha az anomáliák. A dolog ott bukhat el, hogy a „kiművelt emberfők” itthon nem látnak perspektívát vagy nem kapnak lehetőséget. A jelenlegi trendek azonban olyan irányba mutatnak, hogy a külföldi tőkétől való függés növelése helyett a tudással és a helyi gazdaság erősítésével lehetne továbblépni. Csakis a tanult emberek sokaságával, a tudás megfelelő hasznosításával tudunk sikeres gazdaságot, azzal együtt pedig sikeres társadalmat építeni.

A történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az országok sikere nem, illetve nem kizárólag a méretüktől, a geostratégiai pozíciójuktól, a földrajzi elhelyezkedésüktől, de még csak nem is az ásványi kincseik bőségétől függ. A hosszú távú sikereket tudással lehet megalapozni. Azokat az embereket kell döntéspozícióba helyezni, akik képzettek, átlátják a folyamatokat, így megfelelő döntéseket tudnak hozni. De azt is mindig figyelembe kell venni, hogy a gazdaság egy nagyon összetett rendszer. Vannak nem mérhető elemei, ezért nem lehet előre kiszámítani a működését. 

A világgazdaságban a tartós fellendülés időszakában eluralkodott az itt a történelem vége hangulat. Akkor úgy vélték, elérkezett a jólét időszaka, az emberiség megtalálta azt a modellt, amely hosszú távon is működőképes. A későbbi tapasztalatok viszont sajnos azt mutatták, hogy ilyen modell nem létezik. És keresni is felesleges. Mindig az aktuális helyzethez kell alkalmazkodni. A háborús konfliktus nyomán kialakulóban lévő válság hatására pedig most kezd a visszájára fordulni a dolog. Valójában megint a történelem végéről írnak sokan. Sajnos azonban most már abban a pesszimista hangulatban, hogy ez lesz egyúttal nemcsak a történelem, de a világ vége is. A történelmi tapasztalatok nyomán azonban az is megállapítható, hogy a rossz periódusokat mindig a fellendülés korszaka követi.