Vízszintmérés a TemesenMottó: ,,Tisztelettel gondolunk vissza nagyszerű tanárainkra, de hálát azok iránt érzünk, akik megérintették a lelkünket.” (Carl Gustav Jung) Egy újabb nemzedék lép ki napjainkban kis-, illetve nagyérettségizve az iskolapadból. Hátramaradnak a gondok, a megannyi,...
Vízszintmérés a Temesen |
Mottó: ,,Tisztelettel gondolunk vissza nagyszerű tanárainkra, de hálát azok iránt érzünk, akik megérintették a lelkünket.” (Carl Gustav Jung)
Egy újabb nemzedék lép ki napjainkban kis-, illetve nagyérettségizve az iskolapadból. Hátramaradnak a gondok, a megannyi, megoldást szomjazó probléma, amin csak némileg enyhíthet a csatasorba állított fiatal és örökifjú tanerő igyekezete. Meg a továbblépéshez szükséges összegzés.
Természetesen a tanterv is nagyon fontos, az új ismeretanyag -- idézhetnénk tovább a filozófust, aki körültekintően arra is kitért, hogy a sarjadó növény és a gyermeki lélek számára a melegség teremti meg az igazi életfeltételt. Ennek a ,,hőmérséklet”-nek a biztosítása azonban nemritkán megoldhatatlan gordiuszi csomónak bizonyul. Legalábbis ezt sugallják a napi hírek, a ,,terep”-ről befutó sokkoló információk: ,,kezelhetetlen” és hiperaktív gyermekekről, az iskola falain kívül (és újabban belül is!) fellángoló diákagresszióról, és sorolhatnánk. Sajnos, az igazság, vagyis az okozat melegágya mindig valahol odaát keresendő, a napi egzisztenciális (túlélési?), gazdaságpolitika kreálta, tömény bizonytalansággal dúsított (és oly gyakran szétzilált!) családi fészkekben. ,,A jó tanító -- tolakodnak kéretlenül is elébem Comenius Ámos Jánosnak az e témakörben lejegyzett gondolatai -- keresi, hogyan tanítson, hogy a tanulók verés, kiabálás, erőszak és csömör nélkül, kellemesen és jóízűen kortyolgassák a tudományokat.” Ez igaz, de minden elhivatottsága ellenére a tanító is elsősorban ember, aki nemritkán és mindenekelőtt a kapaszkodót keresi önmaga számára is. Valamiben.
Mert lehangoló közhelynek számít, hogy a bérces országunkban érvényben lévő törvények és szabályok a WWF-listán szereplő óriáspandához hasonlóan védik a diákokat és a szülőket egyaránt, és bármi rossz történik is az iskolákban, mindenért a tanároknak és az alkalmazottaknak kell felelniük. Ez a találó megfogalmazás a legutóbbi, ezúttal a tartományi székváros általános iskolásai körében történt incidens kapcsán került ismét napirendre. Sajnos, határozott és jogorvosló megoldás nélkül! Tudniillik a diákok nem csaphatók ki (még indokolt esetben sem!) az általános iskolából, és a dossziéjukba is csak az elégtelenre faragott magaviseleti billog üthető be, ami az égvilágon semmit sem jelent. Mintha már szépapáink is világosan megfogalmazták volna, hogy holló a hollónak nem firtatja az osztályzatát?
,,Mint az örök fény igazi szolgája, arra vágyik, hogy elűzze az elme sötétségét, és világosságot árasszon minden gondolatra és cselekedetre...” Szinte mesébe illő megfogalmazás! Vágyaink és álmaink? Igen, a nyugdíjba készülődő kollégák -- ez vitathatatlan! -- egy merőben más világszemlélettel léptek egykoron professziójuk kacskaringós ösvényére. Emberséggel tarisznyázták fel őket, a jó pásztorok türelmével, odaadásával és éberségével, hogy a virrasztásra akkor is készségesek legyenek, amikor a nyáj aludni tér.
Viszont az sem elhanyagolható, hogy akkortájt a társadalom egyetlen közege sem viseltetett ennyire ellenségesen a tanügyiekkel szemben, mint manapság! A bukott diákok visszavágása lenne most a sláger? Mindezt aprólékoskodás nélkül is megérzi az, akinek valaha is megadatott az utóbbi két évtizedben, hogy egy piros osztálykönyvvel a hóna alatt a tanterembe léphessen, az egyre korábban érő tizenévesek közé. Akik talán önnön (gyermek)bőrükből bújnának ki legszívesebben, hihetetlen precizitással utánozva a felnőtteket. Mert ugyebár azoknak mindent szabad.
Veszni látszik hát a fejsze nyele is, annak feje után? -- cikáznak fejünkben az újabb veszedelmes gondolatok. Semmiképpen sem! A ,,jó tanító -- segítenek ki újból tépelődő megszorultságomból Comenius Ámos lényegretörő sorai -- a legnagyobb gonddal fog megtenni mindent, hogy a lelki tehetségek minél könnyebben és minél szerencsésebben szüljék meg magzataikat. Mindig együtt van báránykáinak nyájával, nagy gonddal ügyel arra, hogy a vadállatok dühétől megvédje, a fertőző betegségektől megóvja, az elszéledéstől visszatartsa, egészséges táplálékkal etesse, és forrásvízzel itassa őket. Mint szorgalmas kertész, aggódik az ég minden palántájáért, mely az ő kertjének gondozására van bízva, hogy amíg tart élete tavasza, helyesen ültessék el, öntözzék, életben tartsák és erősítsék.” Erre tett ugyanis fogadalmat, és erre törekszik minden ízében, magáévá téve nagy költőnk ,,kissé” borúlátó hitvallását. Mert ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, akkor ebbe fog belehalni!
"""
,,Nem azért hagyunk fel kedvenc játékainkkal, mert megöregedtünk, hanem pont fordítva! Azért öregszünk, mert egyre inkább elhanyagoljuk a játékot.” (Steve Wilson )