A költő a szavakkal, a zenész a hangjegyekkel, a művész a formával, a színnel, a tudós pedig a világ csodáival. Hogy mi mindannyian miért játszunk? Legfőképpen azért, mert egy játék képes emberi kapcsolatokat teremteni és közösségépítő szerepe van. Életünk során gyakran kerülünk új élethelyzetekbe, amikor alkalmazkodnunk kell különféle viszonyokhoz. Néha sikeresen vesszük az akadályt, máskor pedig elbukunk. Milyen jól jön, amikor segítséget kapunk egy-egy helyzet megoldásához! Amikor új társaságba csöppenünk, és mindenki idegen számunkra, mennyire közel kerülhetünk egy játék során egymáshoz.
A számítógépes játékok manapság nagy népszerűségnek örvendenek a fiatalok körében. Ennek ellenére úton-útfélen azzal a ténnyel találjuk magunkat szemben, hogy mennyire káros hatással vannak ránk. Már-már mi is elhisszük, hogy kézben tartjuk a helyzetet, és ellen tudunk állni annak a kísértésnek, veszélynek, ami nap mint nap fenyeget. Mi és az ellenfél... Percekig mereven nézzük egymást, felmérjük a terepet. Nem látunk magunk előtt mást, csak a célt. Egy pillanatra kiszállunk a világból, elidegenedünk mindentől és mindenkitől. Minden más háttérbe szorul, nem marad csak mi és a végső cél, azaz a győzelem. Egy csatában harcolunk, amelynek tétje nagy. Az út hosszú és göröngyös, de a bátrak és elszántak végigjárják. Játszunk. Csupán játszunk. Mégis e játék abban a pillanatban életünk egyik legfontosabb eseményévé válik, minden más háttérbe szorul. Harcolunk, mintha ezen múlna az életünk, szorongunk, őrjöngünk. Miért is? Hisz elmúlik. Olyanná válik, mint egy lidérces álom, melyet ma még magunkénak tudunk, holnapra pedig teljesen kitörlődik az emlékezetünkből. Eltűnik az illúzió, eloszlik a felhőfoszlány.
Nagyon vonzókká válnak esténként a számítógépes játékok, amikor már úrrá lesz rajtunk a fáradtság. Ilyenkor szükségét érezzük annak, hogy leüljünk, bámuljuk a végtelen semmiséget és egy kattintás hatására virtuális figurákat öljünk. Ezt tartja a közvélemény. Ezzel szemben én állítom, hogy ezek az agresszív játékok hasznosak is lehetnek, és mint más játéknak, ennek is lehet közösségépítő jellege. Esténként összegyűlni, harcba szállni vérengző terroristákkal, esetleg stratégiai játékokkal fejleszteni az általános műveltségünket, még ha lehetetlen kérdésekkel találkozunk is — ez teszi értékessé ezeket a játékokat. Együtt lövöldözni virtuális figurákat, együtt kialakítani egy legyőzhetetlen stratégiát, együtt nevetni megvalósíthatatlan feladatokon… Akár hisszük, akár nem, ezek a játékok erre mind képesek.

(A jegyzet a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolájában készült)