Elviselhetetlenné vált a Krivaja (Bács-ér) szennyezése — Apai nagyapám szenvedélyes horgász volt. Hobbijának inkább már csak a nyugdíjas éveiben hódolt, amikor mesterséges tavakban horgászott. Fiatalabb korában viszont — amikor én még kissrác voltam —, rendszeresen a Krivajában halászgatott, ahogyan sokan mások is abban az időben Kishegyesen, míg a 70-es évek végén — ahogyan mondták: az iparosodás következményeként — el nem kezdték rendszeresen szennyezni a folyót, kipusztítva ezzel az élővilágát.
Egy korábbi cikkemben már leírtam valami hasonlót. Akkor a lektor a halászni szót is horgászásra javította. Pedig ezek különböző fogalmak. A halászatot hálóval művelték, horgászni horoggal, bottal meg zsineggel szokás. A kishegyesiek egykor a Krivajában — vagy ahogyan itt mondják: a Krivajban — 3 x 3 vagy 4 x 4 méteres hálókkal halásztak, melyeket görbe farudakra feszítettek ki. A két görbe rúd keresztezéséhez egy egyenes rudat rögzítettek, melynek másik végét a parthoz támasztották, ezzel emelték ki időnként a hálót a vízből. Akkoriban általában volt is benne harcsa, csuka, kárász, ponty, kecsege... Meg réti csík, de ez a ritka halfajta az elsők között tűnt el a folyóból.
A falu dísze lehetne, de messziről bűzlik
Kishegyest a Krivaja kanyarogva szeli át. A településen több mint húsz híd köti össze a két partot. Valamikor státuszszimbólumnak számított, ha a ház kertjének vége a partnál volt. Azok is halásztak egyébként valahol, akiknek nem volt Krivaj-parti kertjük. A vasúti híd alatt pedig ki van téglázva a mederfenék, nyaranta ott fürdőzött a falu apraja és nagyja. A 70-es évekig nem nagyon volt háztartási szemét, hulladék, a műanyag zacskók és flakonok nem voltak elterjedve, a szerves hulladékot megetették a háziállatokkal vagy trágyaként hasznosították. Utólag már érdekes, akkor viszont még természetes volt: senki sem dobált szemetet a folyóba, senki sem akarta az összes halat kifogni, megelégedtek néhány szép és ízletes példánnyal. A libák és a kacsák abban az időben ismerték a járást. Terelés nélkül mentek a folyóra megtömni a begyüket, majd pedig — legkésőbb estig — hazatértek. Akik nem engedték ki a tollas jószágot, azok vödrökbe merték a békalencsét, és hazavitték. Ez az idilli állapot nyilván az EU bürokratikus előírásainak sem felelne meg, de sajnos nem is kell attól tartani, hogy megismétlődik. Mostanára ugyanis olyan méreteket öltött a folyó szennyezése, hogy Bajsa és Kishegyes már-már élhetetlenné válik az állandóan terjengő erőteljes bűz miatt.
Mit visz a víz?
Gyakran ilyen sűrű, mocskos lé csordogál a folyóban, orrfacsaró bűzt árasztva
A kishegyesi helyi közösség megbízásából a Szabadkai Közegészségügyi Intézet 2014 októberében mintát vett a folyó vizéből, és elvégezte az elemzést. A szakemberek megállapították, hogy mire a víz Kishegyesig ér, a szerves anyagok bomlása miatt az összes oxigén elhasználódik, ezért pedig az oxigént használó baktériumok nem maradnak meg a Krivajában. Coliform és fekáliás eredetű baktériumok azonban találhatóak a vízben, sőt, az is elképzelhető, hogy más veszélyes mikroorganizmusok, akár vírusok is. A nehézfémek esetleges jelenlétét nem vizsgálták, de ilyen anyagok remélhetőleg nincsenek a folyóban, mivel a környéken nem működnek olyan üzemek, amelyeknek a szennyvizében megtalálhatóak lennének. Kén-hidrogén és fenol viszont kimutatható, és a szakemberek véleménye szerint az előbbi vegyület jelenléte lehet a kellemetlen szagok okozója, legalábbis részben. A vízben literenként 0,74 milligramm oxigén van, ami a hozzáértők szerint valójában a nullával egyenlő. Ez lehet az elsődleges oka annak, hogy az élet kihalt a folyóból.
Slobodan Puzović tartományi környezetvédelmi titkár áprilisban szakemberek kíséretében járt Topolyán, és részt vett egy összejövetelen, melynek témája a Krivaja folyó szennyezése volt. Dr. Božo Dalmacija és dr. Srđan Kolaković, az Újvidéki Egyetem professzorai szakmai ismertetőt tartottak, melyből kiderült, hogy a régebben is intenzíven szennyezett Krivaja esetében 2004 óta folyamatosan kimutatható, hogy növekszik a víz szervesanyag-tartalma, illetve a nitrogén, a foszforvegyületek és a réz mennyisége is. Ez utóbbi — Kolaković professzor magyarázata szerint — a közvélekedéssel ellentétben nem fémfeldolgozó üzemekből származik, hanem állati eredetű, mivel a korszerű állattartásban réztartalmú vegyületeket adagolnak a takarmányhoz. A Krivaja vizének elemzései azt mutatják, hogy a szennyezésért 70-80 százalékban felelős az ipar, 20-30 százalékban pedig a fekáliás eredet, vagyis a lakosság szennyvize. Puzović elmondta, összetett kérdésről van szó, melynek megoldásán a tartományi szervek már két éve intenzíven dolgoznak. Sok félremagyarázás és csúsztatás is elhangzott már a témával kapcsolatban, ezért Puzović szerint fontos szem előtt tartani, hogy a politikusok beleszólhatnak a kérdésekbe, de a megoldás kidolgozását a szakemberekre kell bízni.
A Krivaja Topolyán sosem bűzlik, csak a városon kívül. A környezetszennyezés miatt azonban a városban szeptember óta havi rendszerességgel szerveznek tiltakozó megmozdulást. Kishegyesen falugyűlést hívtak össze, hogy megoldást keressenek, hiszen a Krivaja elviselhetetlenül büdös. A vize szemmel láthatóan erősen be van szennyezve, fehér színű, és még a meder környékének élővilága is pusztul. Az indulatoktól sem mentes összejövetel részvevői kilátásba helyezték, hogy munkagépeikkel Topolyára mennek, lezárják az utakat azoknak az üzemeknek az irányában, amelyek vélhetően a folyó legnagyobb szennyezői. Végül abban állapodtak meg, hogy a község másik két településén, Szeghegyen és Bácsfeketehegyen is falugyűlést tartanak, majd megbeszélik a közös fellépés lehetőségeit. A község vezetői arról számoltak be, hogy több mint harminc feljelentést továbbítottak már az üggyel kapcsolatban, de eredménytelenül.
A vasúti híd alatt a medret is kitéglázták, a „hegyesi” gyerekek egykor itt tanultak meg úszni
Amíg a kishegyesiek számára a Krivaja egykor áldás volt, addig az utóbbi években átokként tekintenek rá, főleg azok, akik a közelében laknak, ahol folyamatosan érezni a bűzt. Elképesztő, hogy senki sem vállal semmiért felelősséget. Felmerül a kérdés: mit tennének, ha a folyó nem létezne? Hova engednék a vizet ezek az üzemek? Ha a gyárak vezetői szerint a kibocsátott vizük tiszta, miért nem létesítenek kis mesterséges tavacskákat — viszonylag olcsón és gyorsan meg lehetne oldani —, melyekbe belevezethetnék a (szerintük tiszta) vizet, majd akár szabadidős programokat is szervezhetnének a partján. Sőt, ami a legfontosabb, ezzel bizonyítani tudnák az állításukat is. Félő azonban, hogy a törvény adta kiskapuk útvesztőiben még sokáig kell bolyongani, mire az illetékesek is megoldást találnak a környezetszennyezés gondjára, ha egyáltalán valóban van rá akarat. Közben pedig azon is el kellene gondolkodni, hogy a növekvő elvándorlást a gazdasági okokon kívül mennyire motiválja az, hogy az emberek nem szeretnek bűzben élni...
