Nincs vörös szőnyeg a filmesek lába alatt, és változatos európai filmek - erről szólt a XIII. Európai Filmek Fesztiválja Palicson. De az axióma nem dőlt meg: pénz nélkül nincs jó mozi. Ami marad, az a szúnyog és a keserédes rövid ital.
A nemzetközi zsűriben ezúttal Fliegauf Benedek (a tavaly Tolernacia díjjal kitüntetett Dealer rendezője), Dietrich Brüggemann (német rendező), Franciska Weisz (osztrák színésznő), Neda Arneriæ (szerbiai színésznő) és Srðan Koljeviæ (szerbiai rendező) foglaltak helyet. Az Ő döntésük alapján - ami egy cseppet sem volt kompromisszum-mentes - a tizenkét bemutatott filmből az idei Arany Tornyot az Odgrobadogroba c. szlovén-horvát (ne kezdjenek nekem a politikán agyalni, kérem!) koprodukciós film vitte el (talán a katalógustól eltérően inkább a Sírtól sírig fordításban), amely egy temetési szónok egzibícióit mutatja be, csacska szerelemmel és családi szuicid kísérletek meggátolásával fűszerezve. Enyhe patológia - mert ez most olyan menő, és sok-sok fekete szín. A film rendezője Jan Cvitkoviè.
Az ezüst díj a Nyomornegyedjárásnak jutott (Slumming) az osztrák Michael Glawogger rendezésében. Az osztrák-svájci-német filmdráma egy sötét komédia két juppiról, akik piszkos trükkökkel ugratják egymást. Az egyik ilyen viccelődés azután végzetes következményekkel jár.
A tbronz tornyot a Kökeményen című filmnek ítélték oda. A harmadik helyezett, avagy a Knallhart rendezője a német Detlev Buck. A filmben a 15 éves Michael Polischka életfordulóját követhetjük végig, amikor anyját az utcára teszi gazdag szeretője. Michael egyetlen lehetősége a pénzszerzésre és a túlélsére az, hogy kirabolja anyja volt szeretőjét. A leszámolástól csak a szerencse menti meg a fiút, ugyanis a helyi keresztapa a szárnyai, alá veszi hősünket. Így lesz belőle drogfutár, ám előbb vagy utóbb, szembe kell néznie a valósággal.
Emellett színészi különdíjban részesítették Cillian Murphyt a Neil Jordan rendezte Reggeli a Plútón című filmben nyújtott alakításáért - fiútestbe bújt lány, Patrick megformálásáért.
A kritikusok nemzetközi zsűrijét ezúttal Christian Monggaard (Dánia), dr. Martin John Blaney (Németország) és Ronald Bergan (Anglia) alkották - és az elhangzottak alapján köztük sokkal egységesebb döntés született: a Tolerancia díj 2006-os elnyerője a bolgár Lady Zi című alkotás Georgij Dulgerov rendezésében. Valamint különdíjjal jutalmazták a Boldogság, vagy valami hasonló című cseh művet, melyet Bohdan Slama vitt filmre.
A Lifka Sándor Díjat az idén Velimir Bata Živojinoviæ, a jugoszláv filmek jeles személyisége, és Teo Angelopulos, görög rendező vehették át.
Az Új Magyar Filmek között a Sztornót (Pálos Gzörgy), a Csoda Krakkóbant (Groó Diana), A fény ösvényeit (Mispál Attila), a Csak szex és más semmit (Goda Krisztina), a Miraqot (Bollók Csaba), és az Egy szoknya, egy nadrágot (Gyöngyössy Bence) láthatta a közönség, de emellett magyar film szerepelt a Versenyprogramok között is, azaz bemutatták Pacskowszky József Lopott képek c filmjét, mely a kukkoló szerepébe öltöztette a nézőket - avagy, együtt készített filmre nem kívánt az eseményekről home made videót. A Párhuzamok és ütközések programjára tűzték a tavalyi, 36. Magyar Filmszemle nyertes filmjét, a Vranik Roland rendezte Fekete kefét. Mindennek ellenére azt kell mondanom, az új magyar filmek nem hoztak nagy katarzist, talán csak néhány kedves dialógus meg egy-két snitt marad meg belőlük.
Az említett programokon kívül a szervezők betekintést nyújtottak az Új Orosz Filmekbe, és a mind jobb Fiatal Európai Alkotók munkáiba is. Ez utóbbit remek koncertek követték. A fellépők között volt az orosz Messer Chups zenekar, a hazai Jarboli, a Zerkman Big Bang és a Pionir 10-es együttese is.
Ezúttal különleges figyelmet szenteltek az orosz (a többi között az Új Orosz Filmek programjában) és ír alkotásoknak (gondoljunk csak Ken Loach megrázó rendezésre, vagy a Breakfast on Pluto-ra, de itt volt a Hitch és a Pretty Face is). Szóba került az európai filmek krízise - elég odaadóan lovagoltunk a témán, azután kiderült: az egész csak humbug. S az európaiság jelenlétét igazolja a koprodukciók egyre nagyobb térhódítása, a kedvezőbb filmtörvények, és a határsorompókat nem ismerő filmgyártás is.
Többen elmondták, hogy egyre színvonalasabb és szervezettebb fesztivál a palicsi, de a technikai felszereltség hiánya és a mozitermek pocsék állapota nem méltó a filmválogatáshoz egy olyan fesztivál esetében, amely Európa filmgyártása felé fordult. Ugyancsak hiányolták a szerbiai filmek érezhetőbb jelenlétét. Ezzel szemben szúnyogból volt elég (jutott is, maradt is). Talán jövőre már Mosquito Fesztiválról beszélünk és nem XIV. Európai Filmek Fesztiváljáról (ami ugyancsak egy új elnevezés). A filmőrülteknek írom: 2007. július 14-ét jelöljék meg a határidőnaplójukban, akkor ugyanis ismét Palicsra költözünk.
PAP Ágota