Lapunknak Csípe Tímea, a művelődési ház igazgatója számolt be az eseményről.

— Egy rövidebb holt szezon után számunkra itt, a művelődési házban január 22-e, azaz a magyar kultúra napja hozza el az új évad kezdetét. Ezzel nem azt mondom, hogy előtte nincs rendezvényünk, de ha havonta egyet-egyet kellene kiemelnem, akkor januárban mindenképp a magyar kultúra napja lenne az, ami számomra, és úgy érzem, a közösség számára is, a legmeghatározóbb és a legfontosabb. Azt is tudni kell, hogy a művelődési ház nem mindig önállóan szervezi a magyar kultúra napi műsort, mint például tavaly, amikor a Kodály Zoltán MMK szervezésében valósult meg egy verses-néptáncos összeállítás. Minden évben különböző programokkal ünnepeltünk. Számomra nagyon fontos, hiszen úgy érzem, a magyar kultúra kimeríthetetlen és kiaknázhatatlan, és megérdemli azt, hogy minden évben valami mással emlékezzünk meg róla. Nem titok, hogy ezeknek a rendezvényeinknek a Himnuszról is kell szólniuk. Hogy miért éppen operaest és miért Gábor Zoltán? Sok magyarázata van ennek. Személyesen ismerjük egymást, régóta dolgozunk együtt. Annak ellenére, hogy Topolyán él, nagyon kevés alkalommal volt lehetősége fellépni. Mivel Csókán hasonló programmal mutatkozott be, felkerestem. Az eseményt először a kiállítóterembe terveztük, de amikor láttuk, hogy nagyobb az érdeklődés, örömmel helyeztük át a színházterembe.

Az előadás kezdetén a felcsendülő Himnusz emlékeztette az egybegyűlteket, hogy miért éppen ezen a dátumon ünnepeljük a magyar kultúra napját. Az Elindultam szép hazámból című dal eléneklése után Gábor Zoltán üdvözölte a jelenlévőket, és háláját fejezte ki, hogy a körülmények ellenére ennyien eljöttek az előadásra. A programból nem hiányoztak a klasszikus, modern dalok sem, melyeknek valamilyen magyar kötődésük van. Előadása során Gábor Zoltán a nóták létrejöttét, fejlődését, feldolgozásait is ismertette, valamint a történelmi hátterét is bemutatta.

A topolyai Dudás József a zeneiskola gitártanárjainak egyike, az előadóval kialakult baráti és szakmai kapcsolatai miatt látogatott el az eseményre.

— Zoltán korábban kollégám volt, hosszú ideig együtt dolgoztunk. Nagyon tetszett az előadás, ritkán lehet Topolyán ilyen minőséget, jó műsort látni. Szerintem nagyon-nagyon élvezte a közönség, és mondhatom, hogy én is. Sajnálom, hogy nem volt több fiatal, nagyon szerettem volna, ha több diák jön el, hiszen tudásuk és műveltségük bővítése szempontjából is hasznos lehetne az előadás.

A gyakran humoros, meghitt műsorba az előadónak sikerült bekapcsolnia a közönséget is, így a jelenlévők nemcsak hallgatták a dalokat, hanem maguk is énekeltek. Szenti Áron zongorán működött közre.

Vass Borsodi Borbála nyugalmazott magyar szakos tanár is eljött az estre.

— Zoltánt már korábbról ismerem, még amikor a Kodály Zoltán MMK létesült mint önálló központ, és az volt a célunk, hogy ne csak népdalt és néptáncot tekinthessen meg a közönség, hanem más szakosztályok is működjenek. Egy énekkar alakult, melyet Gábor Zoltán toborozott össze. Az ilyen előadásoknak nagy jelentőségük van, és nagyon örülök, hogy a magyar kultúra napjáról ekképpen is megemlékeznek. A közönség, mind a topolyai, mind a vajdasági, nincs hozzászokva, hogy operarészleteket is hallgasson. Az est felépítése és tartalma is kiváló volt. Tetszett a repertoár, az előadó a közönség által kedvelt dalokat énekelte, talán a nagy operákból még egy-egy részletet meghallgattam volna. Remélem, lesz még hasonló műsor, hiszen szép számú közönség jelent meg.