Meg kell említeni, a francia vadászok nem piskóták! Rettentő összetartó társaság, és ha valami nincs ínyükre, annak bizony hangot is adnak, még az utcán való tüntetés sem áll messze tőlük. A francia vadászszövetség megközelítőleg 1,2 millió tagot számlál, akik a 75 000 vadászegyesület aktív tagjai. A vadászok, a horgászok és a gazdák közösen megalakítottak egy politikai pártot, ami nem lebecsülendő, mert kb. 5 millió a tagság létszáma, mely a szavazatát nem adja annak, aki keresztbe tesz neki. Követelik a miniszter menesztését, stb. Erre nem bátorítanám őket, de előfordult már tettlegesség is, megverték a környezetvédelmi minisztert. Még maga Macron elnök úr is hangot adott annak, hogy nem lehet máról holnapra betiltani a vadászok hagyományait. Ehhez a döntéshez valószínűleg hozzájárult az 5 millió szavazat is. A francia kormány próbál eleget tenni az uniós előírásoknak, ami a vadásztörvényeket illeti, de ez nem könnyű feladat. Próbálják betiltani több madárfaj vadászatát, valamint a hálós és a ragasztócsapdás módszert is, ez pedig nincs a vadászok ínyére. Aktivisták szerint évente 150 000 madár pusztul el ily módon, és ez nagymértékben hozzájárul a madarak létszámának csökkenéséhez, mely egyébként is probléma az EU-ban.

A francia törvények szerint 89 vadra van kiadva engedély, ebből 64 madárfaj lőhető. 20 fajt sajnos a kihalás veszélye fenyeget, azonkívül 17 vándorló fajt is vadásznak — ez nem követendő példa. Az EU-ban 24 madárfaj vadászható. Szerintem a gallok semmivel sem jobbak az olaszoknál, évente 30 millió vadat lőnek, ebből 5 millió galambot és 1,5 millió fekete rigót, szőlőrigót, énekes rigót, fenyőrigót, ami nekem érthetetlen túlzás. Nagy fába vágták a fejszéjüket az aktivisták, be akarják tiltani az örvösgalamb-vadászatot is. No, ebből forradalom lesz! Nem sok esélyt adok nekik, mert ez évszázados hagyomány a galloknál.

Írjunk valami pozitívat is a francia vadászokról. Nagy gondot okoznak az üregi nyulak, összevissza furkálják ugyanis a francia autóutak alapját, és ezzel veszélyesen meggyengítik őket, ami jelentős statikai problémát idéz elő. Mi a megoldás? Az autóút-karbantartó vállalat illetékesei megkérik a vadászokat, hogy segítsenek. Ez a felkérés természetesen jelentős anyagi bevételt hoz a helyi vadászoknak. Hogy miből is áll a segítség? 20-30 vadász kivonul a terepre, és hálókkal beterítik a nyulak lyukait, melyeket az alapba fúrtak. Minden egyes lyuknál egy vadász őrködik, és várja a nyulak kitörését, melyet a háló megakadályoz. Amikor minden lyukat lezártak, akkor indulnak a vadászgörények a lyukakba. A megrémült nyulak csak úgy repülnek ki a hálóba. Az őrök befogják őket, és faládába zárva elszállítják a terepről. Nem ölik meg a füleseket, hanem egy előre elkészített, bekerített udvarba eresztik őket, melynek nincs kapuja, mert ha netán valaki nyitva felejtené, seperc alatt meglógna a banda. Az udvar közepén van egy fából készített, napsugár alakú bunker a nyuszik részére, melynek 10-15, a föld alá vezető kapuja van. Rendszeresen etetik őket, jól érzik magukat, és szépen szaporodnak. Amikor eljön az ideje, ezeket a fiatal nyuszikat felkínálják más vadásztársaságoknak, melyek vérfrissítés vagy az állomány pótlása céljából vásárolják meg őket. Mindenki jól jár: a helyi vadászok, az autóút karbantartói, és más társaságok is lőhető nyuszikhoz jutnak. A helyiek szép summát kapnak a nyusziknak köszönhetően, melyet a saját társaságuk zavartalan működtetéséhez használnak fel. Egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni, igaz, egy kis munkával jár, de szerintem bőven megéri a társaságnak.

A franciáknak kitűnő saját nevelésű vadászkutyáik is vannak, mint a bourbonnais-i vizsla, a gascogne-i vizsla vagy a pireneusi vizsla. Mindegyik kutyus rendkívül ügyes, ha megfelelően ki van képezve. Szépen teljesítenek mind vízen, mind szárazon, továbbá megemlíteném a bretonokat és a basset houndokat is, mert ők is franciák. Ami a vadászfegyvereket illeti, itt nincs olyan nagy választék, mint az olaszoknál, de számos francia fegyverkovács kezei közül valóságos remekművek kerülnek ki — a vadászok nagy örömére. A kézművesfegyverek borsosabb áron kelnek el, mint a sorozatban gyártottak, és mindenki tudja, milyen minőségű fegyverre van szüksége. A francia konyhát pedig, azt hiszem, nem kell bemutatni, számos ételkülönlegesség is a része. A vadászok pedig nem nagyon akarnak lemondani ezekről az ínyencfalatokról, még akkor sem, ha ez ütközik az EU-s törvényekkel. Meg kellene találni a kompromisszumot, mert a hagyományok is fontosak, de az is, hogy minél több madár és más vad életben maradjon. Mindenkinek megfelelő, kölcsönös engedményekkel járó megegyezésre van tehát szükség. Bízzunk benne, hogy hamarosan dűlőre jutnak a felek.