home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A forradalom hőseire és a falu alapítására emlékeztek Horgoson
Tóth Tibor
2020.03.22.
LXXV. évf. 12. szám
A forradalom hőseire és a falu alapítására emlékeztek Horgoson

Horgoson két helyszínen, a világ első Kossuth utcájánál található emléktáblánál és a katolikus templomnál levő Kárász-kriptánál emlékeztek Horgos alapítására, valamint az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra. A tervezett falunapi ünnepség a koronavírus-járvány miatt elmaradt.

A Kossuth Lajos utcában levő Kossuth-emléktáblát 2004. március 15-én leplezték le. Ez a világ első Kossuth utcája, hiteles dokumentummal igazolható ugyanis, hogy 1894-ben, Kossuth halála után tizenegy nappal kapta a nevét. Az emléktábla előtt elsőként a helybeli Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület asszonykórusa Kossuth-nótákat adott elő, majd Sarlay Péter, Magyarország szabadkai főkonzulátusának konzulja Orbán Viktor magyar miniszterelnök köszöntőjét olvasta fel.

— 1848. március 15-e minden magyar közösség közös öröksége és ünnepe. 172 év óta ezen a napon együtt teszünk hitet szabadságunk és nemzeti összetartozásunk mellett. Idei ünnepségünknek különös hangsúlyt ad, hogy száz évvel vagyunk a trianoni országvesztés után. Akárcsak 172 évvel ezelőtt, amikor Gábor Áron nélkül gyorsan elbukott volna a szabadság ügye, Magyarország ma sem létezhet az erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyar közösségek nélkül, melyek megerősítése és jogainak védelme közös feladatunk és felelősségünk. Azt kívánjuk, hogy az egyedülálló nyelvi, szellemi és kulturális örökséget, melyet több mint ezer év leforgása alatt a Kárpát-medencében létrehoztunk, megtartsuk és mindannyiunk javára tovább gyarapítsuk — mondta a többi közt Sarlay.


Sarlay Péter, Magyarország szabadkai főkonzulátusának konzulja Orbán Viktor magyar miniszterelnök köszöntőjét olvasta fel (a szerző felvétele)

A mi forradalmunk Pesten, március 15-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe — kezdte beszédét Arany János szavaival Vass Zoltán történész, Magyarkanizsa községi tanácsának tagja. Kiemelte, hogy több mint egy évtizede kettős ünnepre gyűlnek össze: ünneplik a magyar forradalmat, mely gyökerestül átalakította nemzeti történelmünket, valamint ünneplik Horgos alapítását is.

— A Kárász Miklós által vásárolt területre az 1760-as évektől fokozatosan költöztek telepesek. E terület akkor millió kis tó és mocsár, szikes legelők és a homokhátság határterületeként nagyon emberpróbáló hely volt. Ebből kellett az emberi lét számára kultúrtájat alakítani. Ma már elképzelnünk is nehéz, hogy Kárász birtoka az akkori Tiszától a Ludasi-tóig terjedt, és azt is csak hitetlenkedve fedezzük fel a korabeli térképen, hogy a Palicsi-tó felülete eltörpül az egykor itt volt, azóta lecsapolt Láda-tó területe mellett. A mai település magját 248 évvel ezelőtt ültették az első telepesek, akik vállalták, hogy a Kárász Miklós által vásárolt területen véglegesen megvetik a lábukat. A település gyors fejlődésnek indult, és Mária Terézia idején községgé fejlődött. 1783-ban csaknem 1400 lakos élte itt mindennapjait. Mai településünk szinte félúton helyezkedik el a középkori Horgostól, mely a feltárt templomának romjával örök mementó számunkra, és talán a jelenlegi Észak-Bácska legősibb szakrális keresztény emlékhelye. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint az 1800-as évek első felére Horgos község megelőzte a Tiszán inneni járás legtöbb települését, és a járásközpont Dorozsma és Kistelek után a harmadik legnagyobb lélekszámú településsé vált. Az oktatás csírái is megjelentek az 1700-as évek végére, önálló iskolaépület 1839-ben emeltetett. Az 1845-ös megyei jelentés a következőkről számol be: 143 fiú és 92 leány egy tanító által együtt taníttatnak, azonban tekintve a nép nagy számát, még csaknem annyi iskolába járó gyerek van. A forradalom és a szabadságharc idején Horgos községnek saját nemzetőrsége volt, mely a Szeged környéki harcokban és 1849-ben Kanizsa visszafoglalásában jeleskedett. Ebből Horgos földesura, Kárász Benő is kivette a részét. Szegedi palotájában többször elszállásolta Kossuth Lajost, sőt a visszavonulás időszakában a ’49-es kormány egy ideig ebben az épületben működött. A szabadságharc leverése után Benőnek sikerült megőriznie birtokainak többségét, és hamarosan meg is bocsátanak neki a Habsburgok. A földet művelő ember számára a szabadság 1848-ban nem valami homályos eszme volt, hanem a jobbágyi kötöttségek megszűnésével és a föld tulajdonjogának a megszerzésével volt egyenlő. Az volt számára a szabadság, hogy a föld innentől az övé és csak az övé. Ez alapozta meg számára az árutermelő gazdálkodást, ez volt a kisembernek a forradalom. A mai nap, 1848 szabadságvágya is éppen azt mutatja, mint szülőfalunk története. Az igazi fejlődés egyik alapja a közösségek autonóm beleszólása saját ügyeikbe — mondta köszöntőjében Vass.


A VMSZ nevében Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke és Huzsvár Ervin, a VMSZ magyarkanizsai községi szervezetének elnöke koszorúzott

Az ünnepi beszéd után a többi közt Magyarország szabadkai főkonzulátusa, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, Magyarkanizsa Önkormányzata és Horgos Helyi Közössége képviselői megkoszorúzták az emléktáblát.

A megemlékezés a katolikus templomnál levő Kárász-kriptánál folytatódott. Elsőként a Kárász Karolina Általános Iskola kórusa elénekelte a magyar himnuszt, majd Nagygyörgy Zoltán helytörténész mondott beszédet.

— E kriptában Délvidék magyarsága számára igen tiszteletre méltó személyek, megyei jegyzők, táblabírók, alispánok, főispánok, királyi tanácsosok és kamarások, összesen tizenhatan nyugszanak. Itt nyugszik a Horgost újraalapító Kárász Miklós (1715—1797) főjegyző, Csongrád megye alispánja és királyi tanácsos. A birtokszerző Kárász Miklós az 1771. március 11-ei keltezésű birtokjogi oklevelet Mária Terézia császárnőtől azzal a kitétellel kapta kézhez, írásba foglalva, hogy Horgost újra kell telepítenie, tekintettel a megyehatár őrjáratára és az 1753-ban beindult postakocsijáratra. Kárász az új falut ekkor az egykori Horgostól 3 km-re keletre levő Tisza-Szentpéter pusztabirtokán felvidéki magyar telepesekből létesítette. Ez a mai falu. A másik jeles Kárász férfiú Kárász Benjamin (1792—1874), Csongrád megye volt főispánja, 1848/49-ben kormánybiztos, a déli végeken harcoló későbbi aradi vértanúk intendánsa. Haynau, a hírhedt „bresciai hiéna” Kárász Benjamint is elhurcolta, de külföldi nyomásra sokadmagával kegyelmet kapott. 1867-ben Csongrád megye újra főispánnak választotta, majd több társadalmi és polgári egyesület is a tagjává. Szegeden a Kárász utca az ő tiszteletére kapta a családról a nevét. Aki e templom közelében tartózkodik, az lélekközelben van a nagy múltú Kárász család több tagjának szellemével, akik valamennyien a nemzetüknek éltek és haltak.  A beszéd után a megemlékezők a Kárász-kriptán elhelyezték a kegyelet virágait.


A Kárász-kriptánál emlékezők

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..