home 2024. február 25., Mátyás napja
Online előfizetés
A felnőttnek is kell a (báb)játék
Fehér Márta
2023.03.03.
LXXVIII. évf. 9. szám
A felnőttnek is kell a (báb)játék

Remekül szórakoztam a minap. Imádom a népi humort, a virágnyelvet, mellyel bármely (tabu)témáról beszél, az önfeledt játékot, a belefelejtkező felnőttek felszabadult örömét. Nos, éppen ezt nyújtotta Fabók Mancsi Bábszínháza. Meg még rengeteg mindent: lenyűgöző énekhangot, mindent elsöprő energiájú és vidámságú színpadi létet, sok gyönyörű népdalt és hangszert, ámulatba ejtő bábszínészi talentumot.

Fabók Mancsi Bábszínháza az Azért a kis bolondságért… című, felnőtteknek szóló bábelőadást vitte a felnőtt és serdülő közönség elé. Bizony, jól sejtik, magyar népi pajzánságok kerültek színpadra, gyönyörű és elgondolkodtató történetté gyúrva: a fiatal, kikapós Böske élettörténete. Jókat nevetsz, időnként talán elpirulsz, remekül szórakozol, mélyen elgondolkodsz, és mindvégig ámulsz és bámulsz, amikor szemed előtt egyszerre három-négy-öt bábot játszik és bábbal játszik egyetlenegy nő. S elismerően figyelsz fel a zenei kíséretre, a férjre, aki mindvégig tud és akar másodhegedűs lenni, miközben művészi produkciója ugyanolyan kiváló, mint a bábszínházat elsöprő magasságokban művelő társa, a felesége, Fabók Mariann, aki mindvégig uralja a színpadot frenetikus életenergiájával, s az előadás utáni beszélgetés során annyi alázattal és szeretettel beszél bábozásról és népi kultúráról.


Erdélyi Tóth Edit és Puskás Károly felvételei

— Még eléggé bevett gondolat az, hogy a bábszínház kisgyermekeknek szól. Ezt a téves elképzelést szeretnénk megváltoztatni. 2013-ban született meg az első, felnőtteknek szóló előadásunk, melyben pajzán szerelmi kiokosítókat és énekeket gyúrtunk össze történetté, s összefűztük egy női sorssá, Böske életútjává, aki a darab elején éppen csak átesik a szerelmi tűzkeresztségen, majd az előadás folyamán jó sok tapasztalatot szerez, s így utolsó éveiben valamilyen útravalót tud adni az első bálba készülődő dédunokájának.

* Honnan, miből merítitek a dalokat, szövegeket?

— Férjem, Keresztes Nagy Árpád népzenész és kobzos énekmondó. Évtizedeken át gyűjtötte és tanulta a népi énekeket, és jómagam is számtalant ismerek. A prózai szövegek szintén népgyűjtésekből merítenek, gazdag tárháza van az erotikus népi irodalomnak, melyből mi inkább a virágnyelven elbeszélt történeteket válogattuk ki a vaskos, szókimondóak helyett, sokkal jobban szeretem ugyanis, amikor gondolkodni kell, és szóvirágok által, többszörös asszociációval kapja meg az ember a csattanót a történet végén.

* Eddig hol vittétek színre ezt az előadást?

— Hála istennek nagyon sok helyen játszottuk, száz előadáson vagyunk túl, ami nagy dolog, ha felnőtt-bábelőadásról van szó. Egészen kicsi településekre és színházakba is elvittük, határon kívül és belül is, Szabadkán tavaly adtuk elő. Farsangi időben, a házasság hetében sok alkalmunk volt közönség elé lépni, most a böjti időben egy kicsit elcsendesítjük.

* Hogyan lett belőletek vándor bábszínházas?

— Mindketten önállóan kezdtük a színpadi életünket. Én a Miskolci Nemzeti Színháznak voltam tagja hat évig mint színésznő, s ott megtapasztaltam a társulatos létezést, az alkalmazott színészi létet, annak előnyeit és hátrányait. Színész szakon, bábszínész tagozaton végeztem a Színművészeti Egyetemen, ahol mélyen elvetették bennünk a báb műfajának a szépségeit, magvait, így nem bírt elengedni a műfaj, és vágytam olyanfajta alkotófolyamatra, ahol mindenért én vagyok a felelős, ahol én keresem meg azt, hogy mit játszom, én találom ki, hogy hogyan és kikkel dolgozom együtt. 2009-ben született meg az első előadás, A halhatatlanság országa címmel. Meglepetésemre minden várakozásomat felülmúlva fogadták a darabot, egy hazai fesztiválon díjat is nyert, melynek köszönhetően anyagi támogatást kaptam egy következő darab bemutatásra. Itt már nem volt megállás! Akkor keletkezett A székely menyecske meg az ördög. Nem sokkal később találkoztunk Árpáddal, színpadon láttuk egymást először, észrevettük a rokonságot abban, ahogyan mi elképzeljük és gyakoroljuk a színpadi létezést: a régen gyökeredzett hagyományainknak a mai korban való továbbéltetését. Úgy gondoljuk, nem őrizni kell a hagyományainkat, mert az nem rab, és nem ápolni, mert hiszen nem beteg, hanem életben kell tartani. Nap mint nap az előadások során tapasztaljuk, hogy bizony a mai kor embere ugyanúgy képes ezeknek a nagyon jó humorú és sok tudást tartalmazó történeteknek a befogadására, érti és élvezi az előadást, ami óriási dolog.

* Vannak-e más, felnőtteknek szóló előadásaitok?

— Két ilyen bemutatón vagyunk túl. Az egyik Mikszáth Kálmán egy csodálatos és alig ismert novellája, A fekete kakas, mely sok irodalomtörténész szerint a szerző egyik legsikerültebb műve. Így még izgalmasabb volt a feladat, hihetetlen lendületet kaptam, hogy az ősbemutatóját állíthatom színpadra. Egyszemélyes bábosként egyedülálló műfajt képviselek, hiszen én magam a saját magam által mozgatott bábokkal lépek kapcsolatba, és egy jeleneten belül akár három-négy-öt szereplővel egyszerre játszom, magamnak adom a végszavakat. Ennek a kiteljesedése a Mikszáth-adaptáció, abban feszegettem a leginkább a határaimat. A másik felnőttdarabunkat tavaly ősszel mutattuk be, ez egy szakrális előadás — meggyőződésem szerint a szakralitás és a bábművészet nem szétválasztható, hiszen a legősibb bábműfajok, például az árnyjáték, mind szakrális játékoknak volt a kerete, s utána profanizálódott. Ez egy Mária-misztériumjáték, melyben nem csak ketten szerepelünk Árpáddal, sikerült megnyertük a csapatunknak Navratil Andrea Liszt Ferenc-díjas népdalénekest, és egy másik népzenészfiúval mi négyen adjuk elő. A magyar népléleknek szoros köze van a Szűzanyához, még a kereszténység előtti Babba Mária kultuszban gyökeredzik, ezek a népi énekek a nagyon régi hittételeket őrzik. Jusson eszünkbe, hogy Szent István királyunk felajánlotta neki a magyar koronát, és oltalmába helyezte Magyarországot, így ő a magyarok égi patrónusa. Rengeteg népi történet szereti és tiszteli őt, csodálatos látomásos énekeink vannak, melyek elképesztően gyönyörűek, költő legyen a talpán, aki olyan vizuális képeket képes alkotni, mint ahogyan megragadják a népi képek a Szűzanyának vagy Jézusnak a mibenlétét.

* Milyen anyagi források teszik lehetővé számotokra a vándorbábszínházlétet?

— Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, szabadúszóként kezdtük, majd regisztrált, közhasznú színházzá váltunk, a magyar állam éves működési támogatásban részesülünk és más pályázatokból is fenntartjuk magunkat. Nagyon kedvező fogadtatás éri az előadásainkat mind a szakma, mind a közönség részéről, sok felkérést kapunk. Repertoárunkban nagyon sok gyermekelőadás és egy Vitéz László-játék is szerepel, melyben az egyébként magányosnak megálmodott, magyar vásári hősnek megtaláltam Vas Juliskát…

Fabók Mancsi nemcsak a felnőtteknek szóló darabot, hanem A háromágú tölgyfa tündére című gyermek-bábelőadást is elhozta Magyarkanizsára a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Regionális Kreatív Műhely szervezésében. Az előadásra szervezetten érkeztek a Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény óvodásai és a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola tanulói, akiknek örömtől ragyogó arca bizonyossággal szolgált arról, hogy a ma gyermeke élvezi és boldogan fogadja be a mesét — mondta Erdélyi Tóth Edit, az RKM igazgatója, akit az idei programokról kérdeztem.

— A Regionális Kreatív Műhely 2006-ban került átadásra, azóta működik az intézmény, melyet öt éve vezetek, és már nemcsak műhelymunkák folynak nálunk, hanem különféle kulturális programokat szervezünk, ami a zenét, a színházat, a kiállításokat és a könyvbemutatókat is felöleli. Az idei évet a magyar kultúra napján adott Fülep Márk-fuvolahangverseny nyitotta, februárban pedig Fabók Mancsit hoztuk el a Művészetek Házába. A következő programunk március 4-én lesz az Art Caféban, a Kurina Laura szeptett koncertezik. Áprilisban egy könyvbemutatóval folytatjuk, a József Attila Könyvtárban Léphaft Pál Gúnyhatár című kötetéről beszélgetünk. Májusban brácsakoncert szerepel a programunkban, és saját színházi produkciónkat, a 2019-ben Pilinszky János művei nyomán készült, Mezei Kinga doktori disszertációjaként rendezett darabot, az Éjidő előadást utaztatjuk a temesvári TESZT fesztiválra. Nyáron lesz egy franciasanzon-est, az újvidéki Klo klo zenekar szórakoztatja a közönséget. Visszatérő vendégünk a Szegedi Szimfonikus Zenekar, szeptemberben várjuk. Egy délvidéki népzenei műhelyre pályáztunk a tartománynál, magyarországi és vajdasági népzenészek (a temerini Lukács Imre, az adai Resócki Rolland, illetve Juhász Zoltán furulyás és Lajkó Levente énekes Magyarországról) négy napon át foglalkoznak az érdeklődőkkel, amit egy bemutatkozó nyilvános koncerttel zárnak. Egy magyar—szerb film forgatási helyszíne lesz a próbatermünk, és Magyarkanizsa, ez a Bolondmese című film, melyet Bicskei Zoltán rendez, s intézményünk ebben nagy szerepet vállal szervezőként és helyszínben is. Két nagyobb kiállítás is lesz, a Magyar Művészeti Akadémiától jön Kókai Krisztina textilművész, nagy szőtteseit és grafikáit állítjuk ki, valamint Kása Béla fotográfus tárlata lesz látható, a megnyitót Berecz András mesemondó önálló estje követi. Lesz egy klasszikus zenei koncertünk is, Lévai Aksin Laura fuvola- és Zoran Krajišnik gitárművész fog fellépni.

Érdemes lesz Magyarkanizsára látogatni egy-egy remek kulturális program kedvéért!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..