Az évek szaporodásával egyenes arányban fogy az ember erőnléte. Ez törvény. De tudvalevő, hogy az emberek szeretik kijátszani a törvényeket. Ebben az esetben is. Nyolcvannyolc, legyintenek. Fő, hogy az erőnlét hetvenhét! mondják elégedetten megveregetve a lapockámat.
De vannak, akik jobban szeretnék, ha erőnlétem hatvanhatnak felelne meg. Például a fiam. Egyre-másra küldözgeti a vitaminokat... Csakhogy a fiam nem vak. Jól látja, hogy megfeneklettem, de nem tud belenyugodni.
- Van itt egy gyógynövény-csodaszer - mondja. - Kipróbálnád?! - teszi fel óvatosan a kérdést, nekem meg nincs szívem kereken visszautasítani. Hisz jót akar...
- Ha nem rossz ízű - egyezek bele, egérutat biztosítva magamnak az esetleges visszavonulásra.
Elborul a hangja. Szinte látom, hogy a drót végén az arca is. Aztán kis szünet után bevallja, hogy rossz ízű. De azért csak próbáljam ki!
Két nagy üveggel küldött belőle. Én meg halált megvető bátorsággal emeltem számhoz a mellékelt rovátkás pohárkát, a csíkig öntött sötét folyadékkal, amit előtte, persze, fel kellett rázni.
Nincs az a szó, ami ráillene az ízére. De nekem mégsem az ízével volt bajom, hanem azzal, hogy a gyógynövényeket a szer gyártói tömény szeszben oldották fel.
Na és?!!! - mondhatná valaki, aki persze nem tudhatja, hogy az én szervezetem évtizedek óta színét se látta alkoholnak. Azóta, hogy rájöttem, hogy az én szervezetem fordítva reagál az italra. Más fölvidul tőle, nekem pedig megduplázódik a bánatom, ha alkoholba akarom fojtani.
És most itt van ez a két literes üveg... melyek tartalmát el kellene fogyasztanom. Mert hát: ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Én meg a fiamnak megígértem...
Aztán meg, ha gyáván visszalépek, sosem tudom meg, mit ér a csodaszer. Csábít a gondolat is, hogy a kúra végén újra fürgén lépkedhetek és feleslegesé válik a tervem, hogy megalakítsam az OK Klubot (Óvatosan Lépkedők Klubját).
Ide azzal a pohárral!
Háromszor naponta ,,éhomra' (szó szerint így írta a fiam) 3-3 ml. Befogom az orrom, és nyelem a szert (vigyázat: sajtóhiba-veszély!) Aztán figyelem, ahogy háromszorosára nő a fejem, valaki mintha torkon ragadna, a pulzusom száztíz, a szívem meg légüres térben, macska elől menekülő madárkának képzeli magát... Menekülnék vele én is, de lábaim gyökeret eresztettek. A fizika törvénye szerint a folyadék lefelé, a gőz meg fölfelé terjed! Háromszor naponta.
Hogy mik a kilátások, amíg a két üveg tartalmát elfogyasztom?
1. Visszatér az erőnlétem (vagy)
2. Rászokok az ivásra (esetleg)
3. Minden marad a régiben