Victor Hugo szerint a család a társadalom kristálya. Találó és tömörségében is nagyon kifejező ez a gondolat, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a harmonikus család szilárd és csillogó sejtje az emberi közösségnek. A család nagy feladatot tölt be az életünkben, és folyamatosan változó feltételek közepette kell működnie. Az emberi magatartás alapnormáit és értékeit igazán csak a családon belül lehet megtanulni. Csak az tud konfliktusmentesen beilleszkedni a társadalomba, aki családján belül ismeri meg a jót és a rosszat, a helyes és a helytelen közötti különbséget. A meleg családi környezetben a családtagok bármely élethelyzetben segítséget várhatnak egymástól. A családtagok általában hasonló tulajdonságú emberek. Az európai (nyugati) típusú társadalmakban a családot közvetlen leszármazással (,,vérrokonság"), házassággal, örökbefogadással (vagy hasonló jogi kötődéssel) jellemzik. Számos antropológus kétségbe vonja, hogy a ,,vér" kapcsolata szó szerint értendő; mások pedig a nem nyugati típusú társadalmakat hozzák fel példának, ahol a ,,vérrokonság”-tól eltérő elvek érvényesülnek abban, hogy mely közösséget tekintünk családnak. Szerepe és jelentősége karácsony táján nagy hangsúlyt kap, habár megtartó erejének egész évben kifejezésre kell jutnia. A család még mindig a társadalom kristálya? - kérdeztük a héten Olvasóinkat.
CIPÓ Rózsa, a topolyai Bethesda Szeretetszolgálat vezetője:
- A Bethesda napközi öt évvel ezelőtt létesült azzal a céllal, hogy a sérült gyermekek a családban maradhassanak, hiszen számunkra rendkívül fontos a komplett, azaz a teljes család megőrzése. A szervezett napközin belül is ünnep a karácsony, az egész decemberi hónap tele van az ünnepi készülődés jegyében tartott rendezvényekkel, meglepetésekkel. Nálunk is hagyomány az ajándékozás, hogy örömet szerezzünk egymásnak. Véleményem szerint a sérült gyermekeket is ugyanolyan jogok illetik meg, mint az egészségeseket, igyekszünk számukra is ugyanolyan karácsonyt szervezni, mintha egészségesek lennének, hiszen nekik is ünnep ez a nap.
FARKAS Zsuzsa óbecsei vállalkozó, három gyermek édesanyja:
- Ma Szerbiában nem számít értéknek a család. Tulajdonképpen az, ami nem anyagiakban mérhető, nem is számít értéknek. Nem a család, hanem az autó, az ingatlan, a pénz, hogy mennyi szeretője van az embernek, a sikeresség számít értéknek. Sokan úgy gondolják, hogy a család nem számít sikernek, hanem épp ellenkezőleg: visszahúzó erőnek tekintik, mivelhogy az önmegvalósításban gátolja az embert. A szerb állam nemhogy nem támogatja a nagycsaládosokat, hanem még az egy-két gyermekes családok életét is megnehezíti a számtalan teherrel, melyet kiró rá. Ha valakinek van ingatlanja, akkor eleve nem részesül bizonyos támogatásban, segélyben, holott sok esetben indokolt volna. Az első helyen nekem a gyermekeim vannak, utána a munka. Egy kozmetikai szalonom van, egyedülálló anyaként idehaza dolgozom, hogy minél több időt tölthessek gyermekeimmel.
Azt gondolom: annak ellenére, hogy a fiatalokban megvan a család iránti vágy, mégsem merik vállalni az azzal járó nehézségek miatt. Két véglet létezik: a fiatalok jól keresnek, de maximálisan ki vannak használva a munkahelyükön, és nem jut idejük a családra, vagyis el tudnának ugyan tartani egy családot, de idejük, az nincs rá. A másik véglet: nem keresnek jól, így családot sem tudnak vállalni. Ahol pénz van, ott idő nincs, ahol pedig nincs pénz, ott nincs semmi. Ez egy ördögi kör. Ennek az áldatlan helyzetnek az orvoslásáért az állam nem tesz eleget, nagyon erőtlenek az intézkedései.
LÁSZLÓ Dávid hajdújárási lakatos:
- Véleményem szerint a család mindennek az alapja. A család nagymértékben hat az ember későbbi személyiségére, egyéniségére is. Aki boldog, kiegyensúlyozott, súrlódásoktól mentes családban nő fel, annak az életben is sokkal könnyebb lesz a dolga, jobban megbirkózik a nehézségekkel. Sajnos, az elmúlt évtizedben átélt borzalmak miatt nagyon sok család széthullott, csonkává vált, aminek következményeit a gyerekek egész életükben viselni fogják. Egyre többet lehet hallani a fiatalkori bűnözésről, lopásokról, rablásokról, amit a lelkileg sérült családban felnövő fiatalok követnek el. Szerintem ezekre az emberekre gondot kellene viselnie az államnak, segíteni beilleszkedésüket, s talán akkor a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak. Persze, egy ilyen országban, amelyben folyton újabb és újabb konfliktusok merülnek fel, amelyben a puszta megélhetés is küzdelmes, amelyben máról holnapra élnek az emberek, minderről csak álmodozhatunk.
RÁC Magdolna, a zentai Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezet elnöke:
- Egy vallási alapokon nyugvó értelmi fogyatékosokat tömörítő szervezet tagjai vagyunk, egy erős közösség a miénk. Különleges bánásmódot igénylő gyermekeik és szüleik a tagjai.
Nagyon várjuk a kis Jézus születését. Már készítjük a karácsonyi képeslapokat, ajándékokat (gyertyát öntünk), díszeket a karácsonyfára. Az ünnep közeledtével már javában készülünk a betlehemi kis műsor előadására. A mássággal élők lelkesen játsszák el szerepeiket, Máriát, Józsefet, a pásztorokat, a királyokat. Minden évben megható az előadásuk. A békés, boldog ünnepi hangulat őket is átjárja.
Nálunk mindennap olyan, mintha a szeretet ünnepnapja volna. A közösségben mindenki egyforma. A mássággal élők segítenek annak a társuknak, aki mozgássérült is, vagy annak, akinek a fogyatékossága súlyosabb. Nekik a segítségnyújtás természetes.
Az emberek karácsony táján humánusabbak, elfogadóbbak velünk. Szeretnénk, ha az év többi napján is szeretettel és megértéssel néznének gondozottjainkra.
NAGY DANYI Rozália, a kevi Nagycsaládosok csoportjának vezetője, háromgyermekes családanya:
- Négy éve alakítottuk meg a Nagycsaládosok csoportját, amelynek hat Búránysoron élő, főleg három- és ötgyermekes család a tagja. Családon belül mi is igyekszünk megünnepelni a karácsonyt, már amennyire a szerény anyagiakból telik. Ezen a napon együtt van a család, s ilyenkor lehetőség van arra, hogy a családi fészekben kibeszélgessük magunkat, s érezzük a család melegét, az összetartozás fontosságát. Már megszületett a gondolat, hogy a környéken élő nagycsaládosok részvételével közös karácsonyi műsort készítünk, de megfelelő helység híján ez egyelőre még várat magára. Mi nem mondunk le erről az elképzelésünkről, s bízunk benne, hogy hamarosan mindez megvalósíthatóvá válik. Egyébként a búránysori nagycsaládosoknak évente több alkalommal is kirándulást szervezünk az adai fürdőbe, s ilyenkor együtt lehetünk mindannyian.