home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A borász és a jó bor
Dudás Viktor
2021.01.21.
LXXVI. évf. 3. szám
A borász és a jó bor

Egyszer volt, hol nem volt… Nos, mivel nem egy népmeséről van szó, nem kezdhetem így ezt az írást, azzal viszont igen, hogy: volt egyszer egy… Bizony, volt egyszer egy, illetve még mindig van egy borász, mégpedig Bácsfeketehegyen, kinek neve Harangozó Lajos, és már két évtizede készít borokat a szülőhelyén. Nem is szaporítom a szót, halljuk a történetét.

— Tősgyökeres feketicsi vagyok, azaz itt élek, amióta csak az eszemet tudom. Emlékszem, 1998-ban telepítettük az első szőlőnket. Nem volt ez nagy terület, mindössze 7 kvadrát, melyet később 10-re növeltünk, de mégis a miénk, és büszkék vagyunk rá. A szőlő a bácsfeketehegyiektől sosem állt távol, ezen a vidéken ugyanis mindig is foglalkoztak szőlészettel. Ha a terület nem is volt híres róla, de benne élt a köztudatban az a megállapítás, hogy az itteni pincékben bizony jó borok készülnek. Idevalósiként a szülőktől, nagyszülőktől ezt lestük el, ebben cseperedtünk fel, így váltunk mi is hobbiborászokká. A szőlőst a saját igényeinknek megfelelően alakítottuk ki, azaz magasműveléssel, ami könnyebbé teszi a családnak a gyümölcs kezelését. Ez azért is fontos, mert a munka oroszlánrészét a család tagjai végzik el. Főként kékfrankost termelünk, valamint még egy kevés cabernet sauvignont és smederevkát is. Mivel kis területről beszélünk, csak annyi bort állítunk elő, amennyi a mi igényeinket ki tudja elégíteni, és azon felül még egy keveset, így sajnos nem érhető el nagyobb mennyiségben.

* Milyen volt az első bor, melyet a legfrissebb fürtökből készíthettetek ’98 után?

— Az ezredfordulón már volt néhány fürt, mellyel kísérletezhettünk egy kicsit. Megengedtük a szőlőnek, hogy bemutathassa magát. Például nem felel meg neki az, hogy a napsütéses órák száma igencsak kevés, valamint a talaj is kötött. Azt érdemes tudni, hogy minden kertet másmilyen talajviszonyok jellemeznek. Figyelemmel kell kísérni a tavaszi fagyokat, a metszési formákat és az időpontokat, ezután a gazda rábízza magát a természet kényére-kedvére. A térségre leginkább a jó testes, savas, vállas bor jellemző. Elrugaszkodtunk már a településen hagyományosnak számító italoktól, mivel azelőtt inkább tömegborokat készítettünk, sokkal savasabbakat, most pedig inkább szorítkozik az ember, már a jellegnél fogva is, a világi fajtákra, mert sajnos őshonos fajták nemigen vannak. Az a kert, ahol még termesztenek olyanokat, már kuriózumszámba megy. A világi fajták hozzák az erősebb alkoholtartalmú, magasabb szintű, jó társasági borokat. Mivel gyermekkoromban is foglalkoztunk szőlőtermesztéssel, már volt egy rálátásom a dolgok rendjére. Persze akkor még nem bízták rám a nagyobb munkákat, csak a szedésnél mutathattam meg, hogy milyen legényt faragtak belőlem. Az évek során persze egyre több és nagyobb feladatot kaptam, valamint még mindig tisztán emlékszem arra, hogy az öregapám mit és hogyan csinált. Ezeket az emlékeket ma már összevethetem a saját tapasztalataimmal, így tanulhatok a múltból, és nyúlok a jövő felé. Az egykori kritikák, melyeket még gyermekkoromban a felmenőimtől kaptam, mint kiderült, mind tanító jellegű útbaigazítások voltak, hogy a dolgaimat magasabb szinten végezhessem, több elismerést szerezve a családtól, a vásárlóktól, de még magamtól is. A mai világot összeköti az internet, bármilyen információt megszerezhetünk néhány kattintással. Én a tudásfejlesztéshez ajánlom. Megannyi fórum létezik, ahol azonos érdeklődésű emberek mondhatják el saját tapasztalataikat, de számos, előre felvett előadást is megtekinthetünk a keresett témával kapcsolatban.

* Melyik borokat kedveli a leginkább?

— Én a testesebb vörösborokat szeretem, ezért abba az irányba indultunk el a saját gazdaságunkban, de a fehérborokat is kedvelem. Továbbá a manapság nagy népszerűségnek örvendő rozékat is szívesen fogyasztom. Ez valójában kedvfüggő, mert kinek mikor milyen a hangulata, annak megfelelően fog bort választani. A jó borhoz a jó társaság is dukál. Habár, ha jó a társaság, akkor még a gyengébb borok is elfogadhatóak…

* A 2020. esztendő a szőlőtermesztés szempontjából milyen volt?

— Minden évnek megvannak a saját kihívásai. A napsütötte órák mellett volt elegendő eső, de egy kis betegségből is kijutott. Volt itt minden. Igazából ez az összes évről elmondható. Az átlagos szintet mindenképp megütheti 2020, de mivel mi fahordókban érleljük a vörösbort, még nem tudjuk, milyen is lesz a végeredmény. Kíváncsiságból azért néha meg-megkóstoljuk a tavalyi remeket, hiszen a borásznak télen nincs nagyon más dolga. Sok borászat laboratóriumi vizsgálatok alapján tökéletesíti az italait. Mi hagyományos módon, megfigyelés és folyamatos ízlelgetés útján tesszük ugyanezt. Mindenesetre a bor egyelőre nagyon ígéretes. Még fiatalos, azt lehet mondani, hogy nagyon is érződik rajta a gyümölcsös ízvilág. Mivel mi nem szűrjük, ezek a dolgok a gravitációra vannak bízva, így még érződik az élesztőmaradvány. Persze már lefejtettük róla, de a háttérben még észlelhető. Ez a vörösborokat és a rozét illeti, a fehéreknél nincs ilyen gond. A rozénál a gyümölcsösség elnyomja az élesztőt, így azt már asztalra is lehet tenni. Minden hordónál tudni kell, hogy mit csinált az ember legutóbb, mikor tette, és persze azt is szem előtt kell tartani, hogy mi a cél. Ha ezt mind figyelemmel kísérjük, akkor egy kerek egészet kapunk, és biztos vagyok benne, hogy a borunk is finom lesz. Korábban a bort a legtöbb helyen gyorsabban kezdték el értékesíteni, nem tárolták, érlelték több éven át, hiszen az embereknek szükségük volt a bevételre. Mi is csak nagyon kis mennyiséget tárolunk hosszabb ideig. Vörösborból akad még 2017-ből is néhány hordóval. Azokon igencsak jól fogott az idő.

* Miképpen értékesítik a termékeiket?

— Mi inkább hobbiborászatként tekintünk magunkra, és kézművesborokat készítünk. Tőlünk leginkább háztól vásárolnak, és jobbára azok, akik ismernek bennünket, hiszen elég régóta tudják rólunk, hogy mivel foglalkozunk. A felvevőpiac igencsak leszűkült, valamint a borfogyasztók is egyre kevesebben vannak, ezért nem sokat tudunk eladni. Az interneten sem vagyunk jelen, mi valóban csak helyben értékesítjük a termékeinket, ám egy Facebook-csoportban megtalálhatóak a készítményeink, a Helyi Hol-Mit — Kishegyes község nevű oldalon tekinthetik meg őket az érdeklődők, és ugyanitt az elérhetőségeinket is megtalálják.

* Mit üzenne egy, a szárnyait bontogató borásznak?

— Csak annyit, hogy mindenképp szeresse azt, amit csinál. Valamint azt is, hogy a tisztaságot az első helyre tegye. Ha valaki odavan azért, amivel foglalkozik, és nem rest folyamatosan dolgozni, szépíteni a termékén, akkor biztosan sikerrel jár. Aki viszont nincs oda érte, annak nehéz lehet ezt a szakmát űzni. Ezek a meglátások persze minden foglalkozásra igazak, de a borászatra hatványozottan. Itt bizony piszkos munka is van, hiszen néha ki kell mosni azt a hordót. Ez mind azzal jár, hogy a borász összekoszolja magát, de mindemellett még cipekedni is kell, hiszen a hordókat időnként ki, máskor pedig be kell vinni. Ez azonban egy olyan szakma is, amely büszkeséggel töltheti el az embert. Ha valaki elviszi a borát megmérettetni, ott olyan termelőkkel is találkozhat, akik nagyobbak nála, de a bor minősége mindig megmutatja magát.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..