Az idén szervezésben egy kicsit más, de jellegében nem változott a rendezvény. A Topolyai Espe-reskerületen kívül a fő szervező Ft. Utcai Róbert csantavéri plébános volt, aki az előző évek tapasztalata alapján ismét a szabadkai Fáklya Keresztény Ifjúsági Szervezet tagjait és a szintén szabadkai Ébredés zenekart kérte fel a segédszervezői tisztségre.

Többhetes munka előzte meg ezt a nagyszabású rendezvényt, melynek tavaly már több mint ezer részvevője volt.

A napirend a már megszokott módon volt összeállítva. A délelőtti előadások és csoportfoglalkozások után az Ébredés zenekar keresztény könnyűzenével kedveskedett a gyerekeknek, ezt pedig az ebéd követte. A sok ülés után bizony jólesik a mozgás, ezért a hosszú menet a focipályára vonult, melyen többfajta szórakozás várta a pajtásokat: tánctanulás, kézműves-foglalkozás, ezenkívül lehetett focizni, zsákban ugrálni, kötelet húzni, tollaslabdázni. Jó alkalom volt ez a beszélgetésre, barátkozásra is, hiszen Vajdaság több településéről érkeztek a gyerekek.

Ezt az időt használtam ki én is a beszélgetésre a szervezőkkel, részvevőkkel. Róbert atya boldogan nyilatkozta, hogy szerinte az idén is nagyon jól sikerült a szervezés, amit a részvevők száma is bizonyít — ismét ezernél többen jöttek el. Örömét fejezte ki, hogy az Úr meghallgatta imáját, és gond nélkül folyt le a rendezvény.

Kanyó Anikó szintén fő szervező volt. Fáradt, de majdnem „fülig érő” mosollyal az arcán nézte az önfeledten futkározó gyerekeket, és csak ennyit mondott: „Nézz körül, megérte!”, aztán már rohant is tovább.

A táncolók körében is végeztem véleménykutatást. A sors hozta úgy, vagy a véletlen, hogy akárkit faggattam, mindenki azt válaszolta, már második vagy harmadik alkalommal vesz részt a hittanos napon Csantavéren. A kérdésemre, hogyan érzik magukat, mindannyian azt válaszolták: „Itt volnék, ha nem érezném magam jól?”

Ezen én is elgondolkodtam: sokukat már régóta ismerem, hiszen évek óta visszatérnek. Néhányan, akik kinőttek ebből a korosztályból, már a szervező csapatot erősítik. Nyilván olyan élményekkel gazdagodtak, amelyekért aztán évről évre ismét eljönnek.

A játék és a szórakozás, majd a templomba való visszavonulás után a rajz- és az irodalmi pályázat eredményhirdetése következett. A gyerekek a nap témáját, a boldogságot dolgozták fel. A legjobbak jutalma szerény ajándék és oklevél volt.

A napot a szentmise zárta, melyen egy meglepetéssel kedveskedtek a legfiatalabbaknak: a kerek kartonokra rajzolt, majd kivágott smiley-kat a segítő kezek nyolc szalagra felerősítve engedték le a kupolából.

Kísérőkkel, hitoktatókkal is beszéltem, ők szintén elégedetten nyilatkoztak a rendezvényről. Kiemelték a szervezők kiváló munkáját, a biztonsági felügyeletet, valamint a gazdag programot.

„Jövőre veletek ugyanitt!” — ezzel a mottóval búcsúztak egymástól a részvevők, és némi szomorúsággal az arcukon szálltak fel a templom előtt várakozó autóbuszokra.