Sok boldogságot! — mondjuk újévkor, az ifjú párnak, születésnapon, nyugdíjba vonuláskor stb. Vajon mit is jelent ez a sokat emlegetett boldogság, hogyan kell/lehet boldognak lenni? Erre már leggyakrabban nincs vagy nagyon homályos a válasz.

Fellini 8½ című filmjében a főhős elmegy egy szerzeteshez, és így szól: „Atyám, én nem vagyok boldog.” Mire a szerzetes őszinte csodálkozással ránéz: „Hol hallottad, fiam, hogy neked boldognak kell lenned? Nem ez a feladatod az életben. Egyikünk sem azért van a földön, hogy boldog legyen.”

„Egyikünk sem azért van a földön, hogy boldog legyen.”

Viszont manapság mintha mégis ez volna a legfontosabb az életünkben: boldognak lenni. Jézus is azt mondta: „Az ember életének célja a boldogság.” Isten azért teremtette az embert, hogy boldog legyen. Pedig a boldogságot nem lehet elhatározni, tudatosan keresni, sem hajszolni, mert az érzelmek nem állnak tudatos, akaratlagos irányítás alatt. A boldogság nem állapot, hanem a teljességnek egy felszikrázó, váratlan pillanata, amikor valami nagyon tökéletes, nagyon teljes. Lehet ez szakmai siker, érzelem, egy-egy felvillanó érzés, mely nagyon hamar elmúlik, ám közben rövid időre bearanyozza az életet. A boldogság megvalósulása jórészt nem tőlünk függ. A valóságban megannyi tényező, hatás, változás van, mely meggátolja a boldogság tartós állapotát. Görcsösen nem lehet keresni és elérni. Egyetlen lehetőség van: nyitottnak maradni, befogadni a pillanatot, ha jön, és nem elkeseredni még akkor sem, ha nem jön. Senki sem lehet boldog megállás nélkül, minden embernek megvannak a fájdalmas, negatív érzései.

Boldogság: amikor valami nagyon tökéletes, nagyon teljes

Kinek mi a boldogság, mitől érzik magukat boldognak az emberek? Hol a boldogságforrás? Kutatások alapján három boldogságtípus létezik. Az első csoportba tartoznak azok, akiknek az a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat, hogy élvezetekkel teli legyen az életük. Úgy gondolják, hogy a jólét, a drága holmik, a luxusutazások tehetik boldoggá őket — vagy legalábbis az anyagi biztonság, a nyugalom. Legyen meg mindenünk, minél több élvezetben legyen részünk az életben, mert több lehetőségünk úgysem lesz. Ezek a hedonisták. A második csoportba az aktív, elkötelezett, tevékeny életet élő emberek tartoznak, akik egy feladatra fókuszálnak. Ezeknek az embereknek az úgynevezett flow (lebegésélmény) a boldogság. A harmadik csoportot azok alkotják, akik folyamatosan az élet értelmét, célját keresik, a nagyobb összefüggéseket kutatják, fontosnak tartják az értelmes életet (eudaimónia).

Voltaképp a boldogság sokkal kevésbé függ a külső körülményektől, mint azt gondolnánk. Sonja Lyubomirsky boldogságkutató szerint a hozzáállásunk 40%-ban határozza meg a boldogságunkat, 10%-ban az életkörülményeink, míg 50%-ban a genetikánk. Látszik belőle, hogy mekkora a belső összetevők szerepe, nemritkán ez tudatos választás kérdése: ugyanazt a helyzetet, életeseményt sokféle módon lehet megélni. A friss kutatások szerint ugyanis hiába háromszorozódott meg a jövedelem (a nyugati világban) a II. világháború óta, a lakosság még sincs olyan jól, a depresszióra ma tízszer nagyobb az esély, mint száz évvel ezelőtt. Miközben az életfeltételek folyamatosan javulnak a nyugati társadalmakban, az emberek nem érzik jobban magukat, a mentális, pszichés eredetű zavarok aránya egyre nő.

Akkor mi az, ami igazán boldoggá és egészségessé teszi az életet? A válaszra a Harvard Egyetem több mint hetvenöt éves kutatása alapján jöttek rá: a szeretet, a jó kapcsolataink tesznek bennünket boldogabbá és egészségesebbé, nem a hírnév és nem is a gazdagság. A szeretetre való képesség tehát a hosszú élet titka: ha biztonsággal támaszkodhatunk valakire, az nyugtatóan hat az idegrendszerre, csökkenti az emocionális fájdalmat, és az agyműködés is egészségesebb marad. A legfontosabb, hogy mennyi mélység és őszinteség van a szeretetkapcsolatokban. Akik jó közösségi kapcsolatokat (sportcsapat, énekkórus, szakmai klubok, baráti közösségek stb.) ápolnak, azok egészségesebbek, boldogabbak, és tovább is élnek, mint akik elszigetelődnek. A magány tehát testi-lelki leépüléshez vezet.

A boldogság tanulható: „Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk!” (S. Weil)

Hasznos-e boldognak lenni? A boldogságérzet kialakulásához a szervezetben biokémiai anyagok is hozzájárulnak. Ilyenek a boldogsághormonok, például az endorfin. Az agyban termelődik, csökkenti a testi-lelki fájdalomérzetet, és boldogságérzetet idéz elő, emellett immunerősítő hatása is van, mely akár 12 órán át is tarthat. Itt kell megemlíteni az oxitocint is. Szeretethormonként tartják számon, nyugtató hatása révén segít a stressz oldásában, illetve a félelem leküzdésében is fontos. Az erős anya-gyermek kapocs kialakulásának alapköve, továbbá memóriaserkentő, szerepe van a párkapcsolatok, az összetartozás érzése erősítésében és a szocializációs folyamatokban. Ez a hormon is erősíti az immunrendszert, és véd a szívbetegségekkel szemben. A dopaminnak az információ továbbításában, a szervezet serkentésében, energikusabbá tételében van nagy szerepe. Lelkesít és motivál. Az eufóriáért a szerotonin a felelős. Hatására boldognak és gondtalannak érezzük magunkat. A kiegyensúlyozottsághoz, boldogságérzéshez szükség van még a pajzsmirigy által termelt tiroxinra is. Az ösztrogén (női nemi hormon) direkt hatással van a boldogsághormonok, a dopamin és a szerotonin termelésére. Azt is megfigyelték, hogy a boldogság a fizikai egészségi állapottal is összefügg: a boldogabb emberek sokkal egészségesebbek, erősebb az immunrendszerük, ritkábban betegszenek meg, ha pedig meg is támadja őket valamilyen kór, sokkal gyorsabban épülnek fel. Időseknél, betegeknél (veseelégtelenségben szenvedők, mellrákos nők, gerincsérültek) hatással van az élettartamra.

A boldogságkutatók szerint a boldogság tanulható — igaz, hajlandóságra, gyakorlásra, kitartásra is szükség van ehhez. A legfontosabbak a szeretetkapcsolatok, a harmonikus családi élet, a barátságok, illetve a társas kapcsolatok ápolása. Az optimizmus, a jóindulatú, hálás és jó szándékú viszonyulás, a harag elengedése, a megbocsátás, a stresszcsökkentés, a pszichikai küzdőképesség gyakorlása, az élettervek kialakítása foglalja magában a „boldogságtréninget”.

Végül egy idézet: „Boldoggá tesz, amit csinálsz? Ha nem, akkor csinálj valami mást! Boldog vagy ott, ahol vagy? Ha nem, akkor menj máshová. Ha itt sem vagy boldog és máshol sem voltál az, akkor nem a helyet kell megváltoztatnod, hanem a hozzáállásodat” (Zach LeBeau)