Tudják-é, mire jöttem rá?!Amikor nálunk a boldogságról van szó, mindig ugyanaz a madárka dalol.Valahányszor filmen, tévé- vagy rádiójátékban önfeledt mezei hancúrozás folik, a Trillike gurgulázik.Igenis ő, hisz ráismerek, mert most hallom pontosan 18 272-edszer!Persze, tudom, hogy kamerástól, reflek...
Amikor nálunk a boldogságról van szó, mindig ugyanaz a madárka dalol.
Valahányszor filmen, tévé- vagy rádiójátékban önfeledt mezei hancúrozás folik, a Trillike gurgulázik.
Igenis ő, hisz ráismerek, mert most hallom pontosan 18 272-edszer!
Persze, tudom, hogy kamerástól, reflektorostól hetvenen nem érnek rá ott téblábolni, körmöt rágni, hogy: ugyan megszólal-e már az a dög ott a csilitben...? Ehelyett inkább: ,,Elő az effektust - andalodás indulhat!"
Trillike, ha kell, a párbeszédbe is belecsicsereg, á tíz taktus per önfeledés.
Nem is szükséges az ekránt néznem, a hangicsálásból tudom, hogy e pillanatban karolja át Aladár Aladárnét (vagy annak első helyettesét), az égen bárányfelhők, a bárányfelhőn lemenő nap, a lemenő napon svájfolt májfolt... und so vaj-tej, und so vaj-tej...
Trilli a boldogság elő-, utó- és közbülső hírnöke. Csicsergését az ember még hetvenéves korában is hallja, de akkor már úgy hívják, hogy: magas vérnyomás!
Trillikét tegnap egy hazai műben hallottam fityerészni. Mondhatom, épp oly jó volt, mint mikor angolul mondja azt, hogy: ,,Pilulu, plu-plu!"
És a plain-air ábra még mindig ugyanazt sejteti:
Akinek van rigója,
Működik a rugója,
Aki engem nem szeret,
Majd megbánja eztetet!