Az idei esztendő három évforduló jegyében indul. Három évfordulóéban, amelyekről előtte is, utána is rendre megfeledkezünk. Először a legbolondosabb éjszakának mondott szilveszterezésre, utána pedig már a farsangra készülődünk, pedig hát közben van egy újév napja, a béke világnapja, amelyet a katolikus egyház negyven éve a kötelező ünnepek között tart számon. A béke alapeleme pedig az egy férfi és egy nő egymás iránti szeretetén alapuló család, amely az első és pótolhatatlan nevelő a béke szempontjából. A Szentszék éppen 25 évvel ezelőtt, 1983-ban fogadta el a Családjogi Chartát, hatvan éve pedig, 1948-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete ünnepélyesen közzétette az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Három évforduló határozza meg tehát ezt az évet, amelyet egyébként a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia - protestáns testvéreinkkel együtt - a Biblia évének hirdetett meg.
A kétezer éves értékrenden alapuló magyar kereszténységnek időben is közel álló források, útjelzők mutatják a követendő irányt, mégis szavazataink által gyakorta olyan közéleti személyiségek jutnak vezető helyzetbe, akik öregedő feleségüket újjal cserélik fel, és csupán szóban ismerik el az értékrend fontosságát, megtartó erejét. Amennyiben tetteink és szavaink között ellentmondás lép fel, a család, a nemzeti közösség, végső soron a béke látja kárát. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mindaz, ami gyengíti a férfi és a nő házasságán alapuló családot, közvetve vagy közvetlenül gátolja azt a készséget is, hogy felelősséggel befogadjanak egy új életet, és elsőszámú felelősei legyen gyermekeik nevelésének. A család a társadalom alapja, mert lehetővé teszi, hogy meghatározó tapasztalatokat szerezzünk a békéről. Hol érezhetné meg jobban a formálódó ember a béke sajátos légkörét, mint abban a ,,fészek'-ben, amit a természet készít számára, ahonnan származik.
- A család szókincse: a béke szókincse - mondja XVI. Benedek pápa a béke világnapjára közzétett üzenetében. A nyelvezet átalakulásával a társadalom nem veszítheti el azt a ,,nyelvtan'-t, amelyet minden gyermek elsajátít az édesanya és az édesapa gesztusaiból és tekintetéből, még mielőtt megtanulná a szavaikból.
Nap nap után tapasztalhatjuk: szavainknak hitelt a tetteink adnak. A gyermekét nem magyar osztályba járató magyar politikus hiába hangoztatja az anyanyelven való tanulás fontosságát, ha példájával feldúlta a nemzeti közösség, a nagy család békéjét.