„A barátság egy lélek, mely két testben lakozik”
Pap Ágota pszichológus
2021.01.20.
LXXVI. évf. 2. szám
„A barátság egy lélek, mely két testben lakozik”

Arisztotelész gondolatai után el kell mondanom, ha emlékeim nem csalnak, akkor a Váratlan utazás című sorozatban hallottam először a főszereplő szájából a lelki társ kifejezést, mely ott a barátnőre vonatkozott. Nekem szerencsém volt, mert ezt már gyerekként megtapasztaltam, és a mai napig az életem része a legjobb barátnőm, amiért nagyon hálás vagyok. És noha nagyon közel állunk egymáshoz, mégis lát engem egészben, elfogad, velem sír és nevet.

Gyakran — éppen úgy, mint a partnereinkkel — nagy hasonlóság mutatkozik a barátok között. Ez is a kutatások tárgyává vált, és megállapították, hogy általában olyan embereket vonzunk magunk köré, akikkel hasonlítunk egymásra. Sőt, a baráti párok génjei sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint más emberekére.

Azt, hogy kik lesznek a barátaink, bizonyos környezeti tényezők is meghatározzák, mint például az iskolai végzettség vagy a testalkat. Egy korai barátság esetén azonos a szociális környezetünk, ugyanazok a hatások érnek bennünket, ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, nagy átfedés van az ismerőseink között is.

Igaz barát? Pajtás? Haver? Cimbora? Span? Koma? Pajti? Cimbi? Bajtárs? És még sorolhatnám… Lehet mindez együtt. Közös jellemző, hogy egyszerűen csak szeretnek. Egy olyan kapcsolat ez, amelyben következmény nélkül lehetünk őszinték, amelyben nincs lelki távolság. Mi kell hozzá? Őszinteség, önzetlenség, segítőkészség, hűség, megértés, kölcsönös bizalom és tisztelet, érdekmentesség, és még sorolhatnám. Ő az, akinek azonnal el akarom mondani a jó dolgokat, meg ami úgy általában velem történik, és a rosszakat is. A barátság alapja mindenképp a bizalom, de fennmaradásához szükségesek a közös pontok, az idő próbájának kiállása, a kölcsönösség megmaradása — mindkettőnek akarnia kell a másikat, egyenrangú partnerként, és fontos a jelenlét a bajban, a nehézségben.

„Egy barátság akkor működik jól, ha pozitív értékeket ad az életünkhöz, ha van benne nevetés, kikapcsolódás éppen úgy, mint a gondok megtárgyalása, a másik támogatása. Ennek ellenére lehetnek benne konfliktusos időszakok, egyet nem értések, de ez semmiképp sem egyenlő a barátság végével.”

Előfordul, hogy az egyik életszakaszból a másikba lépve a barátaink is változnak, hiszen a felnőttség, a munkakezdés, a családalapítás a barátságok fennmaradásában is kihívás. A felnőttkorba lépve barátainknak már kevésbé van abban szerepük, hogy megtaláljuk, kik is vagyunk mi, sokkal inkább a támogató védőhálót alkotják életünkben. Ha a családunk mellett nincsenek barátaink, annak a legsúlyosabb hozadéka az lehet, hogy a gyerekünkre ruházzuk a szerepüket. A párkapcsolat mellett fontos a barátokkal eltöltött idő, hiszen külön-külön is élményeket szerezhetünk, és nem mellékesen az életünk során fellépő krízisekkel is könnyebben megbirkózunk, ha számíthatunk a barátaink megértésére, és fordítva.

Egy-egy korszak lezárása sokszor magával hozza a bárátok veszteségét: elmaradnak a napi találkozók, földrajzi távolság kerül közénk, csalódunk bennük, mert azt hittük, mindig mellettünk lesznek majd. A barátságaink éppen úgy sérülhetnek bizalmi téren, mint a párkapcsolataink. Ilyenkor nem vagy csak nehezen nyitunk mások felé. Az új munkahelyi közegek feltérképezése után kiderül, ki az, akihez szívesen kapcsolódnánk akár barátkozás szintjén is. Az ismerkedés azonban ma már sajnos nemcsak a párkapcsolatokban, hanem a barátságokban is nehéz, de ez utóbbira még nincsenek „barátkereső” applikációk. Fontos hát, hogy a korábbi rossz tapasztalások vagy más okból elmaradó — ki sem alakuló — barátságok bizony elmagányosíthatnak. Az ebből eredő csalódások nem szabad, hogy bezárkózásra késztessenek bennünket.

A munkahelyek nagy teljesítményfokozó terve a szociális kapcsolódások terén a csapatépítésekben és a karácsonyi bulikban merül ki. Szó, mi szó, azért itt meglehetősen nagy eltérés mutatkozik az érintettek korában és élethelyzetében is.

A ritkább kapcsolattartás nem feltétlenül teszi felszínesebbé a barátságot. Már csak azért sem, mert ilyenkor mindig a fontos dolgokat mondjuk el a másiknak. Családalapítás után a találkozások megszervezése — főleg, ha nem ugyanott tartunk az életünkben — bonyodalmas lehet, több egyeztetést kíván. Gyakran élhetjük meg azt, hogy csak mi keressük a másikat, és ez nem kölcsönös. Ilyenkor érdemes kifejezni ezeket az érzéseinket, megbeszélni, hogy tisztán lássuk, miről is van szó. Máskor meg legyünk türelmesek, mert talán a másik került egy olyan élethelyzetbe, amely miatt most ez így alakult: új szerelem, költözködés, új szerepek, munkahelyváltás stb. Ettől még lehet a kapcsolatunk erős és bizalmas.

Felnőttként az új barátságok kialakítása már több energiát igényel, a közös programok szervezése, egymás megismerése mind hosszú folyamatok, de ha van valaki, akivel hasonló az érdeklődésünk, és kialakult a kölcsönös szimpátia, akkor érdemes egyre jobban részt venni egymás életében. A barátságaink sokkal kevésbé fognak maguktól kialakulni és fennmaradni, ezért ezt is rendszeresen ápolni kell. Evolúciósan szükségünk van szociális kapcsolatokra, a szociális elszigeteltség érzése veszélyes lehet az egészségünkre.

Egy barátság akkor működik jól, ha pozitív értékeket ad az életünkhöz, ha van benne nevetés, kikapcsolódás éppen úgy, mint a gondok megtárgyalása, a másik támogatása. Ennek ellenére lehetnek benne konfliktusos időszakok, egyet nem értések, de ez semmiképp sem egyenlő a barátság végével. A barátságok segíthetnek fejleszteni az emberek közötti kapcsolatokat, azaz jobbá válhatunk a párkapcsolataink terén, képesek leszünk több intimitásra, illetve jobban bízni a másikban. És mivel jobban érezzük magunkat, jobban meg tudunk nyílni egy mély, jelentőségteljes kapcsolatban.

Érdemes azonban átgondolni, melyek azok a jelek, amelyek már nem a barátságról szólnak: „elfejlődtünk” egymás mellett; többet vesz ki belőlünk ez a kapcsolat, mint amennyit kapunk; olyasmit vár el tőlünk, ami már nem komfortos nekünk; folyton azon aggódunk, nehogy megbántsuk a másikat; visszatérő nézeteltéréseink vannak; inkább kötelesség a másikkal töltött idő, mint kikapcsolódás; és legfőképp: azt érezzük, már nem lehetünk önmagunk a másik társaságában. Ilyenkor a múltbéli, szép emlékek helyett érdemes a jelen érzéseinkre figyelnünk, mert a mostani helyzet mutathatja meg, hogy a kapcsolatunk még egészséges-e számunkra. Ilyenkor az empátiát nem nélkülözve fontos, hogy megérezzük, mi a jó nekünk. Egy kapcsolat lezárása nem feltétlenül negatív dolog, néha mindkettőnket előbbre viszi. Hiszen a megfelelő barátokkal körülvéve mi is könnyebben tudunk önmagunkról gondoskodni.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Lélekbúvár rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..