A VMSZ központi megemlékezése
LACKÓ VARJÚ Sára
2013.10.30.
LXVIII. évf. 44. szám
A VMSZ központi megemlékezése

Az idén immár hetedik alkalommal emlékeztek meg Szabadkán és Palicson az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Az 57. évforduló alkalmából a központi vajdasági megemlékezés a palicsi Nagyparkban kezdődött, ahol számos közéleti személyiség, intézmény, önkormányzat és civilszervezet képviselői koszorúzták meg az '56-os emlékművet.

A kegyelet virágait Magyarország képviseletében Korsós Tamás szabadkai főkonzul, a Magyar Nemzeti Tanácséban pedig Lovas Ildikó kulturális ügyekkel megbízott tanácsos és Várkonyi Zsolt, a Közigazgatási Hivatal elnöke helyezte el, utánuk Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, valamint Fremond Árpád és Pék Zoltán parlamenti képviselők koszorúzták meg az emlékművet.

— A szabadságvágy és a szabadság újbóli megfogalmazásának ambíciója az, ami összeköti és egybekovácsolja az embereket annak érdekében, hogy e célt megvalósítsák — osztotta meg gondolatait a forradalom és szabadságharcra emlékezve a sajtó képviselőivel Pásztor István, a VMSZ elnöke.

Az ünnepség a szabadkai Jadran Színpadon folytatódott. Pásztor István, a VMSZ elnöke ünnepi beszédében kiemelte: Magyarországon mostanában gyakran elhangzik, hogy napjainkban is szabadságharcot kell vívni.

— Ennek hallatán a liberális baloldal mindig felhördül, mert ők csakis az általuk, önmaguk érdekében vívott szabadságharc szabadságjellegét tudják elfogadni. Vajdasági magyar nyelvre is lefordítva: a felhördülők úgy vélik, hogy a nemzeti érdek megvalósításának vágya egyenlő a nemzeti önbezárkózással, önmegsemmisítéssel. Ahhoz is már hozzászoktunk, hogy ugyanezt a véleményt — a Kárpát-medencei elvbarátaik segítségével — az utóbbi időben az ,,aggódó” vajdasági magyar értelmiségiek is folyton hangoztatják.

A pártot érő támadásokra reagálva Pásztor elmondta, hogy nemcsak az ’56-ot megelőző időszakban volt gyakorlat az árulkodás, mocskolódás és sárdobálás, hanem Vajdaságban is felütötte a fejét ez a jelenség.

— Azok, akik tőlünk féltik a vajdasági magyar emberek személyiségi jogait, a szerb írott sajtóban közölt nyílt levélben vádaskodnak. A remény elnevezés mögé bújva elbizonytalanítják, megfélemlítik az embereket. Ezzel egyidejűleg pedig primitív módon, inkognitóban a cybervilágból szórják a mocskot. Azt remélik, ez majd helyettesíti politikai rátermettségük hiányát, a valós politizálást. De tévednek! Igaz ugyan, hogy a vaskos megjegyzéseken, közönséges gúnyrajzokon, montázsokon sokan jót nevetnek, de mindenki tudja, hogy e magatartásnak semmi köze a politikához, az érdekképviselethez, és hatására nem fognak szombat éjjel kevesebb gyereket megverni — mondta a VMSZ elnöke, majd határozottan kijelentette: — Nem riadunk vissza, nem hőkölünk meg, nem állunk le, nem süllyedünk a szintjükre, sem az elszigetelődésünk miatt aggódókéra és az önkéntes segédaggódókéra, de a mószeroló mocskolódókéra sem.

Pásztor hangsúlyozta, hogy a Zentai úti temetőből ellopott Vergődő madár nemcsak lopás, hanem kegyeletsértés is és gyalázat, arcon csapás, mi több, különös politikai üzenet arra, hogy még mindig nincs kormányrendelet a kollektív bűnösségen alapuló közigazgatási döntések hatályon kívül helyezéséről.

— Technikai kérdés, mondják, de halasztása és mulasztása politikai üzenet. És politikai üzenet az a vesszőfutás is, amelyben az általános iskolák és sok kulturális intézmény alapítói jogainak átvétele ügyében részünk van. És nem feledkezhetünk meg az önkormányzati média privatizálásának újra felvillanó veszélyéről, a gazdasági, szociális ügyekről, a közbiztonságról, a pénzek visszatartásáról, a vajdasági térség kiszipolyozásáról sem.

A szabadság napján a szabadság összekötő erejében bízunk, s hiszünk benne, hogy közösségünk megerősödésének reménye ad majd erőt a mindennapok harcához. Az egyéni és közösségi szabadságharchoz. Merthogy az átalakuló, kibicsaklott, egyensúlyát kereső világban nekünk is állandóan egyensúlyoznunk kell, hogy talpon maradjunk — fejezte be beszédét Pásztor István.

Az ünneplők a VMSZ elnökének beszéde után megtekinthették a Szikrák című alkalmi előadást, melyet szemtanúk visszaemlékezései alapján írt és rendezett Oláh Tamás.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadkai Napló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..