Szabó János törökkanizsai termelő Piros Királynő elnevezésű paprikaőrleménye negyedik alkalommal szerezte meg az újvidéki mezőgazdasági kiállítás nagy aranyérmét, valamint a fűszerek és ételízesítők kategóriájában megkapta az idei legkiválóbb minőségért járó díjat. Úgy döntöttem, ellátogatok Szabóékhoz, hogy megtudjam, mi a titka sikerüknek.
A kicsiny udvar teraszán az illatozó kávét szürcsölgetve rá kellett jönnöm, hogy a titok nem is olyan bonyolult, mint hinnénk, ha az ember ismeri a termelési és előállítási folyamatokat. Minden csak rátermettség, tudás, kitartás és kemény munka kérdése, no meg a bánáti földé, hiszen az teszi egészen különlegessé ezt a díjnyertes paprikaőrleményt.
" Mikor és miért kezdett el paprikával foglalkozni? - kérdeztem a házigazdát.
- A háború után, 2000-ben döntöttünk úgy, hogy családi vállalkozásban paprikatermelésbe kezdünk. Természetesen voltak ennek előzményei is: a feleségem ősei is ezzel foglalkoztak négy generációra visszamenőleg, édesapánk pedig alapító tagja volt az Aleva paprikagyárnak, és a tapasztalatával támogatott bennünket.
Tudvalevő, hogy Törökkanizsa európai viszonylatban is az egyik legnagyobb paprikatermelő vidék. A múltban idetelepített dohánykertészek leszármazottai kezdték el a paprika- és hagymatermelést. Jellemző volt rájuk, hogy kis földterületen jól fizető haszonnövényeket termeltek.
Először megépítettük a szárítót, mellyel hagyományos módon, gázzal szárítunk, majd utána a két pár köves malmot állítottunk be, így mi magunk őröljük a paprikát. Csak meghatározott mennyiséget termelünk: se többet, se kevesebbet. Annak vagyunk a híve, hogy a mennyiség nem mehet a minőség kárára. Úgy gondolom, hogy azért kapjuk az elismeréseket, mert nagyon vigyázunk a minőségre. Sajnos, nálunk a minőségi árunak nincs megfelelő ára, drágábban ugyanis senki sem venné meg.
Összesen öt holdon termelem a paprikát. Ennek a felét dolgozom fel, a többit pedig átadjuk a gyárnak. Az őrölt terményt otthonról értékesítjük, a vevőink vállalkozók: mészárosok, vendéglátóiparral foglalkozók, kiskereskedők, és vásárlóink köre napról napra bővül. Mindig friss őrleményt készítünk, így a termékünk egy specifikusan jó ízt, aromát és színt kap.
Nagyon sok munka van a paprikával, és nem hiába mondják, hogy legjobban a gazdája árnyékát szereti. Szedéskor és kapáláskor szoktunk fogadni napszámosokat, de különben családi összefogással végezzük el a munkákat.
" Milyen fajta paprikát termel?
- Kapcsolatba léptem a szegedi kutatóintézettel, és megismerkedtem egy paprikanemesítővel, aki a későbbiekben nagy segítségemre volt. Elkezdtem foglalkozni kalocsai paprikával, mely sokkal ellenállóbb a betegségekkel szemben, mint a többi. Az évek során a magyarországi fajtákat összeházasítottuk a hazaiakkal. A különböző fajták még jobb minőségű őrleményt eredményeztek. Rengeteg szakirodalmat elolvastunk, előadásokon vettünk részt. Ügyeltünk arra, hogy minél kevesebb vegyszert használjunk. Levéltrágyázásra, hacsak lehet, bio-alapanyagú készítményeket használunk. Nagyon szeretjük kipróbálni az újdonságokat.
Az idő múlásával olyan jó kapcsolatot építetünk ki a szegedi kutatóállomással, hogy a legújabb fajtákból mindig kapunk próbára magot. Sokszor van úgy, hogy az egyiknek az íze jó, a másiknak élénkebb a színe, ezért van szükség az újításokra. A lényeg viszont abban van, hogy a Tisza menti embereknek egyszerűen a vérükben van a paprikatermelés tudománya, sikerükhöz azonban a terület földrajzi adottságai is nagyban hozzájárulnak. Itt, a Bánátban helyrevetéssel kerül a paprika a földbe, Bácskában viszont palántálnak. Arról örökös vita folyik, hogy melyik módszer jobb, az viszont biztos, hogy az öntözés nélkülözhetetlen. Mi csak a felét öntözzük a területünknek. Akkor vagyunk elégedettek, amikor öntözés nélkül egy holdon 80 mázsától egy vagonig terem, öntözéssel pedig egy vagonon fölül van a hozam.
A családommal büszkék vagyunk az elért eredményekre, hiszen a versenyen rajtunk kívül nagyon sokan részt vettek, köztük paprikagyárak is. A sikerhez nagyban hozzájárult a hagyományos feldolgozási mód, hiszen a gyárak inkább a mennyiségre, nem pedig a minőségre helyezik a súlyt.
" Vannak-e problémák a paprikatermelésben?
- A legnagyobb probléma, hogy a nyerspaprika és az őrlemény ára nem követi a többi termény árát. Gondolok itt pl. a kukoricára, amit már két-három éve elég magas áron lehet értékesíteni, és nincs is vele annyi munka, mint a paprikával. Éppen ezért merem azt állítani, hogy a környékünkön veszélyben van a paprikatermelés, hiszen sokan elállnak ettől az iparágtól. Rengeteg kézi munkát igényel a kapálástól a szedésen át a feldolgozásig, aztán a végén nem fizetődik ki. Ezért sokan áttérnek a napraforgóra, kukoricára vagy egyéb jövedelmezőbb terményre. Félő, hogy úgy jár a paprikatermelés, mint a hagymatermelés. Törökkanizsa ugyanis a régi Jugoszláviában az apróhagyma- és a vöröshagyma-termelésben az első helyen állt, de ennek már vége. Nagy kár lenne, ha ezt hagynánk elveszni, hiszen egészen más az itteni paprika íze, mint a más tájakról, netán más kontinensekről származóé. Reménykedünk, hogy változnak a hazai és világpiaci árak, és a fűszerpaprika elnyeri méltó helyét a termelésben.