Szinte sehol sem nyilvánulnak meg kézzelfoghatóbban a természet törvényei, mint a szigorú szabályok között működő erdőkben. Ez a szabályrendszer igen bonyolult, mégis ennek köszönhetően alakul ki tökéletes egyensúly a természetben. Luzsi József magánerdésznek, erdőtulajdonosnak, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége tiszteletbeli elnökének és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vidékfejlesztésért felelős alelnökének egész életét az erdő határozta meg.

Forrás: You Tube

* Nem túlzás azt állítani, hogy az ön egész életpályáját, sőt az egész életét az erdők határozzák meg. Miért volt mindig ennyire meghatározó önnek ez a környezet?

— Minden a gyermekkorban kezdődött. Édesapám mezőgazdász volt, és számtalan olyan inger ért mellette, amely során láthattam a földeket, az erdőket, és megtapasztalhattam a természet szépségét. Az egykori községi erdész például édesapám nagyon jó barátja volt, és vele is sok időt töltöttem az erdőn. Így az ember könnyedén beleszeretett ebbe a csodálatos világba, egy életre magával ragadta ez a környezet.

* Feltételezem, hogy szinte természetes volt önnek az erdőgazdálkodás választása szakmaként. Mennyit változott Magyarországon az erdőgazdálkodás a rendszerváltás óta? Jobb vagy inkább rosszabb irányt vett az ágazat?

— Az erdészkedés mint olyan nem sokat változott, mivel az erdőgazdálkodásban létrejövő változásokat mindig a környezet hatásai határozzák meg. Például a klímaváltozás vagy éppen a technológiai fejlődés, szóval azok a dolgok, amelyek az emberi társadalom mindennapjait nyomon kísérik. Régen minden érték évtizedek alatt változott, most már azonban inkább hónapról hónapra. A klímaváltozás egyértelműsítette, hogy teljesen más erdőgazdálkodást kell folytatni. Más technológiákkal és más fajokkal kell olyan erdőket létrehozni, amelyek mindenki hasznára és örömére vannak. Régen az erdő sokkal több személyt foglalkoztatott, azaz sokkal több ember dolgozott kint az erdőkben, a vidék lakossága jóval nagyobb volt, és a hegyi falvakban nem is volt más munkalehetőség. Ezért az embereknek sokkal szorosabb kapcsolatuk volt az erdőkkel. Manapság a városi emberek nem igazán kötődnek az erdőhöz, csupán elvárásaik vannak. A lényeg számukra, hogy legyen erdő, hogy ne vágják ki a fákat, stb. Figyelemfelkeltésként kikötözik magukat egy fához, hogy úgy védjék. Régen a falusi ember nem tett ilyet, mivel ő nagyon jól tudta, hogy hogyan kell az erdővel gazdálkodni, azzal együtt élni.

* És talán éppen ezért indította az Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége a CopaCogeca és az ELO Welcome to My Forest (Légy üdvözölve az erdőmben) kampányt? Azazhogy a nagyközönséggel megismertesse az erdőgazdálkodás hétköznapjait és valóságát?

— Pontosan ezért, de főként azért is, hogy a fiatalabb generációkat is megnyerjük a természeti értékeink megőrzésének és megóvásának érdekében. Hogy hogyan kell erdeinket óvni, őrizni, védeni, és hogyan kell az erdőkben viselkedni.

* Mint tudjuk, az erdő nemcsak fák sokasága, hanem egy szigorú természeti törvények között működő életközösség is. Mennyire kiegyensúlyozott manapság ez a bizonyos életközösség vagy ökoszisztéma?

— Érdemes talán onnan kezdeni, hogy egykor nem volt erdész, mert nem kellett, az erdő élte életét, magától megújult. Amikor az embernek szüksége volt rá, akkor kivett belőle annyi faanyagot, amennyi kellett. De mivel az ember gyarló, így neki mindig többre és többre volt szüksége a környezet adta javakból. Ennek következtében egyre inkább elkezdtek fogyni az erdők a nagyvilágban, és az ember rájött, hogy mégiscsak szükség van az erdészre, aki ért ehhez, rehabilitálja a környezetet, és egyúttal gazdálkodik is vele. Az erdőt ugyanis meg kell őrizni, azzal együtt, hogy az embernek fára is szüksége van. Hiszen az erdőknek az embereket kell szolgálniuk, de ezzel együtt a természeti egyensúly sem borulhat fel. Ami az erdőt mint életközösséget érinti, úgy látom, hogy a tudatosabb gazdálkodás mentén az élővilág megőrzésére szerencsére egyre nagyobb gondot fordítanak a társadalmak.

* Nem kell ahhoz szakértőnek lenni, hogy lássuk, drasztikus módon szorulnak vissza a Földön a zöldövezetek, az erdők és ezáltal a faunák. Azaz a Föld tüdeje egyre rosszabb állapotban van. Mi a helyzet globális szinten?

— Sajnos, itt már nem biztató a helyzet. A világ szárazföldjeinek körülbelül 30 százalékát borítják erdők, ennek 6 százaléka esőerdő. Ebben a 6 százalékban él az állat- és a növényfajok 50 százaléka. Mindez sajnos folyamatosan csökken, a bolygónk erdőterületei percenként 30 hektárral fogyatkoznak. A klímaváltozás pedig egyértelműen roncsolja a Föld tüdejét. Gondoljunk csak bele, hogy a világ erdei 15,6 milliárd tonna szén-dioxidot kötnek le, és helyette oxigént bocsátanak ki. Szóval az erdő akkor is szolgáltat, ha csak van, és nem csinál semmit.

* Léteznek azonban pozitív dolgok is, az új technológiáknak és az innovatív megoldásoknak köszönhetően az egész világon jelentős fejlődésen ment át az erdészeti ágazat. Hogyan próbálják ezek a modern megoldások javítani az erdők helyzetét?

— Az erdészeti szakma óriási hangsúlyt helyez arra, hogy olyan klímarezisztens csemetéket fejlesszen ki, amelyek sokkal zordabb körülmények között is megmaradnak. Emellett az erdőket egyre inkább modern eszközökkel ápoljuk, tisztítjuk, nyessük. A vízre szintén nagyon vigyázunk, nem úgy végezzük a talajmunkákat, hogy nagy legyen a kipárolgás, és próbáljuk megőrizni a felszíni vizeket is. A munkaerőhiány miatt fontos lett a gépesítés, a modern technológia alkalmazása.