* Hosszúak és tartalmasak voltak az elmúlt hetek. Milyen volt a kampány hangulata?

— A kampány visszaigazolta, hogy az embereket érdekli a választás, és érzik a tétjét. Örömteli volt, hogy a bizakodásnak, a reménykedésnek, a jóra való készülésnek a hangulata itatta át ezt az időszakot. Ez azért fontos, mert volt már olyan kampány, amelynek az elkeseredettség, a kilátástalanság és az aggódás volt az alapvető hangulata. Több mint 300 kampányrendezvényünk volt, rengeteg emberrel találkoztunk, és ezt a bizakodást nem lehet eljátszani, nem lehet színlelni. És ez a lehető legjobb dolog, amit egy politikus tapasztalhat, mert az igazság az, hogy ez nem a választás napjához kötött, hanem ahhoz, amit közösen építünk, ez pedig egy hosszú-hosszú út aktuális pillanata.

Pásztor István (fotó: Vajdasági Magyar Szövetség)

* Megváltozott a politikai klíma, és bővült a lehetőségek köre. Ha összehasonlítjuk azt, hogy miről szólt a kampány négy-öt választási ciklussal, úgy tizenöt évvel ezelőtt, és miről szól most, illetve ha párhuzamot vonunk az akkori és a mostani realitások között, akkor nagyon szembetűnő a különbség. Most például a Szeged—Szabadka vasút felújítása több mint 100 millió eurós projektum, a Belgrád—Budapest gyorsvasút pedig még nagyobb horderejű. És még rengeteg mindent fel lehetne sorolni, de kár belekezdeni.

— Pedig bele kellene kezdeni, mert a kérdés mutat rá a dolog lényegére. Az az idő, amelyik a kérdésben szerepel, az egy másfajta nemzetpolitikához, nemzethez való viszonyuláshoz, egy másfajta magyarországi és itteni parlamenti többséghez kötött. Egy másfajta, magyarok és szerbek közötti, illetve Magyarország és Szerbia közötti viszonyrendszerhez. Tizenöt év alatt a világ objektíve is változott, de nem vonatkoztathatunk el attól a különbségtől, hogy 2010-től errefelé egy olyan kormányzata van Magyarországnak, amelyik az egyetemes nemzet felemelkedésében gondolkodik. Egy olyan kormányzat, amelyik mást gondol a szomszédságpolitikáról, a magyarok, szerbek, Magyarország és Szerbia viszonyáról, mint az azt megelőző. Persze az idő is más, de ez nem kicsinyíti ennek a ténynek a fajsúlyát, és ugyanakkor az is igaz, hogy az az idő, ami a kérdésben szerepelt, az itt Szerbiában annak az ideje volt, amikor naponta zajlottak nemzeti indíttatású összetűzések. Ma pedig arról lehet beszélni, hogy a nemzetek közötti viszony kiegyensúlyozott, hogy a magyarok közösségileg megbecsült részei a szerb társadalomnak. Nem veszély-, hanem erőforrásként élik meg őket. Ez az, ami gyakorlatilag a választás tétjére is rámutat: azt akarjuk, hogy ezt tudjuk folytatni, ami a nemzeti, a közösségi, az országok közötti fölemelkedésnek és fejlődésnek a lehetőségét hordozza magában, vagy pedig azt, hogy visszakerüljünk oda, ahol voltunk, de amivel nem voltunk elégedettek. Az emberek ezt a dilemmát eldöntötték, pontosan tudják, hogy mit akarnak, és az mellé odarakják a szavazatukat. Ezért volt fölemelő a kampány, mert nem kellett győzögetni az embereket. Nem kellett vitatkozni, csak arra kértük őket, legyenek partnerek. Nagyon kéregetni sem kellett, mert magától értetődő a dolog. Ez az, ami egészen különlegessé, ünnepivé tette ezt a kampányt. Persze az alaphangnemet azok az eredmények határozták meg, amiket az elmúlt években sikerült megvalósítani.

* Az eredményességhez szükség volt stratégiai partnerekre. Ez magyarországi részről a Fidesz—KDNP. Ez a kapcsolat magától értetődő, itthon viszont a Szerb Haladó Párt mutatkozott megbízható partnernek. Minden választás után megfogalmazódott egy koalíciós szerződés, mely tartalmazta a VMSZ céljait. Erről a koalíciós szerződésről most mit lehet tudni? Készül-e, hogyha igen, akkor mit tartalmaz?

— A választások után csináljuk. Reméljük, leszünk abban a helyzetben, hogy tudjuk folytatni ezt a gyakorlatot. A koalíciós megállapodás mindig a VMSZ aktuális programjának a tükörképe, és ez a dokumentum nyilvános már a kampány kezdete óta. A választási programot szoktuk koalíciós megállapodási formába önteni, és erre készülünk most is. Remélem, hogy olyan eredményünk lesz, hogy folytatni tudjuk a Szerb Haladó Párttal az együttműködést. Nemzetpolitikai kitekintésben két út van, amin járhatnak a határon túli magyar pártok. Az egyik a folyamatos ellenzékiséget jelenti, a másik pedig a szótértésre törekszik, ezt képviseli a VMSZ is. Az a meggyőződésünk, hogy csak ebből a pozícióból lehet előrehaladni. Fontos, hogy a VMSZ-nek a többségi nemzet legitim politikai erejével egy kölcsönös megbecsülésen alapuló együttműködése legyen. Ez teremti meg a közös teherviselésnek, a közös feladatviselésnek és ellátásnak a lehetőségét. Nekünk a Szerb Haladó Párttal ilyen viszonyunk van. Ez persze nem a felhőtlenség viszonya, de ez az egyedüli olyan politikai koordináta-rendszer, amelyik talpon tart bennünket, amelyik azt tudja eredményezni, hogy ha probléma van, akkor azt meg tudjuk oldani. Ilyen szempontból nekem nincsenek dilemmáim. Dilemmái ezzel kapcsolatban azoknak szoktak lenni, akik soha az életben nem voltak abban a helyzetben, hogy ügyeket intézzenek.

* A kampány során több új információ is napvilágot látott, ilyenek például a Szeged—Szabadka vasútvonal fejlesztése kapcsán elhangzott tervek a horgosi ipari park vonatkozásában.

— Egy teljesen új perspektíva nyílik a térség előtt közlekedési, határátkelési, mobilitásbeli, turisztikai, gazdasági téren. Az intermoduláris terminál ötlete pluszértelmet ad a Szeged—Szabadka vasútvonal fejlesztésének. Lehetővé válik, hogy az autópályáról letérő kamionokról emelővel levegyék a dobozokat, és fölrakják azokat a vonatra. Az autópálya melletti 25 hektáros ipari zóna megtelik majd raktárakkal, különböző feldolgozó-, átpakoló- és egyéb más logisztikai tartalmakkal.

* Szintén a kampányban jelentették be, hogy a Palicsi-tó partján, egy 9 hektáros területen felépül egy négycsillagos wellnesshotel. Mit lehet erről tudni?

— Egy magyarországi magánbefektető és a kormányzat között elvi egyezség született, és ez egy kiemelt projektként kerülne megvalósításra. A választások után történnének meg az első lépések, most folynak a telekkel és más egyéb jogi ügyekkel kapcsolatos előkészítések. A projekt körülbelül kétszáz munkahelyet jelentene, ugyanis a tervek szerint a hotelnek 1200 embert befogadó konferencia-központja lesz, és 4000 négyzetméternyi vízfelület lenne kialakítva. A felépülés után durván százezer vendégéjszakát eredményezne évente. Ez a fejlesztés Palicsot is, meg Szabadkát is egy teljesen más dimenzióba emelné. Ha ez a hotel elkezd épülni, akkor az egyéb más létesítmények is fejlődnének, bővülnének a mostani kapacitások, nemcsak szállás terén, hanem éttermek, pizzériák meg kávézók tekintetében is.

* A Prosperitati Alapítványnál várhatóak-e újabb pályázati kiírások?

— Folytatás várható, erre készülünk. Egyrészről közel száz projektre van már jóváhagyott döntés. Közepes-, illetve nagyléptékű fejlesztésekre, de a kifizetés még nem történt meg. Ezek a projektek az úgynevezett forrásfüggvényben meghozott döntések sorába tartoznak. Emellett pedig arra készülünk, hogy minél gyorsabban kiírjuk az újabb házvásárlási és startuppályázatot, mert van rá igény.

* Arra is lenne igény, hogy a városi emberek is lehetőségre leljenek a pályázati kiírásokban. Az értelmiségi réteg eddig kimaradt ebből.

— A Prosperitati elsősorban a vállalkozásfejlesztést szolgálja, de jogos a kérdés, mert az emberek itt tartása, az emberek visszahozása, illetve olyanoknak az idevonzása, akik nem idevalósiak, az szerintem nemzetpolitikailag is értelmezhető igény. Viszont erre ebben a pillanatban a Prosperitatin keresztül nincs lehetőség, erre „terméket” kell csinálni. Azért érdekes ez a kérdés, mert azt húzza alá és azt bizonyítja, hogy nincsenek örök időkre kitalált ügyek vagy eszközök. Az eszközöket mindig az igényekhez kell alakítani, módosítani. Vannak olyan rétegei a vajdasági magyar társadalomnak, amik ebbe a vállalkozási szférába nem esnek bele, de ugyanakkor fontos lenne, hogy itt tartsuk őket, úgymint az orvosokat, az újságírókat, a tanárokat. Végig kell gondolni, mert maga a probléma reális, de hogy lesz-e ebből valami, vagy sem, az már egy másik kérdés.