Vadonatúj társasházba érkeztem, melyben még nyílászárók sem voltak. A ház nemcsak hogy újonnan épült, hanem hatalmas is volt. Abban az időszakban üresen tátongva, ridegen állt ott. Megbízóim, egy idősebb házaspár, a családi házukat cserélték le ennek a társasháznak a második emeleti lakására.
Az épület ebben az állapotában egy kissé barátságtalannak tűnt, ám a lakásba belépve, és megismerve a belső tereket, lassan kezdett kirajzolódni előttem, milyen élet lesz majd ott a jövőben.
A lakás elosztása egy nagyobb nappali-étkező-konyha, valamint egy hálószoba és egy fürdőszoba. A nagy tér csodálatos családi és baráti események színhelye lehet, amikor elkészül. Valójában a tágas helyiség szegleteit abban a pillanatban még homály fedte, ám a tervezési folyamat azonnal megkezdődött a fejemben.
Azzal kezdtünk a ház asszonyával, hogy az építési tervrajzzal a kezünkben ellenőriztük a méreteket, hogy minden úgy lett-e megépítve, ahogyan azt elképzelték. Majd hosszasan elbeszélgettünk, hogy mi az, amit szeretnének látni. Mik az igényeik, milyen stílust szeretnek, milyen színvilágban képzelik el magukat.
A tervezési folyamat előtt általában mindenkinek van néhány kedvenc berendezési képe lementve különféle internetes portálokról. Általában kérni szoktam, hogy azokat küldjék át e-mailben, hiszen nagyon jó kiindulási pontot nyújtanak. A stílus, a színvilág, a berendezési tárgyak mind–mind árulkodnak.
Ebben az esetben azonban volt egy bökkenő — a tulajok szerettek volna megtartani néhány saját bútort, kiegészítőt, tehát azokat be kellett illeszteni az enteriőrbe.
A pár eddigi családi háza igazán színes volt — klasszikus bútorzat, tarka szőnyegek, igazán domináns színvilág jellemezte. Nem is nagyon magyarázták, mit szeretnének, csak arra kértek, figyeljem meg az eddigi házuk berendezését, és ennek alapján készítsem el a terveket, mert az eddigi házuk közegében érzik igazán jól magukat. Így valójában egy színes otthont kellett létrehoznom a második emeleti lakásban, és az alábbi tervek születtek.
A konyhába modern bútorokat terveztem, melyek a mennyezetig futnak, az alsó frontok zöld, a felsők pedig faszínt kaptak. A falra — a már meglévő szőnyegből merítve ihletet — mályvaszín került. Az árnyalatok terén tehát a zöldre, a mályvára és a karamellre esett a választás. A régi bútorok pedig ebben a helyiségben is megjelentek egy kerek étkezőasztal és egy komód formájában — az utóbbi kinyitva íróasztalként funkcionál.
A nappaliban továbbvittem a zöldet a kanapé kárpitján. A kellemes hangulatot spotlámpákkal teremtettük meg.
Két hálószoba és egy gardróbhelyiség található még a lakásban, valamint egy vendégszoba. A gardrób a két hálószoba közé került, és közösen használják majd.
A házaspár ragaszkodott a külön-külön hálószobához. Ott is továbbvittem a színeket, mindkét szobába egy-egy franciaágy került, valamint egy kisebb dolgozósarok. A falra színes tapétát álmodtunk meg.
A végeredmény egy nagyon érdekes és értékes bútorozású otthon lett, melyben a klasszikus bútorzat is szerepet kapott. A házaspár megelégedettségére nem a mai divat szerinti — megfogalmazásuk szerint unalmas — bézs, illetve szürke, hanem igazán színes, egyedi otthon lett, ahol kellemes körülmények között folytathatják nyugdíjaséveiket, javarészt a saját, kedvenc bútoraik között.
A szerző látványtervei