A demokrácia őshazájában, az ókori Athénban Kleiszthenész, a türannoszok újbóli hatalomra jutásának megakadályozása érdekében, bevezette a cserépszavazást, más néven osztrakiszmoszt. Ennek lényege a demokrácia megtartása, melyhez elengedhetetlen elem volt az egyre nagyobb befolyással élő elit tagjainak egymás közötti döntéshozatala, melynek végén a legtöbb szavazatot kapó alanyt egy évtizedre száműzték. A történelem folyamán számos alkalommal rendeztek hasonló gyűléseket, összejöveteleket a társadalomban kiemelkedő, illetve rangos helyet elfoglaló egyének.

Sokaknak a Vissza a jövőbe film juthat eszébe az országban uralkodó jelenlegi helyzet kapcsán, hiszen számos, néhány évtizede lejátszódott folyamat ismétli meg magát. A hatalmas tüntetések, a zajkeltés ismét a reneszánszát éli. Ugyanezt mondhatjuk el az országban már negyed éve folyamatosan zajló egyetemistamegmozdulásokról. A plénumokon, vagyis a saját gyűléseiken elfogadott követeléseiktől el nem tántorodó fiatalok sokakban szimpátiát keltettek, de az óra számukra is ketyeg, mások pedig a célok és azok kivitelezésének ismeretlensége miatt kételkedve szemlélik az eseményeket. Nemcsak a társadalom, hanem az egyetemisták véleménye is megoszlik, így megalakult az „etyetemisták” csoportja, akik állításuk szerint tanulni szeretnének. Azt azonban az elmúlt időszakban mind megtanulhattuk, hogy az internet nem felejt, a Nagy Testvér pedig mindent lát, ezzel is aláásva egyes kijelentéseket, performance-okat.

Egy biztos, az idők változnak. Lázadni minden demokratikus társadalomban lehet! Hogy mit hoz a holnap, arról még mit sem tudhatunk. Arról pedig, hogy mit teszünk, majd a jövő történészei emlékeznek meg — egy külön fejezetként, vagy elrejtve, margón kívül.