A Szabadkai Kortárs Galéria emeletére egy egészen különleges kiállítás költözött. Fekete öltönybe és fekete, hosszú ruhába öltözött arctalan bábok lepték el termeit. Goran Despotovski A Létezés nyomai: Subscript címet viselő tárlata installációkból áll, s olyan kérdéseket juttat eszünkbe, mint: Ki lehet-e emelkedni a tömegből? Élünk-e vagy csak létezünk? A kilátástalanság hol ér véget? Hol, mikor és miért veszítjük el identitásunkat? A választ talán megtaláljuk a babák között. A tárlat kurátora Nela Tonković.
Goran Despotovski (Versec, 1972) a Belgrádi Képző- és Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát (1995), az újvidéki Művészeti Akadémián végezte el az alapképzést (1999), majd a mesterképzést (2003), illetve képzőművészeti doktori címet szerzett (2018). 2004-től az újvidéki Művészeti Akadémián dolgozik, 2019-től egyetemi tanári státuszban. 2017-től a Vajdasági Képzőművészek Szövetségének (SULUV) elnöke. Több önálló kiállítása volt, a többi közt Újvidéken, Belgrádban, Zomborban, Nagybecskereken, Eszéken, Ljubljanában, Temesváron, és több csoportos kiállításon is részt vett. Néhány a sorból: Temesvár, Dortmund, Karlsruhe, Flensburg, Szófia, Bécs, Graz, Szkopje, Párizs, Taichung, Budapest, Pécs, Toronto.
A kiállítótérbe lépve azonnal megtorpan a látogató, hiszen egy egészen szürreális látvány fogadja. Ágyak fölött lebegő bábok. Az üres galériában olyan érzésünk támad, hogy nem vagyunk egyedül. És talán ez az a gondolat, amely a leginkább végigkísér bennünket Despotovski kiállítását, installációit nézve. Hogy nem vagyunk egyedül, azazhogy a gondolataink még sok-sok (talán lebegő) ember gondolata egyben. Csoportokat, tömeget látunk, ezt erősíti az arctalanság is. Mindegy, kik ők, valakik a sorból. Jelenlét és jelen nem lét párhuzama, valamint egymással szembe helyezése. Mindegyik egyforma, lehetnének bárhol, élnek, de nem élnek. Identitásuk nincs, talán nem is volt, talán útközben veszett el, és maradt az egy közös emberi identitás. A létezés, lebegés, fejet a falba verő, csoportba verődő identitás. A baba lehetne báb is, egy valaki által mozgatott lény.
De eszünkbe juthat egy kafkai világ is a kiállítás egyetlen falra akasztott képek formájában megjelenő részéről, ahol öltönyöket látunk különböző formákra állítva és befotózva. A Nemi tanúvallomás című installáció arctalan bábokból áll, mégis különválik férfi és nő, a vaslaparcú női kórust formáló csoportnak hangja is van, az A hangot halljuk különféle magasságokban, érzelemmentes előadásban, melyre csak ráerősít a hang minden ritmust mellőző szólama. Erőteljes hatása van az utolsó terem Hinta című installációjának, ahol egy férfi és egy nő ül egy hintában, a nő mozgásban, a férfi pedig statikus, mozdulatlan helyzetben.
Sétálunk a néma, mozdulatlan és arctalan bábok között. Mi még mozdulunk, mi még élünk, mi még gondolkodunk. Vagy az előző mondat végére kerülhetne egy kérdőjel is? Egy igazi, gondolkodásra késztető kiállítás. Sétáljanak be önök is Despotovski bábui közé.
Fényképezte: Szerda Zsófi
