Petrovácz Gyula, kora egyik legismertebb építésze értelmiségi családban született Óbecsén 1877. március 25-én, és az óbecsei Nagyboldogasszony-plébániatemplomban lett megkeresztelve. Élete nem volt zökkenőmentes. Az ’50-es évek kezdetén, mint nemkívánatos értelmiségit, feleségével együtt kitelepítették Budapestről egy eldugott birtokra, ahol 1953-ban meg is halt.

A kalocsai jezsuita gimnázium befejezése után a Magyar Királyi József Műegyetem mérnöki karára iratkozott, és 1898-ban szerzett diplomát. Pályafutása Győrben indult, majd a budapesti egyetemen kezdett tanítani. A Magyar Királyi Állami Felső Építőipari Iskola oktatója lett. Ebben az időben kezdte meg egyedül vagy egyetemi kollégájával, később pedig munkatársával, Foerk Ernővel (Temesváron született 1868-ban, építész, a XX. század első felének jelentős alkotója, építészeti szakíró) templomtervezői munkásságát is. Tervei megközelítőleg 50 templom építéséhez, illetve azok felújításához, helyreállításához kötődnek, de számos iskola, kórház, gazdasági épület tervezéséhez, bővítéséhez, felújításához is — mondta az előadó.

Petrovácz Gyula (Forrás: internet)

Hívőként a budapesti Kassai téri Szentlélek-templom Egyházközségi Képviselő-testületének elnöke volt, és a Tevékeny Katolikusok Egyesülete társelnöke. Politikusként a keresztény pártok színeiben volt városi, nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő, és az építészet, a művészet meg az oktatás területén tevékenykedett. Egyetemi tanárként három szakkönyvet jelentetett meg, valamint a jegyzeteit is kiadta. Nagy szakértője volt a földmértannak, a folyók szabályozásának, utak és hidak építésének, az épületek alapozásának, tervezésének, a szerkezettannak, statikának, a vas és a vasbeton alkalmazásának.

Ft. Fuderer László a folytatásban olyan magyarországi templomok fotóit mutatta be, amelyeket Petrovácz Gyula tervezett, restaurált, illetve bővített, és olyan szobrokét, amelyek a rajzai alapján készültek Bácsalmáson, Kelebián, Baján. Érdekességként emelte ki, hogy a szegedi fogadalmi templomnak, a szegedi dóm bonyolult épületének megépítését Foerk Ernő vállalta el, de ennek a feltétele az volt, hogy a segítője és építészeti ellenőre Petrovácz Gyula legyen. Közös munkájuk volt a tompai templom, valamint a kalocsa-belvárosi iskola és a kalocsai székesegyház restaurálása. Petrovácz Gyula több budapesti templomot is tervezett.

Az előadó és a kórus

Gazdag munkásságát az idén különösen érdekessé teszi a tény, hogy 1938-ban a műszaki bizottság igazgatójaként és tervezőjeként éppen az óbecsei származású építész vett részt a budapesti XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus szervezésében. A bizottság feladata volt, hogy gondoskodjon az ünnephez szükséges építményekről és a technikai berendezésről, a hangosításról és a világításról. Elkészítette a főoltár terveit, különösen odafigyelve arra, hogy az ezredéves emlék félkörös oszlopsorának közepén emelkedjen. Jelentős munka volt ez.

Nevéhez több bácskai épület létrehozása vagy felújítása, kibővítése is kötődik. Az előadó kiemelte a martonosi plébániát és a női zárdaiskolát. De a kucorai retablót, a temetőkápolnát, az oromhegyesi, a sajkáslaki és a tiszakálmánfalvi templomot is. A nemesmiliticsi és az adai templom restaurálásán dolgozott, valamint a bajmoki, magyarkanizsai és bácsföldvári templomok bővítésén.

A megjelentek kiemelt érdeklődése övezte az óbecsei Nagyboldogasszony-templomhoz fűződő történetet. A fotókon ft. Fuderer László bemutatta, hogyan festett a templom 1830 és 1887 között, illetve 1887-től 1917-ig, amikor Petrovácz Gyula elkészítette az épület új arculatát. „Az isteni Gondviselés úgy rendezte, hogy pont 100 év után, 2017-ben, a templomunk homlokzata újra teljes szépségében fölragyogjon, úgy, ahogyan azt Petrovácz Gyula megálmodta” — fogalmazott az előadó.

Ft. Fuderer László előadásán fellépett az idén fennállásának 25. évét ünneplő Óbecsei Schola Cantorum énekkar.

Az óbecsei katolikus templom