Gyámkő a pilisszentkereszti r. k. templom bejáratánál — 2022. augusztus 7.

A nevezett ünnepnapot, mely köztudomásúan időszámításunk szerint 628-ban állandósult, Hérakleiosz bizánci császár a Keletrómai Birodalom uralkodójának rendelé el. Örömére és tiszteletére annak, hogy Bizánc uralkodójának hadai diadalt arattak a betolakodó perzsák fölött, illetve visszaszerezték Krisztus urunk keresztjének darabját. Ezen ereklyét, melyet Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja talált meg annak idején, korábban Jeruzsálemben őrizték. A déli végek egyik esszenciális őrhelyén, történetesen a verseci Várhegyen álló kápolnában, továbbá annak stációkkal teljessé tett közvetlen szomszédságában ilyenkor búcsút szokás tartani. Keresztúti ájtatossággal. Emlékezve és emlékeztetve. Ez az a hely, ahol a város neves szülötte, Herczeg Ferenc (Versec, 1863. szeptember 22. — Budapest, 1954. február 24.) irodalmi Nobel-díjra sajnos eredménytelenül felterjesztett írófejedelem tiszteletére létrehívott emléknapok keretében már egy ideje a legkisebbek számára is szervez alkalmi programot a házigazda — a helyi Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület elnyűhetetlennek tartott nyugalmazott pedagógusa, Krizbai Hajnalka (1947) tanítónő. Remélve, hogy — a példabeszédek Magvetőjének igyekezetéhez hasonlatosan közülük is akad mag(ocska), melyek jó termőföldbe jutván egykoron tenmaguk is bőséges termést hoznak. Az idén ez a lehetőség szeptember 19-ére lett meghirdetve.  

A verseci Szent Kereszt-kápolna archív fotója és lépcsőfeljárója /napjainkban/ — 2024. szeptember 13-a és 14-e

„A keresztnek felső / ága égre mutat, / nagy örömhírt tudat: / »itt van a te utad«”* — A barangolás is egy életforma. Menni, látni, tapasztalni. Váltig úton lenni. Az útközben megkapott értékekért az Úrnak hálát, a jóakaratú és segítőkész embereknek pedig köszönetet mondani. Akkor is, ha történetesen eme, dőlt betűvel szedett fogalmat, ideát legtöbbször a vérprofi zsurnaliszták sem tudják helyesen definiálni, értelmezni! „Megkapni?! No, de mégis mit, és kitől?!” — szegezték nem is oly rég mellemnek a kérdést. Holott — és az alábbi bölcsességet sem épp tegnap/tegnapelőtt bízták rá okulásképp az utókorra: „Gyorsan folyó időmet az ÚR nem adta hiába.” Az utóbbi idézetet egy 1934-ben állított, 1997-ben pedig a soproni Líceumi Diákszövetség által restauráltatott napóra homlokzati számlapjára is felvésték annak idején a leghűségesebb városban…

Sopron – 2023. december 31.

„Félelmetes, mennyi kincslommal van tele az ország!” — jegyzé meg a minap O., egyik kedves ismerősöm, az árgus szemű ifjú lektor és korrektor. Mondá ezt merő jóindulatból. Mi több, a zsigereiből ösztönösen kikívánkozó fanyarsággal. Töményen átitatva jogos és hiteles észrevételeit azzal az alapízzel, amelytől legszívesebben menekülnénk. Holott anélkül… Üröm az örömben.

Szóval, készülődöm lassacskán. Hazafelé. Hogy bokros teendőimmel való elvégződés után újra visszatérhessek. Páromhoz. Időről időre szárnyra kapó, közös anyaországi barangolásaink józsefvárosi kiindulópontjára. Jobban belegondolva, emberemlékezet, vagyis hivatalosan a 2017. november 4-ei fővárosi redebütálásom óta így zajlik közös életünk. Akárcsak a népmesékben. Legfeljebb annyi különbséggel, hogy a történet(eink) végén még véletlenül sem teleped(t)ünk dióhéjba, és a Küküllőn sem ereszked(t)ünk le! Egyelőre. Még nem. Majd.

A fővárost viszont tisztességesen — igaz, nem maradéktalanul! — keresztül-kasul átgyalogoltuk. Ízlelgettük hivalkodó és rejtőzködő kincseit, majd fénybe írva archiváltunk. Mit archiválni lehetett. Akárcsak annak egykoron önálló peremvidékeit, hajdanán vadregényes erdőségeit… Így jutottunk ki egyebek között Rákoskeresztúrra is (jelenleg Budapest főváros XVII. kerületének központi részébe), ahol az egyházközség hajdani hívei 1894-ben fejezték be, azután pedig szenteltették fel középtornyos, eklektikus stílusú egyhajós templomukat. Az újat. Lévén a meglévő régit, melyet az objektum közvetlen közelében folyó Rákos-patak árvizei is folyamatosan rongáltak, az akkori egyházközség néhány évvel korábban lebontatta. A mai fővárosi „városrész 1265-ben Pósa rákosa, az 1326-évi oklevél szerint pedig Szent Kereszt falu volt, amely az előző évszázadban már itt létezett egyházról kapta a nevét” — olvasható a külső falak egyikén található emléktáblán.

A rákoskeresztúri Szent Kereszt Felmagasztalása-templom korabeli fotográfián és napjainkban — 2024. június 16.

S eképpen indultunk bejárni néhány évvel ezelőtt a Szerzetesi lelkiség nyomában jelzővel illetett, 24 km össztávolságú körtúrát is a Pilisben. Kiindulva a felvidéki Nagyölvéddel és a székelyföldi Kézdiszentkereszttel testvérközségi együttműködést ratifikáló Pilisszentkereszt (Mlynky) központjából. Majd pediglen térve meg bele ismét, annak központjába. Az ugyancsak Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére felszentelt katolikus templomhoz, melynek oldalában egy rendhagyó emléktáblát is felleltünk. Ez utóbbi állíttatott Gertrudis magyar királyné (1185. szeptember 24. — 1213. szeptember 28., illetve más-más források szerint szeptember 8./23.), II. András király felesége emlékére. 2013-ban, a tragédia 800. évfordulóján. „E helyen emlékezünk […] öt gyermek — köztük Szent Erzsébet (1207 — 1231) és országépítő IV. Béla királyunk (1206 — 1270) édesanyjára, akire 29 éves korában […] a pilisi erdőségben sújtott le a gyilkos kéz, és akinek földi maradványa a közeli ciszterci monostorban nyugodott sírjának feltárásáig.”

A pilisszentkereszti Szent Kereszt Felmagasztalása-templom, illetve a Pilisi erdőség — 2022. augusztus 7.

„A merénylet történetét Katona József Bánk bánja és Erkel azonos című operája, valamint Passuth László a Hétszer vágott mező című regénye dolgozta fel. E művek tolmácsolásában András inkább a külpolitikával foglalkozott, mint az ország dolgaival, így Gertrúd, az idegennek számító királyné ült a trónon. A magyar nemesség Andrást tekintette urának, így nem meglepő, hogy nem nézték jó szemmel, hogy a királyné kénye-kedvére saját népének adományozza az ország legszebb vidékeit, legszorgalmasabb jobbágyait, legjobb erődítményeit. Mivel a király messze volt és Gertrúd amúgy sem szívelte a magyar főurak jelenlétét, a nemesség magára maradt” — olvasható a Wikipédia vonatkozó szócikkében.

A tézisek és antitézisek kibogozása helyett inkább igyekeztünk, ugyancsak útközben, egy Simon nevezetű szereplőre fókuszálni, akiről a fentebb megnevezett Pálos út négyes számú állomáshelye is beszámol, Simon halála megjelöléssel. Az út menti kőoszlop vonatkozó scriptumában ez olvasható: „Hajlamosak vagyunk két dologra: vagy a múltban élünk és kesergünk, vagy a jövőben járunk: mi lesz, ha hazamegyünk, mi lesz a jövő héten, hogyan oldom meg a problémáimat… Isten a jelen pillanat istene. Ő most van itt a számodra, most akar találkozni veled.”

No, de ki is lehetett az a bizonyos Simon? E kérésre számos elmélet/szájhagyomány próbál azóta is adekvát választ lelni/nyújtani. „Az egyik történet szerint, amikor a hódító törökök felégették a közeli Szent Kereszt-kolostort, és mindenkit megöltek, Simon papnak sikerült elmenekülnie és megbújnia egy közeli barlangban. Pár nap múlva a törökök mégis rátaláltak, és a kolostor kincseit követelték rajta. Végül Simon életét sem kímélték, és levetették a Pilis-tető egyik sziklájáról. Mások szerint egy Simon nevű bölcs és öreg remete élt itt egy barlangban, vagy egy szikláknak támasztott viskóban. A jóságos remete szíve mindig nyitva állt a szomszédos falvak betegei és tanácskérői számára. Később itt érte a halál is, és a környékbeliek ide temették el. Az emberek Simon halála néven őrizték meg a hely és a jóságos remete emlékét. Egy legenda szerint Gertrudis királynő — II. András királyunk felesége — egyik gyilkosát, Simon bánt, büntetésből itt vetették le a mélybe a Pilis hegy szikláiról. De olvashatunk Simon nevű erdészről és vadászról is, akiket itt gyilkoltak meg az orvvadászok, illetve szerencsétlenül járt turistáról, aki a sziklákról lezuhanva lelte halálát” (külső hivatkozás: kesztolc.hu). Egy bizonyos: cseppet sem könnyű kiigazodni!

Simon halála; érintőpont a Remeték útján — 2022. augusztus 7.

Az apátság maradványai a romterületen végzett ásatások alkalmával kerültek elő. 1776-ban az itt birtokos pálos rend egy korábbi, 1757-ben épített kápolna helyére a Szent Kereszt tiszteletére templomot emel.  

A pilisszentkereszti Szent Kereszt Felmagasztalása-templom — 2022. augusztus 7.

„A keresztnek alsó / ága földre mutat: / »vesződj: itt áss kutat, / lásd benne arcodat«”*

Jegyzetünket Weöres Sándor Kereszt-árnykép* című versének utolsó soraival kerekítjük le. Bízva bízván abban is, hogy a feltörekvőben lévő kortárs költők, köztük párom, a marosvásárhelyi születésű Győrffi Réka Sarolta legújabb versmotívumai** is belátható időn belül létjogosultságot nyernek a körülöttünk észveszejtő tempóban pörgő világunk, a lehető legkülönfélébb szennyel összemocskolt mindennapjainak sűrűjében… 

A pilisi erdőség flórája és faunája — 2022. augusztus 7.  

Bárány — „Bárány, lelkem legmélyén legelésző! / Ki az áradattól majd elragadtattál, / meredek partfalon felkapaszkodhattál, / vérsáros körmöddel engem is kiástál!

A hínáros tóból végül kiemeltél, / dobbanó szíveden szárítgattál engem. / Tükör-homálytól megtisztított arcom / napsugárba mártod, arcodhoz szorítod.”** ( Budapest-Józsefváros; 2019. július 19.)