Ópusztaszer, Nemzeti Történeti Emlékpark — 2014. október 7.

Magyarország apostoli királya, akit — lévén regnálásának ideje alatt helyreállította a Magyar Királyság megtépázott presztízsét és erejét, és rendezte az ország belső viszonyait — az Árpád-kor egyik legnagyobb uralkodójának tekintenek, 1148 körül született Esztergomban. „Korának egyik leggazdagabb európai uralkodója volt. A hagyomány nevéhez köti a magyar állam egyik legsikeresebb korszakát: részben a Bizáncban, a császári trón várományosaként szerzett tapasztalatainak, részben pedig saját tehetségének és bölcsességének köszönhetően sikerült felvirágoztatnia a gazdaságot és a kultúrát, lépéseket tett az írásbeliség általánossá tétele irányába, sikeres külpolitikájának eredményeképp pedig a Magyar Királyság befolyási övezete is gyarapodott.” (Külső hivatkozások: ujkor.hu és Wikipédia)

III. Béla huszonnégy esztendőn át uralkodott. A pilisszentkereszti Szent Kereszt Felmagasztalása-templom előtt felállított szobrának büsztjén ez olvasható: „A pilisi apátság alapítója.”

A vidéket véletlenszerű, illetve tervezett megfontolású túrázásaink alkalmával jártuk be, majd írtuk fénybe természeti szépségeit, néhai épített örökségének maradványait, illetve a szellemi pallérozódásunk érdekében kihelyezett emlékeztetők szövegét. 

A vonatkozó írások tanúsága szerint itt vagyon az a hely(szín), ahol III. Béla menye, Gertrúd királyné ellen merényletet követtek el* 1213-ban. Az eredetileg cisztercita, majd pálos kolostor kertjében lévő Klastrom-kút ugyancsak kiemelt jelentőségű lokáció: 1888. szeptember 24-én ezen a helyen fogalmazódott meg a Magyar Turista Egyesület létrehívásának szükségessége. Az egyesület alapítói báró Eötvös Loránd (1848—1919), dr. Téry Ödön (1856—1917) és dr. Thirirng Gusztáv (1861—1941) voltak. A nevezett pilisszentkereszti helyszín — a ciszterci klastromkert — bejáratánál egy kőoszlopba ágyazott útirányjelző silbakol. Hirdetvén, a vándor a Pálos út 24 kilométeres össztávú Remeték útja nevű ösvényének tizenegyedik, azaz utolsó előtti hivatalos érintőpontjához érkezett. Vagy ha úgy tetszik, a másodikhoz. Elvégre körtúráról van szó…

Ottjártunkkor (2022 és 2023 augusztusában, midőn jegyzetünk fotói is készültek!) két, echte fából készült információs felületeket is felleltünk.

Az alább olvasható szöveg róluk vétetett.

„Ezen a helyen eredetileg egy XI. századi épületegyüttes állt, melyet a korai Árpád-korban benépesült falu vett körül. III. Béla (1172—1196) 1184-ben megalapította a ciszterci kolostort, s először talán az itt álló épületeket alakították át, bővítették ki a rend igényei és eszményei szerint. A ciszterciek kolostoraikat szívesen telepítették lakott településektől távol. Ragaszkodtak a szegénységhez és egyszerűséghez. Fehér ruhában jártak, melyet elöl és hátul fekete kötény védett. Magyarországon 1142-ben telepedtek meg. Az első szerzetesek a franciaországi Acay apátságból érkeztek Pilisre. III. Béla valószínűleg francia felesége kedvéért alapított ciszterci kolostort a királyi udvar közelében. Az építkezések 1225 körül, a templom felszentelésének idejére fejeződtek be. A kolostor egy időben épült az esztergomi székesegyházzal és palotával. A ciszterci apátságot hasonló felfogású francia építőmesterek alkották meg, mint akik az esztergomi palotakápolnán is dolgoztak. Járt itt a világhírű Villard de Hohnecourt. Nem bizonyítható azonban, hogy dolgozott is az épületegyüttesen. Ennek ellenére bizonyos, hogy a magyarországi gótikus művészet kezdetei szoros kapcsolatban voltak a franciaországival. Ezért is igen nagy jelentőségűek a pilisi apátság maradványai.”*

Az apátság maradványai a romterületen végzett ásatások alkalmával kerültek elő. 1776-ban az itt birtokos pálos rend egy korábbi, 1757-ben épített kápolna helyére a Szent Kereszt tiszteletére templomot emel.

A *-gal jelölt részek történetével/folytatásával múltidéző rovatunk szeptember 27-ei számában jelentkezünk.