„Majd egyszer… Persze… Máskor… Szebb időkben…

Tik-tak… Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve… Tik-tak… Igaz… Igaz…
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át…

Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek… bolondság… szép jó éjszakát!”

(Tóth Árpád: Jó éjszakát — részlet)

A fesztiválra magyarországi és határon túli szerzőket vártak, pályakezdő vagy elismert, több publikációt vagy kötetet jegyző résztvevőket, azokat, akik írói-költői alkotómunkát végeznek, rendszeresen publikálnak újságokban, folyóiratokban, könyvekben, illetve lapok internetes oldalán, vagy alkotásaikkal pályázatokon vesznek részt. Az ország minden tájáról érkeztek alkotók és külföldi vendégek, akik nagy érdeklődést mutattak az eddigi fesztiválokon is az elhangzó előadások és a velük kapcsolatos viták, műhelyfoglalkozások iránt. Érdeklődési körük széles volt, alkotói módszereik és a kortárs irodalom iránti irányultságuk is különböző. Az előadások, a műhelymunka és a viták hozzájárultak a látókör bővítéséhez, egyúttal ösztönöztek az alkotások megírására.

Rendhagyó program volt ez, Tóth Árpád egy 1924-ben írott verse adta az apropóját, az, hogy száz év múlva essen szó arról a témáról, amelyről Tóth Árpád írt.

A háromnapos fesztivál résztvevőit a városháza dísztermében Cseri Gábor alpolgármester, Góg János Magyar Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett, Juhász Gyula-díjas költő, a MIT Csongrád megyei elnöke és dr. Gintli Tibor (ELTE), a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója, az Irodalomtörténeti Társaság elnöke köszöntötte.  

A fesztivált Góg János nyitotta meg, majd Rozsnyai Jenőné nyugalmazott magyar—francia szakos középiskolai tanárnak dr. Gintli Tibor adta át a Toldy Ferenc-díjat, melyet a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjaként folytatott gazdag munkásságával érdemelt ki. (A Toldy Ferenc-díjat 1981-ben alapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaság az egyetemi, főiskolai oktatók, kutatók, muzeológusok, általános és középiskolai tanárok irodalomtörténeti munkásságának elismerése céljából.)

A megnyitó után sorjáztak az előadások. A rendezvény első napjának vendége Hollós Máté Erkel-díjas zeneszerző, egyetemi tanár volt. Dédapja Tóth András szobrász, nagyapja Tóth Árpád költő és fordító, édesapja Hollós Korvin Lajos író-költő, édesanyja Tóth Eszter költőnő volt, így aztán a legautentikusabb előadó volt, aki Tóth Árpád unokájaként nagyapja életútját követve beszélhetett költészetéről, zenéről, megzenésített versekről.

A fesztivál első napjának zárásaként a résztvevők megtekinthették a Tari László Múzeum megújult állandó kiállítását. A tárlat címe, Csongrád, a Fekete vár virága utal a romjaiból mindig újjáéledő település életképességére, megtartóerejére. Ez a bizonyos Fekete vár még a honfoglalás előtti időkben épült, és a tatárok pusztították el. A Fekete vár virága Csongrád történelmének szimbóluma. A kiállítás ennek megfelelően régészeti, történeti és néprajzi részből áll, az őskortól 1989-ig öleli fel a város múltját.

Másnap dr. Madarász Imre irodalomtörténész előadását hallhatták a résztvevők A Ludas Matyi — felnőttolvasatban címmel. Az előadó a mű tartalmára utalva, a főhős életútját vizsgálva rávilágított arra, mennyire érezhető készítésének kora és szelleme.

Stancsics Erzsébet író, költő, a Táncsics család leszármazottja, Madarász Imre italianista, író és Udvarhelyi András magát segédfogalmazónak nevező újságíró Táncsics Mihályról, az újság- és prózaíróról, politikusról, az 1848-as forradalom ikonjáról beszélgetett, bemutatva az Akarjatok szabadok lenni könyvet is. A név ismerős, ahogyan az 1848-as forradalomban vállalt szerepe is, de az iskolákban egyre kevesebbet beszélnek róla, vagy ha mégis, akkor csak annyit, hogy kiszabadították a börtönből, arról viszont, hogy miért is volt ott, már nem esik szó a tankönyvekben. Életét a szegénység töltötte ki, tragédiák kísérték. Sokat volt börtönben. Táncsics (Stancsics Mihajlo néven született, 1848-ban változtatta meg a nevét) munkásságát, nézeteit, a korban betöltött szerepét ellentmondásosan értékelték.

Dr. Gintli Tibor irodalomtörténész, a MIT elnöke Ontológiai derű. Az irodalmi kánon képzés hazai sajátosságairól címmel tartotta meg előadását, kiemelve az idő során történt változásokat, elvárásokat, egyebek között azt is, hogy meg kell menteni az irodalmat az olvasónak, élvezetessé kell tenni az olvasást az iskolákban is.

Dr. Sirató Ildikó irodalomtörténész előadásának a Jó reggelt! 1924 kontra 2024. A múltunk vagy a jövőnk „…a garázdán káromkodó és nyers dalú legyen”? címet adva Tóth Árpád Jó éjszakát című 1924-ben írt versével nyitotta. Minek? — kérdezi a költő, és a kérdésre kérdéssel válaszol: Miért ne? — kedvelem, tudom, írom. Csak a napnak van vége, az életnek nincs. Körülöttünk minden változik, az ember nem. A jövő embere nem lesz jobb, mint a ma embere. A múló idő gazdagít és szegényít. Jó, ha a költő megtalálja az egyensúlyt.

A nap zárásaként a művelődési központban a magyar irodalom remekeiből összeállított programot vastapssal jutalmazták a megjelentek.

A fesztivál harmadik napján Völgyi Tóth Zsuzsa, a Magyar Rádió kiemelt irodalmi szerkesztője A mai magyar irodalom az irodalmi szerkesztő szemével című előadása következett, mely bepillantást adott a kulisszák mögé. A szakma szépségéről és buktatóiról szólt. A kutatómunkáról, az elvárásokról.

A fesztivál zárásaként annak egésze és a műhelymunka kiértékelése következett.

Összegezve a három nap elrepült, az emlékek maradandóak lesznek, és elhangzott az ígéret: jövőre ismét találkozunk, addig viszont sokat olvasunk és még többet írunk.