* Mióta van jelen a sport az életedben?

— Az úszás ötéves korom óta, vagyis több mint tizenöt éve az életem része. Később focizni kezdtem.

* Miért éppen az úszás? Mert Tisza menti gyerek vagy?

— Így van! A szüleim megkérdezték, lenne-e kedvem úszásra járni. Én úgy voltam vele, miért ne, vágjunk bele! Elmentem egy-két úszóedzésre, és megtetszett. A focit azért hagytam ott, mert nem volt jó a csapatnak az összhangja, a légkör. Az úszásban pedig megtaláltam, amit a fociba nem.

* Mit szeretsz ebben a sportban?

— Magát a vizet. Imádom. A játékokat, az ugrásokat a vízbe, a labdázást, a későbbiekben meg a versenyzést kedveltem meg, amikor már tétre ment. Az úszás egyéni, csak rajtam múlik, a fociban meg minden a csapaton, a csapatszellemen, és ha az nem jó, akkor kicsi az esélye, hogy jók legyünk.

* Emlékszel az első versenyedre?

— Persze, a magyarkanizsai futó- és úszómaraton volt. Hatéves lehettem, és 50 métert kellett úszni. Azután nyolcévesen úsztam le először a 800 métert a Tiszában, tízévesen már a 3 kilométeres távra neveztem be, melyet már tizenkét éve minden alkalommal leúszok. A legkellemetlenebb verseny Čačak környékén volt, amikor egy patakban úsztunk, és a víz hőfoka 17-18 fokos volt, ami egy kicsit szokatlan egy úszó számára, mert az átlag 24 fok szokott lenni.

* Gyerekekkel is foglalkozol, szeretnéd átadni, amit te is megtanultál, megszerettél. Miben segít ez a sport a gyerekeknek, miért és mire jó?

— Elsőként a koordinációban segít, a tájékozódási képességet fejleszti, az állóképességet, növeli a tüdőkapacitást, és kialakul egy helyes testtartás, ami főleg fiatalkorban nagyon fontos.

* Mikor volt az a pont, hogy eldöntötted, ezzel szeretnél foglalkozni? Ez a munkád, vagy megmaradt hobbinak, szenvedélynek, kikapcsolódásnak?

— Most már a munkámnak tekintem. Középiskolás koromban kezdtem komolyabban venni az úszást, figyelmet fordítani rá, ezzel együtt a tanítást-oktatást is. Enis barátom kezdett el előbb ezzel foglalkozni, s az elejében csak besegítettem neki, de egy idő után megszerettem az oktatást, a gyerekekkel való foglalkozást, így befejeztem a sportkart úszóedzőként.

* Nyaranta szerveztek úszóiskolát, úszótáborokat is. Ezek hogyan épülnek fel, szeretnek járni a gyerekek?

— Minden évben, nyáron megszervezzük az úszóiskolát a kanizsai Tisza-parti medencéknél, az idén két alkalommal is lesz. Az egyik július 4-étől 14-éig, a második pedig augusztus 7-étől 20-áig. Húsz gyereket tudunk egyszerre fogadni, akik először megismerkednek a vízzel (merülés, ugrálás, mély víz, levegővétel), utána pedig különféle segédeszközökkel az úszást gyakoroljuk, például úszódeszkával, úszóbójákkal, szivacsokkal. Minden órát játékkal zárunk, fogócskázunk vagy labdázunk. Tíz nap alatt a gyermek megszokja a vizet és megtanulja az alapokat, a siklást, a merülést, a lábtechnikákat. Ezzel egy időben tart az úszótábor is, szintén a Tiszán, a cserkésztelepen. Viszont ez már egyhetes, ott alszunk sátorokban, sokkal több a program, foglalkozás, sétahajókázás, versenyek, játékok. Ötéves kortól várjuk majd a jelentkezőket. A kisebbeknek a medencében, a nagyobbaknak már a Tiszában lesz az edzés.

* Ha nincs nyár, jó idő, hol edzetek?

— Az úszóegyesületünk az év többi évszakában is tart edzéseket a magyarkanizsai fürdőben, ősztől egészen addig, amíg meg nem érkezik a jó idő. Három csoportra vannak felosztva a gyerekek, a kezdők a halacskák, a haladók a delfinek, akik pedig versenyszerűen úsznak, azok a cápák. Összesen hatvan-hetvenen vagyunk.

* Mik a jövőbeli tervek?

— Szeretnénk majd klubbá alakulni az egyesület helyett, valamint örülnénk annak is, ha még több gyerek jelentkezne. Most már a téli ligákat helyezzük előtérbe, azokra fókuszálunk, mivel egy versenyre minimum három hónappal előbb el kell kezdeni készülni.

* Mit nyújt neked a sport?

— Legfőképpen kikapcsolódást, megkönnyebbülést, motivációt, versenyszellemet. Sportolás közben érzem a küzdeni akarást, s amikor van egy visszajelzés, egy eredmény, akkor tudom, hogy jó úton haladok.