Vannak olyanok, akik felnőttkorukban meg tudják oldani ezt a problémát, és képesek produktív kapcsolatokat létrehozni mind a magán-, mind a munkahelyi életükben. Velük szemben viszont mások nem képesek úrrá lenni a hiányzó kötelék problémáján, legtöbbjük csak arra képes, hogy negatív köteléket teremtsen, vagy teljesen anélkül marad.
Amikor az emberek biztos bázisai nem elég jók, akkor félnek a másokkal való kötelékteremtés minden formájától, kerülik az új dolgok megszerzésére való törekvést, mert nem bíznak magukban. Sok nehézséget okoznak maguknak is meg másoknak is, mert jellemző módon nem tudnak megállni a saját lábukon, állandóan veszteséggel számolnak, amiért túl sokat aggódnak. A mindennapi problémák, konfliktusok sikeres megoldása érdekében ezért mindig fontos erős kötelékek, biztos bázisok kiépítése.

Szembenézés a konfliktussal
Azt látjuk a mindennapokban, hogy a leggyakrabban alkalmazott konfliktuskezelési mód a konfliktus kerülése. Furcsa módon, amikor kerüljük a konfliktust, agyunk valójában helyesen működik. Belső látásunk azt mondja: „A konfliktus veszélyes lehet.” Mindazonáltal azonban fontos, hogy megtanuljunk a konfliktus felé haladni. Semmint, hogy távolodjunk tőle és kikerüljük. A konfliktust nagyon hasznos kihívásnak tekinteni, megoldandó problémának, és nem egyfajta sorscsapásnak.
Mi jut eszünkbe, amikor konfliktusra gondolunk? Verekedés? Agresszió? Gyűlölet? Félelem? Harcok? Csaták? Vagy esetleg képesek vagyunk pozitívan gondolni a konfliktusra mint kihívásra, lehetőségre, energiára, szenvedélyre, összekovácsolódásra? Mindannyiunknak, de különösen a vezetőknek, szülőknek, tanároknak, akik emberekkel foglalkoznak, fontos megtanulni a konfliktuskezelést.
A kutatások tömkelege döntötte meg azt a tévhitet, mely szerint az együttélés bármelyik formáját, vagy a kiemelkedő kollektívákat a konfliktusok hiánya jellemzi. Éppen ellenkezőleg, annak, hogy egy kollektíva folyamatosan tanul, az a legmegbízhatóbb jele, hogy a véleményeket ütköztetik egymással. A konfliktus az emberi kapcsolatok természetes és elkerülhetetlen velejárója. Arra ösztönöz bennünket, hogy keressük a kompromisszum és az együttműködés bázisát. A konfliktusok alkalmasak arra, hogy általuk tanuljunk és fejlődjünk, kíváncsiságra és kreativitásra serkentenek. Ilyen megközelítéssel a konfliktusok pozitív folyamatok, olyanok, amelyeket irányítani lehet és kell is, annak érdekében, hogy a benne rejlő romboló potenciál pozitív kimenetellé alakuljon át.
A konfliktus energiát hordoz, és a jól működő kollektívák azért nyújtanak kiváló teljesítményeket, mert képesek heves vitákra és építő jellegű szóváltásokra, miközben az egymás tiszteletben tartásának szabályai érvényesülnek, és a közös célokra való irányultság mellett megtartják a kötelékeket. Az együttműködés környezetének kialakulásához lényeges, hogy a kölcsönös előnyöket előtérbe helyezés szerves része legyen a konfliktuskezelésnek, ahogyan az emberi méltóság szem előtt tartása is. Ez azt jelenti, hogy  a lehető legjobb megoldás keresése során az érzelmi kötelékteremtés révén megtartjuk a kapcsolatot.
Ha jól kezeljük, a másokkal felmerülő nézetkülönbségeink a problémák kreatív megoldására sarkallnak bennünket, és kapcsolataink elmélyítését eredményezik. Amikor vállalunk egy konfliktust, és teszünk azért, hogy megoldjuk, annak pozitív hatása van, nevezetesen: jobb eredmények születnek, és erősödik a hosszú távú kapcsolat. A hatékony konfliktuskezelés serkenti a kreativitást és a szakmai fejlődést. Ha megtanulunk nyíltan beszélni, felszínre hozni különbségeinket, és kölcsönös tisztelettel párbeszédet folytatni, annak a konfliktus pozitív megoldása lesz az eredménye.
A konfliktussal való szembesülés elkerülésének sok negatív hatása van, többek között az információk visszatartása, a rossz teljesítmény, az önbecsülés elvesztése, valamint a destruktív kapcsolatok. Az információk visszatartása a kommunikációt lehetetleníti el, amelyek nélkül a közösség vérkeringése szűnik meg. Ha nem tápláljuk folyamatosan egymást gondolatokkal, érzésekkel, új ötletekkel és késztetésekkel, akkor meghal a kreativitásunk. Ha mindennap nem alkothatunk valami újat — még ha az nem is látványos és nagy horderejű mindig — önbecsülésünk csorbul, és a világ értelmetlenné válik körülöttünk. Az értelmetlenség érzése pedig nem építésre, hanem rombolásra késztet. Romboló érzéseink fogságában viszont nincs lehetőség pozitív konfliktuskezelésre.
A rosszul kezelt konfliktusoknak pedig súlyos és költséges következményei lesznek vállalatainknál, iskoláinkban és otthonainkban. Erőszakkal, betegséggel, depresszióval és szerfüggőséggel párosulva hosszú távon kihatnak mind az egyén, mind a közösség egészségére, jövőalkalmasságára.
(Folytatjuk)