Nem rekedünk meg érzelmeink fogságában, hamar belátjuk, hogy egy felmerülő probléma sikeres megoldásához elsősorban megfelelő érzelmi készenlétre van szükség, amely a megfelelő irányba mozgósítja az értelmi készletet. Az érzelmi és az értelmi készlet együttműködve tud megfelelő önbecsülést eredményezni, amelynek két lényeges eleme van — mint említettük: az emberekhez és célokhoz való kötődés.

Emberek és célok mint biztos bázisok
Akkor érezzük magunkat biztonságban, amikor köteléket teremtünk valakivel, akihez bármikor fordulhatunk, mindig biztos bázisunk tud lenni. Kapcsolataink és önbecsülésünket megalapozó készségeink azokból a biztos bázisokból fejlődnek ki, amelyeket elsődleges gondviselőinktől kapunk. Kötődési mintáink — az anyával, az apával, a testvérekkel, a nagyszülőkkel stb. kialakult — korai biztos bázis-kapcsolatainkra épülnek.  Az élmények, amelyek kiváltképpen gyerekkorban érnek bennünket, alapvetően meghatározzák egyfelől azt, hogy később találunk-e biztos bázist más személyekben, vagy nem, másfelől pedig azt, hogy milyen fokú jártassággal rendelkezünk ahhoz, hogy kölcsönösen előnyös kapcsolatokat alakítsunk ki, és tartsunk fenn.
Az első biztos bázis mindannyiunk életében az édesanyánk, ez szinte magától értetődik, hiszen a vele való kapcsolatunk — nemre való tekintet nélkül — egy életre meghatározza, hogyan alakítunk ki kötelékeket, hogyan találunk biztos bázisra kapcsolatainkban. Az anya—fiú kapcsolatban a fiú az anya meglátásain keresztül tanulja meg magát férfinak megélni. Ha a fiúnak nincs köteléke anyafigurával, nehézségei lesznek mind a férfiakkal, mind a nőkkel való kötelékteremtésben. A gyerekkori anya—fiú kötelékhiány azonban — ezt nagyon fontos tudni — az élet bármelyik szakaszában pótolható női autoritásfigurákhoz fűzőfő kapcsolat révén. Az anya—lány kapcsolatban fontos, hogy a lehetőség biztosítva legyen ahhoz, hogy a lány megértse, miként viszonyul az anyja a nőiességhez, a nőiséghez. Az anyával való kötelékteremtés valamilyen okból való elmaradása vagy sikertelensége esetén az én-fejlődés zavarát vagy akár önutálat megjelenését okozza. Ugyanúgy azonban, mint az előző esetben, a biztos bázis megtalálására a jövőben lehetőség van egy női autoritás-figurával való kötelékteremtéssel.
Az anya után rögtön az apa jelenti a biztos bázist a gyerekkorban. Az apa—fiú kapcsolatban, a fiúk az apjuktól tanulják meg érzelmeik — főleg a harag és a gyász — kezelését, az anyák erre korlátozottan képesek, mivel a fiúknak az apával való nemi azonosulásra van szükségük. Az apa vagy a más férfiak által képviselt apafigura példakép arra, ahogyan a férfiak a nőkkel, más férfiakkal, és a munkával kapcsolatos értelmeiket kezelik. Az apa—lány kapcsolatban nyújtott biztos bázis viszont annak az alapja, ahogyan a lány önmagát mint nőt, barátot, szerelmest, feleséget és munkatársat látja. Ha az apa biztos bázis, lánya okosnak és vonzónak érezheti magát és fokozott önbizalommal nő fel. Ha hideg, elutasító és bíráló volt, lányának bizonyosan nehézségei lesznek a férfiakkal való kötelékteremtésben, ugyanúgy, mint más nőkhöz és a célokhoz való kötődésben.
Jó hír azonban — ahogyan azt a kutatások mára már egyértelműen alátámasztották — az, hogy valóban létezik születéstől halálig tartó fejlődési ciklus, amelynek  során bárhol és bármikor képesek vagyunk biztos bázist találni, ha eddig nem volt, vagy valamilyen oknál fogva elvesztettük. Amit gyerekkorunkban nem kaphattunk meg, azt felnőttkorban pótolhatjuk, megszerezhetjük magunknak. Felnőttként pedig rendszerint kortársakban és egyenrangú személyekben keresünk és találunk biztos bázisokra.
Az elsődleges biztos bázis kialakulása nemcsak az emberekkel való kötelékteremtést határozza meg, hanem azt is, hogy hogyan tudunk kötődni egy célhoz. Az embereken kívül a biztos bázis kialakulásának alapvető módja a szenvedélyes elköteleződés valamilyen cél iránt. Ez a cél kötődhet sporthoz, a munkához, a tanuláshoz, és lehet személyes vagy szakmai jellegű. Az a lényeg, hogy a cél értelmes és tartalmas legyen. Amikor célunk van, akkor kifejlesztjük azokat a jártasságokat, amelyek annak megvalósításához szükségesek. A sikerhez a kudarcokon keresztül vezet az út. A siker abban a képességünkben rejlik, amellyel túljutunk a kudarcon. A korlátok leküzdésének megtanulása cselekvésre programozza agyunkat, ezáltal mindig cselekvőképesek leszünk, és nem válunk a kudarc vagy a kudarctól való félelem foglyává. A kihívást jelentő célok mindig magukban hordják a kudarc kockázatát is. A biztos bázisok azonban védelmet és energiát nyújtanak, feltöltenek, és megfelelő készenléti állapotba hoznak bennünket, hogy sikeresen megküzdjünk a célért.
A siker abban támasz, hogy biztos bázisainkat — az emberekhez és a célokhoz kötődést — megerősítsük. Az emberekben és a célokban meglelt biztos bázisaink pedig abban segítenek, hogy erős önbecsülésünk legyen. Meg abban, hogy elkerüljük az érzelmi fogságba esést.
(Folytatjuk)