Az ember megszokta már, természetesnek vesszük általában, hogy ha fegyverről hallunk, akkor amolyan emberölő, az emberi élet kioltására szolgáló szerszámra gondolunk. Az a szerszám -- a legmodernebb --, amiről a minap hallottam, az ellentéte ennek, vagyis az emberi életnek a halálból való megmentésére, más szóval a legyőzhetetlennek, a halálnak a legyőzésére szolgál.
Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben a Darányi telepi társalgó részvevőinek dr. Sántha Csaba sürgősségi szakorvos, az orvostudományok magisztere beszélt az életmentés modern felfogásairól és eszközeiről.
Szörnyű csapás az adott személyre, családjára, de a tágabb közösségre is, ha valakit, különösen, ha erejének teljében álló embert leterít a szívinfarktus (ahogy már mondani szokás), s egyik pillanatról a másikra az élet és halál közti állapotba kerül. Vagy netán a klinikai halál állapotába. Természetes, hogy ilyenkor, a rémületben, ki hogy tud, segít.
Hála a komputerrendszerek és mindenekelőtt az orvostudomány fejlődésének, ma már elmondható, hogy ez a segítség nem ,,ki hogy tud' lett, hanem egy viszonylag könnyen hozzáférhető, de nagyon tökéletes eszköz segítségével a lehető leghatékonyabb. Mégpedig nemcsak a modern szívkórházak közelében lakóknak, de szinte mindenki számára az egész világon.
A halál ugyanis nem mindig az egyik pillanatról a másikra bekövetkező visszafordíthatatlan folyamat vége. Ennek a folyamatnak lehetnek szakaszai, amikor a biológiai halál beállta előtt, pl. a klinikai halálból még vissza lehet adni az életnek a beteget. Föl lehet támasztani a halottat, mondhatnánk így is talán.
Túl szép ez, hogy hinni lehetne benne. Pedig majdnem lehet.
Majdnem? Hogy hol, kinek s mikor lesz szüksége egy ilyen készülékre, azt előre nem lehet tudni. Egy-egy közösségben évente hány életet lehetne megmenteni a segítségével, azt is csak találgathatjuk. Hogy itt vagy ott vesznek-e, hányat vesznek belőle, ez az illetékes tényezőkön múlik. Székvárosunkban talán három példányt vettek. Hogy ez mennyire hozzáállás kérdése, érzékelteti talán az adat, mely szerint a jóval kisebb lélekszámú Inđiján 10 készülékkel rendelkeznek.
Ahogy örül az ember hallva és látva, milyen gyors és csodálatos segítséget nyújthat egy váratlanul kritikus helyzetbe jutott szívbetegnek az új készülék, annyira elkedvetlenítheti a nagyvárosra vonatkozó adat. De meg kell érteni a helyzetet. Viszonylag új dologról van szó, nem mindenütt fogják fel mindjárt a jelentőségét, idő kell ehhez is. A gyakorlat előbb-utóbb megmutatja nagy előnyeit. S ez magával hozza majd, minden bizonnyal, a hozzáállás megváltozását.
S emellett is nagy pozitív élményt nyújtott a társalgónak ez a találkozása. A túlélés, ha akarjuk, a feltámadás szempontjából létfontosságú a szóban forgó készülék megléte, de még ennél is fontosabb, sokkal fontosabb -- s ezért nem kellene, hogy a készülék hiánya túlságosan elkeserítsen bennünket --, hogy ilyen doktoraink vannak. Amíg így van, nem kell félni a haláltól. Jó, hogy ezzel a megerősödött meggyőződéssel távozhattunk a társalgóból.