Magyarországon az általános közvélekedés szerint a Veszprém Megyei Bíróság tárgyilagos ítéletet hozott a 2009. február 8-án történt aljas gyilkosság tárgyában. Ismeretes ugyanis, hogy e nap hajnalán egy csoport enyingi roma rátámadt Marian Cosmára, a Veszprém világhírű kézilabdázójára, verekedést kezdeményeztek, majd előkerült a kés, és előbb vesén, majd szíven szúrták a sportolót. Mindeközben a feldühödött, mintegy 35 tagú cigány csapat tört-zúzott a Patrióta lokálban, ütötte-verte a veszprémi kézilabdásokat (akik egyik társuk fiának születését ünnepelték), majd a vendéglő kerthelyiségében szabályos bekerítő alakzatot felvéve ''falkaszerű támadás”-t intéztek a meglepett sportolók ellen. Ekkor ölték meg Cozmát, a segítségére siető két idegenlégiós sportolót, a szerb Žarko Šešumot és a horvát Ivan Pešićet pedig életveszélyesen megsebesítették. Azután elfutottak. Mindannyian. Mire a rendőrök kiérkeztek, hűlt helyüket találták.
A Hét Nap hasábjain már ismertettük a szörnyű öldöklés történetét (2009. február 18-án, amikor Cozma holttestét szállították haza, és rövid időre megálltak a szegedi sportcsarnok előtt, valamint 2010. június 30-án, amikor megkezdődött a gyilkosok pere), most csak néhány mondatban foglaljuk össze az eseményeket. Az említett veszprémi mulatóhelyre a korábban már garázdaságukról ismert enyingi (Balaton-közeli) bűnözők véletlenül tévedtek be. Tudniillik Székesfehérvárra indultak, de ott nem találták meg azt a két férfit, akit meg akartak ''fenyíteni”... A Patrióta lokálban, mint ez a tárgyalás folyamán kiderült, azért kötöttek bele Cozmába, mert ''túl nagynak és erősnek tűnt”. Ők, a kigyúrt, agyontetovált fiatalok pedig nem tűrték el, ha valaki náluk erősebb, főleg, ha magasabb is (Cozma 212 centiméter magas volt). Mindenáron bele akartak kötni a román légiósba, lökdösődtek a táncparkettán, s ekkor már Cozma is reagált: az ütésekre ütésekkel válaszolt. Amikor a feldühödött enyingiek látták, hogy nem birkóznak meg a fizikai fölényben lévő sportolóval, akkor került elő a kés. És öltek, életveszélyes sebesüléseket követtek el a kézilabdázókon.
A térfigyelő kamera is segített
A gyilkosságot követően a tettesek elmenekültek. A rendőrség azonban gyorsan a nyomukra jutott, és rács mögé kerültek az akkor még feltételezett gyilkosok. Név szerint: Raffael Sándor, Németh Győző és Sztojka Iván. Az előző kettő kocsiba ült, és Ausztriába hajtott, elsődleges tervük szerint Svájcba indultak volna, mondták a vizsgálat idején, ott voltak üzleti ügyeik (örömlányokat futtattak), az osztrák rendőrség azonban feltartóztatta a mondvacsinált üzletembereket, majd egy hét elteltével kiadta őket a magyar hatóságoknak. Harmadik társuk, Sztojka Iván 10 nap elteltével, amikor már szorult a hurok körülötte, feladta magát. A többi tettestársukat Enyingen és környékén kapták el, de voltak olyanok is, akik az állítólagos bosszútól tartva a Tiszántúlra menekültek. (Azt rebesgették ugyanis, hogy a súlyosan megsebesített Žarko Šešum apja volt kommandósokat szervez a fia elleni támadás megtorlására, ezért az enyingi cigánynegyed néhány hétre szinte teljesen kiürült...)
A tárgyalás folyamán a bíróság pontról pontra bebizonyította, hogy a három főkolompos miként követte el gyalázatos tettét, és hogy kik voltak a segítőik. A mintegy 30 főnyi csoportból hét embert vádoltak a gyilkosságban és az életveszélyt okozó sérülés előidézésében való részvétellel, a többit a garázdaság vétségében állítják szeptemberben bíróság elé. A térfigyelő kamerák és a több mint hetven tanú vallomása alapján bebizonyosodott, hogy Raffael Sándor szúrta le Marian Cozmát, a sportoló segítségére siető Sesumot Németh Győző szúrta meg, Sztojka Iván pedig tört sörösüveggel sújtott le előbb Cozmára, majd a védelmére siető magyar és külföldi kézilabdásokra. A tárgyalás idején Raffael és Németh hallgatott, Sztojka részben beismerő vallomást tett. Vele volt azonban a legtöbb baja a bírónak, ő zavarta meg a legtöbbször a per menetét. Többször is voltak dühkitörései, obszcén szavakkal illette az ügyésznőt, majd a tanácsvezető bírót is, úgyhogy a rendvédelmi alkalmazottaknak kellett közbeavatkozniuk és megfékezni az indulatos, kiváló fizikai állapotban lévő Sztojkát. Akiről egyébként azt is megállapították, hogy az intelligenciahányadosa nagyon alacsony, hajlamos az ilyen viselkedésre. Az ítélethirdetés alkalmával is őrjöngött, így azután a bíró kivezettette a teremből. Később arra hivatkozott, hogy nyugtatókat szed és igen zaklatott lelkiállapotban van, mióta tárgyalják az ügyét.
Életfogytiglani fegyház a főkolomposoknak
A Veszprémi Megyei Bíróság első fokú ítéletében Raffael Sándort és Németh Győzőt életfogytig tartó fegyházzal büntette, Sztojka Iván pedig 20 év fegyházbüntetést kapott (ekkor kezdett el előbb sírni, majd őrjöngeni). Pál Gábor negyed- és Bihari Csaba ötödrendű vádlott 5, illetve 4 évet kapott, Gergely Péterné hatodrendű vádlottat bűnpártolás miatt 4, míg Antalik Lászlót hetedrendű vádlottat ugyanezért a bűntettért 2 év 8 hónap fegyházra ítélte a bíróság.
A magyar közvélemény megnyugvással vette tudomásul, hogy a tettesek elnyerték méltó büntetésüket, s ezzel lezárult egy brutális gyilkosság tárgyalása, amely nagyon sok sportszerető és jó érzésű embert foglalkoztatott mind Magyarországon, mind Romániában, de más országokban is, ahol a neves román légiós megfordult. Sajnos, az ügy még nem zárult le, mert a védők és a vádlottak is fellebbeztek: enyhítésért, illetve vádmódosításért. Ügyükben, amely több ezer oldalas peranyagú, másodfokon a Győri Fellebbviteli Főügyészség tesz majd indítványt a Győri Ítélőtáblának a tárgyalás megkezdésére és lefolytatására. Mindez több hónapig is eltarthat, így várhatólag csak az idén ősszel kerül majd sor a másodfokú eljárásra.

Fiamat már nem kaphatom vissza...

Petre Cozma, a válogatott kézilabdázó édesapja nem vett részt fia gyilkosainak az ítélethirdetésén. Nem bírta volna elviselni, hogy újra felidézzék előtte fiának szörnyű kivégzését, ő ugyanis csak ezt a szót használja a gyilkosságra. Nem akarta látni fia gyilkosait sem. Az ítéletről egyik magyar sportlapnak azt mondta: helyes ítélet született, de fiát már nem kaphatja vissza, és ez mérhetetlen fájdalmat okoz neki és családjának is. Két lányát és feleségét is nagyon megviselte az aljas cselekedet, melynek során elvesztették a szeretett fiút, testvért. Az viszont megnyugvással tölti el és büszke is egyben, hogy amikor Veszprémben jár, látja, érzi, fiát mennyire szeretik ma is, mert mindig friss virág van a közelmúltban állított emlékművénél. Szerinte ez mindennél szebb, emberibb gesztus a magyar sportbarátok és jó érzésű emberek részéről, amit ő, családja és a romániai közvélemény is nagy hálával nyugtáz.