A kombájnok és a különböző mezőgazdasági gépek róják a határt. A napokban takarítják be a búzát. A malmok előtt hosszú, gyakran végeláthatatlan sorok vesztegelnek. A földművesek roskadásig megrakott pótkocsikkal, gyakran órák hosszat várnak, esőben, tűző napon, hogy beszolgáltassák a búzát. A munka azonban még csak most kezdődik. Nemcsak az időjárási viszontagságokkal kell megvívniuk harcukat a gazdáknak, hanem magával a kormánnyal is. Vajon mennyit fizetnek az idén a búzáért, és mennyire elégedettek a földművesek az árral? A héten erre kerestük a választ.
PISIÁK József őstermelő, Bajsa:
- Az igazság az, hogy még bent sem voltam a malomban. Úgy döntöttem, hogy az idén nem is viszem be a búzámat, inkább otthon a fészerben tárolom még egy ideig. Tavaly, amikor behoztam a malomba a termést, és amikor nem akarták kifizetni, alig kaptam vissza a gabonát, ezek után úgy döntöttem, hogy az idén be sem hozom. Még nem tudom, hogy mit teszek a terméssel, majd csak akad valaki, aki tisztességes áron megveszi, egyszóval a tavalyi búza mellett most ott pihen az idei is.
Nem éri meg búzával foglalkozni, évről évre egyre kevesebbet vetek ebből a gabonából, az árendát ugyan beszolgáltattam, de a malmokkal nem akarok a jövőben tovább ,,üzletelni. Azért a hét-nyolc dinárért nem érdemes vesződni a búzával, de tulajdonképpen nem is lehet tudni, hogy milyen lesz az idén a búza ára, a malmokban nem mondanak semmit. Az árut elveszik, többször is megvizsgálják, különböző minőség-ellenőrzéseken megy keresztül, van A-kategória, B-kategória, C-kategória és még ki tudja, milyen kategória... Szóval amikor meghatározzák, hogy milyen kategóriájú a búza, akkor fizetnek, de nem tudni, hogy mennyit. Nem lehet bízni senkiben, mire a kifizetésre sor kerül, addig a búza ára biztos még néhányszor módosulni fog. Az egész annyira bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Évek óta tömik a fejünket mindenféle zagyvasággal, de mindig átvernek bennünket. A jövőben inkább kukoricát termesztek, mert azt otthonról is el tudom adni.
FRANCIA Zoltán, a Temerini Parasztszövetség elnöke:
- Nagyon sok szakember nyilatkozott a napokban, és többnyire mindenkinek lesújtó volt a véleménye. Visszamenőleg - még a miloševiæi rendszerben is, és még azokban a bizonyos inflációs időkben is, amikor máról hónapra csökkent a dinár értéke -, amikor a földműves kézhez kapta a pénzt, több mindent tudott rajta venni, mint most. Négy évvel ezelőtt is nyolc dinár volt a búza felvásárlási ára, a gázolajat pedig tizenhat dinárért vásárolhattuk meg, ehhez képest az idén az üzemanyag majdnem a négyszeresére drágult meg az előző évekhez viszonyítva. Egyszóval a búza ára megalázóan alacsony, még azt a négy évvel ezelőtti nyolcdináros felvásárlási árat sem tudja esetenként tartani. Szinte minden megdrágult, az alapvető élelmiszerek beszerzése, a vegyszerek, a mezőgazdasági gépek karbantartása is évről évre többe kerül. Minden megdrágult, csak a búzának az ára maradt a régi, sőt még olcsóbb lett a kenyérgabona. A fejlett országok példáját akarjuk követni - legalábbis a kormány ezt állítja -, szerintem ez rossz példa. Azt mondják, hogy be kell jegyeztetni a gazdaságokat, úgy gondolom, hogy ez népámítás. A kormány azt ígéri, hogy hektáronként ötezer dinárt ad, de nem világos, hogy a szerződéssel lekötött területekre vonatkozik-e a szerződés, vagy az beszolgáltatott búza mennyisége a mérvadó. Az a tapasztalatom, hogy az utóbbi években a földművesek menekülnek a szerződéskötéstől, mert nem szeretnék elkötelezni magukat egyetlen szövetkezet iránt sem. Ezek a szövetkezetek, akik a betakarítást megszervezik megbízhatatlanok, mindenki azt tesz, amit akar. Nagyon sok visszaélés történt az utóbbi években, sokszor hallottam, hogy a prémiumokat mindenki másképp fizeti ki, vagyis ahogy a szövetkezetnek megfelelt. Olyan is előfordult, hogy a földműves nem kapta meg a prémiumot. Egyszóval nagy gazemberségek történtek az előző években ezen a téren is. Több helyen is panaszt tettünk a visszaélésekről, de mindenütt süket fülekre találtunk. Mindenki másra hárította a felelőséget, végül a gazdák magukra maradtak. Tartok tőle, hogy csak a mézesmadzagot húzták el az orrunk előtt ezzel az ötezer dináros hektáronkénti jutalékkal, hiszen mint ahogy az imént említettem, nem világos, hogy kik is részesülhetnek belőle. Már ott tartunk, hogy a búzát a vetésforgó, az árenda, illetve a jószág miatt vetik a parasztok, más logikus magyarázatot nem látok, hiszen ha gazdasági oldaláról nézzük a dolgot, akkor teljesen fölösleges vele foglalkozni.
CESZNÁK János őstermelő, Bajsa:
- Semmi jót nem tudok mondani sem a kormányról, sem a malmokról, hiszen összejátszanak, és úgy gondolom, hogy teljesen tönkreteszik a kistermelőket. Még a tavalyi napraforgót sem fizették ki. Valamennyi búzát az idén is átadtam a topolyai malmokban, szerencsére első osztályúnak minősítették. Ami az árát illeti, még nem lehet tudni, hogy miként fognak becsapni minket. Tavaly húsz pótkocsi búzám volt, és mindent összevetve összesen hétezer eurót veszítettem. A prémiumot sem kaptam meg, a búzám értékének körülbelül hatvan százalékát veszítettem el. Egyébként a búza hivatalos ára a következő: első osztályú 8,30 dinár, másodosztályú 8 dinár, harmadosztályú 7,60 dinár, legalábbis a topolyai malmok ennyit adnak érte, de még semmi sem biztos. Félő, hogy még ez a megalázóan alacsony ár is idővel csökkeni fog. A privát malmok is megbízhatatlanok, mert csak utólag mondják meg az árat. Voltak olyan felvásárlók, akik azt mondták, hogy az idén 7,50 dinár alatt nem lesz a búza ára, nem tudom, hogy mennyire lehet bennük bízni. Úgy gondolom, hogy a manipulációk mögött a kormány áll, az a szándék vezérli őket, hogy a kistermelőket, a gyengébbeket tönkretegyék, és csak a nagy gazdaságok maradjanak meg. Nekem úgy tűnik, hogy a kormány az erős gazdaságokat abban segíti, hogy a gyengébbeket letiporják. Talán így készül a kormány az Európai Unióba. Köztudomású, hogy csak minden tizedik paraszt juthat oda be. Megkezdődött a kiválogatás, mégpedig itt Észak-Bácskában először.
MATUSKA Ferenc iparművész, Temerin:
- A munkáim gyakori motívuma a parasztság és az ősi mesterségek. Jómagam is földműves-családból származom, kilencen voltunk testvérek. A paraszti életforma esztétikai képét próbálom bemutatni munkáimban. A kenyértermelőket mindig nagyra becsültem, és nagyon sajnálom a mai földműveseket. Temerinben létezett egy Petőfi Szövetkezet, amely mintapéldája volt a mezőgazdaságnak, és támasza a parasztembernek. Úgy gondolom, hogy a földművesek elvesztették azt a biztonságérzetet, ami a múltban megvolt. Nincs mibe kapaszkodniuk, elvesztették patrónusukat. Nagyon ki van szorítva a parasztság a világ gazdasági életéből, nagyon gazdátlanok.