„Csak az a nép vész el, ki a múltját elfeledi.” (Kossuth Lajos)

Öcsöd — 2025. március 14.; Kiss Imre fotója

Juhász Benjámin (Béni) /1804—1880/ református lelkész édesapja, Juhász István (1759—1846) tudós, református lelkipásztor és esperes nyomdokaiba lépve lett Öcsöd kálvinista gyülekezetének egyházi elöljárója 1836 és 1850 között. Az ő lelkészi szolgálatának idejére esett az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc, a fent idézett dátumon (április 7-én) pedig a helyi Nemzetőrség létrehívása. Ez utóbbit csakhamar — egy újabb toborzással — lovas nemzetőr szervezése (az előzőleg felállt gyalogosok mellé!) követte. Juhász Béni mint tábori pap is a nemzetőrök közé állott. A kibontakozó szabadságharc honvédje és tábori lelkésze lett, ami miatt aztán (1850-től) soha többé nem állhatott szószékre. Viszont haláláig helyben maradt, és tanította a falu népét. Mindaddig pedig, amíg csak (meg)tehette, lelkesítő prédikációkat tartott. Feljegyeztetett, miszerint buzdító szavait követve Öcsödről 132 nemzetőr (ebből 50 lovas) szállt táborba, holott a vármegye csak 30 nemzetőr kiállítására kötelezte a községet. A hálás utókor a bátor kiállású lelkipásztor tiszteletére utcát nevezett el róla Öcsöd központjában. A ’48-nak nagy és dicső idejében szolgáló, sajnos a későbbiekben idővel méltatlanul „elfeledett” (mellék)szereplőnek kijáró (utólagos) főhajtás — Istennek hála, embernek és közösségnek köszönet — végül csak megtörténhetett. Az öcsödi nemzetőrök, adatközlőm, Kiss Imre ámbár amatőr, de a végsőkig elhivatott és hiteles helytörténész feljegyzéseire hagyatkozva, 1848-ban Kiss Ernő parancsnoksága alatt a délvidéki harcokban jeleskedtek. A formáció 1849-ben Damjanich táborában a Tisza menti (Szolnok, Cibakháza) harcokban vett részt.

Végezetül egy ugyancsak öcsödi, amatőr lokálpatrióta által 1975-ben papírra vetett helytörténeti krónika átiratából idézünk.

„A rendes bonvéd hadseregnél, valarnint a nemzetőrségnél is nagyon sok, bátor, mínden veszéllyel szembenéző öcsödi halt meg a szabadságharcban. Sajnos, ezeknek nevei nincsenek sehol se megörökítve. A világosi fegyverletétel után szétszóródtak a szabadságharc résztvevőí. Oroszok özönlötték el megyénket, s ez újabb megpróbáItatásokat hozott az ittení lakosokra. Az orosz hadsereg harmincötezer embere 1849. augusztus 19-én érkezett Békés megyébe. Élelmezésük a megye lakosságára hárult. Leírhatatlan az az elkeseredés, mely uralkodott az emberek szivén. Egyfelől a haza elvesztése, utána pedig a szörnyű meghurcoltatás. A község vezetői éjjel-nappal a kivetett mennyiség összegyűjtésén fáradoztak. A megyebeli községek, így Öcsöd is a hadjárat után teljesen kifosztva maradt. Utána pedig az osztrák elnyomatás nehéz évei következtek.”*

A fotót, továbbá a szóban forgó (kor)dokumentumot* a helvéciai Kiss család bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük.