Nevéhez a magyar történelem szempontjából két olyan jelentős esemény kapcsolódik, mint az Osztrák—Magyar Monarchia belépése az I. világháborúba, illetve az ellene elkövetett gyilkosság az őszirózsás forradalom utolsó napján, 1918. október 31-én. Politikai nézetei szerint az osztrák—magyar dualista rendszer fenntartásának a híve volt, valamint az akkor elterjedt liberális-konzervatív konszenzus képviselője. (Külső hivatkozás: Wikipédia)

Gróf Tisza István munkásságát az idők során Munkács és Makó városa ismerte el díszpolgári címmel. Emlékét méltatva Zala György (1858—1937) és Orbán Antal (1887—1940) szobrászművészek monumentális szoborcsoportot alkottak, mely születésének évfordulóján lett ünnepélyesen felavatva, 1934-ben. Helyszínileg Budapesten, az Országház északi oldalánál.

A kompozíció talapzatát a temesvári származású Foerk Ernő (1868—1934) magyar építész, a szegedi Fogadalmi templom projektánsa tervezte. A szoborcsoport főalakját 1945 tavaszán ledöntötték, majd beolvasztották. Az emlékmű maradványait 1948-ban bontották el. Tisza István egész alakos szobrának újraalkotása, Elek Imre (1977) szeghalmi szobrászművész által, 2014-ben történt. A komplett szoborcsoport újraavatását 2014. június 9-én jegyezték fel a korabeli krónikák. A mellékalakok az eredeti mű helyreállított elemei. A Magvető szoborcsoportot Esztergom városa őrizte meg az utókornak. Az eredeti szoborkompozíció alkotóelemei Szili István (1882—1936) neves, angyalföldi szoboröntőmester műhelyében kapták meg annak idején időtálló bronzköpönyegüket.

Gróf Tisza István nemzetszolgálata és mártíromsága 2018-ban (posztumusz) Magyar Örökség díjban részesült.

Fotóink 2023. október 1-jén készültek. Budapesten, az Országháznál.