„Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani!” — a megidézett verssorok a költő, József Attila hajdani iskolájának (ma: József Attila Emlékház) homlokzatára felhelyezett emléktáblán olvashatóak. A Rákóczi és az Árpád utcák metszetén. A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Öcsödön, ahol 1911—12-ben nevelőszülőknél élt, s akik ők Pistának szólíták… E visszatérő motívumot természetesen már az elemiben belénk sulykolták anno az örökösen lázadó és nyughatatlan szellemű költő Curriculum vitae-jéből. Azt viszont már csak jóval később tudhattam meg, hogy egy olyan verset is írt, amelyben egy ezredévnyi múlt jajkiáltását fogalmazta meg. A diadalittas ítélők könyörtelensége ellen emelve fel szavát. A helytörténeti gyűjtemény tárházába való belépéshez előzetes bejelentkezésre van szükség.

(Öcsöd — 2025. június 28.)

Lefotografáltam helyette a Holt-Körös kanyarulatában lévő nagyközség és környékének köztéri térképét, majd pedig — személyes kérésemre — Imre bátyám a református templomig is „eldobott”. Nem esett nehezére, ’iszen kisezer szállal kötődik ő ma is fatornyos szülőhelyéhez. A Váncsod és Keserű városrészek, illetve azok lakóinak összefogódzásából létrejött helyszínhez, mely az idén (2025-ben) tölté bé újratelepítésének 310. évét. S ha már itt voltunk, tettünk egy röpke sétát a Petőfi-szoborig a ’48-as szabadságharc emlékparkjában („Itt ünnepelte Öcsöd népe a szabadságharc százéves évfordulóját 1948. márc. 15-én d.e.11 órakor” — a felvéset szövege), a II. világháborús emlékhelyig, melynek tervezője Novák István, építője pedig Horváth Géza vala. Elidőztünk egy cseppet a községháza/polgármesteri hivatal épületének tetőereszében fészkelő fecskék tüsténkedését, illetve a közeli tanoda kéményén silbakoló gólyacsalád rendíthetetlenségét figyelve. Tompa Mihály verse kezd el motoszkálni bennem, de inkább a (hely)történetre igyekszem összpontosítani. Arra, hogy egykoron neves szőnyegmanufaktúra is működött errefelé, melynek remekbe szabott példányaiból az Országházba is jutott. A templom falán pedig íme, meglelém jómagam is azt az emléktáblát, amelyet Imre bátyám és családja társkezdeményezése és anyagi részvállalása eredményeképpen 2025 tavaszában helyeztek fel Öcsödön. Juhász Benjámin (Béni) /1804—1880/ helyi református lelkész tiszteletére, az öcsödi 1848-as Nemzetőrség megalakulásának napján. (A cikk ITT olvasható.)

Öreg helvéciai jóbarátom és tanítómesterem letisztult, ámde a végsőkig bizakodó világlátású lokálpatriotizmusa percek alatt engem is beburkol. Újabb löketet adva önként vállalt küldetésem folytatásához: fénybe írni az utókorra testált tárgyi mementókat, általuk pedig szóra bírni alkotóikat. A rég elporladt csontú mestereket. Elvégre az időszámítás — Istennek hála! — nem velünk kezdődött. S ha elég okosak leszünk, nem is velünk ér majd véget…

(Öcsöd — 2025. június 28.)

„Az 1914-18 évi világháborúban elesett harcosok emlékére állította a hazafias kegyelet” — olvasható a nagy háború centenáriumában felújított talapzaton. Több száz név felett, akik hajdanán maguk is hús-vér emberek voltak, és ha választhattak volna… Helyette inkább derekasan helytálltak.

A kálvinista templom gondozott, virágoktól pompázó kertjében található emlékmű 1924. november 11-én lett felavatva. Készítője az a messzi Erdélyországból érkező Istók János (Bácsfalu, 1873. június 15. — Budapest, 1972. február 22.) szobrászművész volt, kinek nevéhez a budapesti Bem-szobor elkészítése is fűződik. A mester végső földi nyughelye a fővárosi Farkasréti temető 11-es parcellájában található. Síremlékének hollétét — szerencsénkre, a nagyváros legparányibb zegét és zugát egyaránt feltérképező kiadvány is feltünteté.

(Budapest, Farkasréti temető — 2025. július 2.)

Így aztán barangolásaink is folytatódtak. S jutánk ki a Farkasréti temetőkertben tett vizitációnk után párommal Budapest XIV. kerületébe.

Történetesen Rákosfalvára, melynek kiparcellázása és betelepítése 1870-ből datálódik. A néhai Zsivora György (Sárszentlőrinc, 1804. augusztus 25. — Budapest, 1883. november 30.) jogtudós (a Magyar Királyi Kúria tanácselnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja) kezdeményezésére, aki nyugállományba vonulása évében a rákosi mezőkön működő mintagazdaságát telkekre osztotta, ezzel megteremtve Zugló legkisebb városrésze, Rákosfalva alapjait. Száz évvel később (1970-re) ez a régi település szinte teljesen eltűnik. A felparcellázott birtokon ma lakótelep található. Mindez az alapító emlékének tiszteletére 2019-ben a róla elnevezett parkban felállított szobor posztamentjén is lekérhető. Nem kell ide internet, csupán nyitott szem és fürkésző szellem…

(Budapest, XIV. kerület /Rákosfalva/ — 2025. július 6.)

A régiek hagyatékából megőrzött helyi (rákosfalvai) épületek közül mindenképp kiemelkedő helyet foglal el az 1887-re elkészült neoromán, Szent István király tiszteletére felszentelt római katolikus templom.

(a Szent István király-templom; Budapest, XIV. kerület /Rákosfalva/ — 2025. július 6.)

Az írások szerint (külső hivatkozás: esztergomi-ersekseg.hu) a templomot bagosi Pucher József (Németbóly, 1836. március 25. — Budapest, 1904. november 19.) magyar építész tervezte. Főbejáratával szemben pedig egy újabb I. világháborús emlékmű. Készült Istók János mester keze által. 1924-ben.

(Budapest, XIV. kerület /Rákosfalva/ — 2025. július 6.)

A büsztön található, fiatalabb keletkezésű vésőnyomok egy köztes időszakról is megemlékeznek. Csendes méltósággal, mégis tisztán és érthetően.

Hiszek…