Rég nem meséltem. Igaz, oly szépen nem is tudok mesélni, mint a kormány. Az ő mesécskéi az alkotmánnyal kapcsolatban felérnek tíz Zölddisznóval.
Különben szájtátva hallgatom - persze nem én vagyok itt az egyetlen szájtáti -, ámbár tudom jól: a jó végül elnyeri méltó büntetését. A hétfejű politikai bürokráciának hiába vagdossuk fejeit. Az egész rendszerben náluk folyik a legkövetkezetesebb újratermelés, de nem erről akarok ma mesélni.
Én csak a PIROSKA ÉS A FARKAS-t tudom, s azt sem világszínvonalon, mint amilyenek a termékeink, amelyeket sorra visszaküldenek kilefeldről.
Szóval mesélek az erdei fokonlátogatásról.
Mendegél Poroska, igen, igen, Poroska - az erdei ösvény ugyanis nincsen kikövezve... Szóval mendegél és ügyet sem vet a ,,FëRE LÉPNI TILOS!”, ,,BICIKLIT BEHAJTANI TILOS!”, ,,TILTAKOZNI TILOS!” táblákra. Olyan ez a mi Poroskánk, mintha belfasti polgár lenne: ír, de nem olvas.
A farkas már előrelopakodott, bekapta a nagymamát és felkötötte a csipkés főkötőt. (Kissé passzent neki, zsibbad a füle tőle.) Úgy szuszog, mint egy kovácsfújtató.
Nyílik az ajtó. (Ez még nem Poroskának köszönhető, hanem a huzatnak!) De már távolról hallatszik a tipi-topi, majd közelebbről a köszöntés.
Poroska: Szia, nagyi!
Farkas: Szia, szia, csocsó...
Poroska: Te nagyi, te ma nem borotválkoztál!
Farkas: Áramszünet van az erdei nagyfeszültségen végzett munkálatok miatt...
Poroska: És a körmeid...!
Farkas: Este krimi lesz a tévében, akkor majd lerágom.
Poroska: Nagyi, már megint a régi protézisodat tetted fel?!
Farkas: Elég a dumából Piroska! Nem látod, hogy én nem öreganyád vagyok, hanem a farkas?!
Poroska: Jé, tényleg...
Farkas: Jaú, de fáj a hasam.
Poroska: A hasad, mitől?
Farkas: Mitől, mitől, megettem a nagyit. Áú...
Poroska: Ahá, ahá! És most bánt a lelkiismereted, ugye?
Farkas: Ha csak az bántana, még hagyján. A hasam csikar.
Poroska: Mire föl?
Farkas: Asszem, az öregasszony nem volt friss!