- Szalai Attila felvétele

Ismert búzatermelők után érdeklődve a parasztegyesületből jó néhány címet kaptunk. Felhívtuk őket telefonon, és a legtöbbjüktől az a válasz érkezett: az idén egyáltalán nincs, vagy csak alig van néhány holdnyi búzavetésük. Végül a bajmoki Dóbi Andrej fiatal magántermelő vállalta a beszélgetést, de külön hangsúlyozta, hogy nincs sok ideje rá, ki kell használnia a jó időt az aratásra.
A példásan rendben tartott udvar felől az idősebb gazda jön fogadásunkra, és míg Andrejt várjuk, aki még nőtlen ugyan, de már külön él a szüleitől, elbeszélgetünk a rangidős gazdával, Jánossal.
- Még valamennyien aktív tagjai vagyunk a családi vállalkozásnak - mondja -, a 400 holdon ugyanis, amit művelünk, szükség van valahányunkra. A mi családunkban hagyománya van ennek a munkának, nemzedékről nemzedékre öröklődik, nekem a nagyszüleim, a szüleim is magántermelők voltak. Én valójában kereskedő vagyok, dolgoztam is tizenvalahány évet a szakmában, azonkívül a társadalmi munkából is kivettem a részem, szervezője, koreográfusa voltam a bajmoki Jedinstvo-Egység művelődési egyesületnek, de ahogy a szüleim idősödtek, és a régen engedélyezett nagymaximum mellé a rendszerváltás után visszakaptak valamennyit az államosított birtokukból, egyértelmű volt, hogy rám várnak a gazdaság teendői. Otthagytam a munkahelyem, és azt kezdtem csinálni, amit gyerekkorom óta a szüleimtől láttam: tanultam. Nagyon szeretem a földet, minden megtakarított garason földet vettünk. Zsörtölődött is a feleségem sokat, de én úgy gondoltam, egyedül a földbe érdemes beruházni, az marad mindig hű hozzánk, annyit ad vissza, amennyit mi adunk neki. Mindjárt a kezdetén a két gyerek, Andrej és Ildikó nevére is írattunk földeket, azt akartam, hogy a gyerekeim is a maguk urai legyenek. Igaz, Andrej géplakatosnak, Ildikó pedig aranyművesnek tanult - ezt olyan ''ne adj' isten” esetre követeltük meg tőlük - de most mindketten a családi gazdaságban dolgoznak: Andrej a gépeken, Ildikó az adminisztrálásban, Jolán, a feleségem pedig elsősorban a háztartásban. De 26 évig, amíg tejtermeléssel és bikahizlalással is foglalkoztunk, a feleségem volt a vállalkozás fő felelőse amellett, hogy a bajmoki iskolában zeneszakos tanárként dolgozott - meséli János gazda.
- Már harmadik napja aratunk - mondja Andrej, aki időközbe megérkezett a szülői házba. - Az idén 150 holdon van búzánk, még feleakkora területen se, mint tavaly. Lassan azért mi is megtanuljuk a leckét: ha nincs ára ennek a gabonának, akkor nem vetünk belőle annyit. Hiszen a tavalyi kb. 10 dinárért felvásárolt búzánkat alig két hónap múlva több mint a duplájáért szállították külföldre a felvásárlók. Szokás szerint az idén se határozták meg kellő időben az árát. Számításaink szerint úgy 25 dinárért volna kifizetődő. Sajnos mindössze 30 vagon búzát tudunk itthon tárolni, így a termés többi részét vagy bérleti tárolásra adjuk, vagy eladjuk a felvásárlóknak. Az idei termés rendkívül jó minőségű, és a hozam is kielégítő. Az eddig learatott mennyiség alapján az átlaghozam 3,5 tonna lesz holdanként, ami jó termésnek számít. Mi csak kukoricát és búzát vetünk, nem kísérletezünk másféle gabonával. A kukorica sokkal kifizetődőbb, de a vetésforgó miatt búzát is kell ültetni. Rengeteg kivetnivaló van az ország agrárpolitikájában, de mi nem sokat elmélkedünk ezen, megszoktuk már, hogy csak önmagunkra számíthatunk. Nincs meg az összefogás a termelők közt, és ezért azt csinálnak velünk, amit akarnak. Rendet kellene tenni a pénzbeli támogatás körül: elfogadhatóvá tenni a kölcsönfolyósítást, mindenekelőtt azonban az az elvárásom, hogy kifizetődő legyen, amit termelünk, hogy legyen egy elfogadható ár- és termelési politika, hogy tervezhessünk. Szerencsére szinte minden mezőgépünk megvan: a mi gazdaságunkban már 1970-ben volt aratócséplő. Bankkölcsönből az idén új Claas aratócséplőt vettünk, mely szinte tökéletesen működik: csaknem 9,5 tonna magot tárol a bendőjében, így menet közben nem kell a pótkocsinak ott gurulnia mellette, és a szalmát nemcsak felaprítja, hanem szét is szórja a tarlón biotrágyának, a kabinban légkondicionáló teszi elviselhetővé a hőmérsékletet, a magszóródást pedig szinte a nullára csökkenti. Mindazonáltal idényben azért 4-5 munkást alkalmazunk - mondja Andrej.
Az egyik munkás, Cindel László azt mondja, már évek óta dolgozik a Dóbi családnak, már semmi útmutatásra nincs szüksége, csinálja a dolgát önállóan.
- Tíz hold földem van - mondja László -, de kiadtam árendába, nincsenek ugyanis mezőgépeim, nélkülük pedig nem kifizetődő a kisgazdaságokat működtetni. Egyébként sem leányálom most a parasztok élete: az rúg belénk és az használ ki bennünket, aki csak teheti, mi vagyunk ebben az országban a nulla kategória. Azt azért el kell ismerni, hogy most könnyebb a paraszti munka, mint valamikor. Nézze ezt az aratócséplőt, olyan, mint egy űrhajó, öröm vele dolgozni.
Míg beszélgetünk, megjelennek a kapuban a felvásárlók. Még le sincs aratva a termés, de ők már résen vannak. Házigazdáink azonban tudják, kivel van dolguk. A felkínált 18 dináros kilónkénti árat kereken elutasítják, így a felvásárló kénytelen lesz módosítani az ajánlatán. Békés birkabégetés festi alá az udvarba folyó alkut, mert egy vérbeli parasztgazdaság nem lehet meg állattenyésztés nélkül. Így a hajdani fejőstehenek helyett most birkák, nyulak, fürjek és tojótyúkok teszik teljessé a bajmoki Dóbi család gazdaságát.